Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

24. Fejezet (+18)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jeleneteket tartalmaz!

Angelika megadóan simult bele Draco karjaiba, annyira megkönnyebült, hogy él és épségben van és, hogy újra láthatja, hogy alig halotta amit a fiú neki mondott.

- Mellesleg te is hiányoztál!

~ Mellesleg?! És te is?!! ~ Nem elég, hogy a fiú a szívbajt hozta rá, még nem is köszönt, de máris a fejében turkál. ~ Pofátlan, szemét alak! ~ Hirtelen elöntötte az agyát a pulykaméreg, kiszakította magát az öleléséből, és hátrébb lépett, hogy farkas szemet nézhessen vele.

- Mit képzelsz magadról Malfoy?! Settenkedsz utánam a sötétben, a szívbajt hozod rám. Mégcsak nem is köszönsz, de máris a fejemben kutakszol. Egyáltalán mit keresel itt? Hogy találtál rám egyáltalán?! - csattant rá dühösen.

Draco kedvtelve nézegette a szikrázó zöld szemeket. ~ Merlinre, ha ez a lány tudná, hogy még a néha szinte gyerekes hisztijei is, mennyire hiányoztak neki. Biztosan kinevetné. ~gondolta szórakozottan, de nem válaszolt a lány kérdéseire csak gúnyosan elmosolyodott. A tekintete egy pillanatra megállapodott a lány karján lévő karkötőn.

Angelika követte Draco pillantását.

~ A karkötő, hát persze! ~

- Te komolyan nyomkövető bűbájt raktál a szülinapi ajándékomra??! - kérdezte felháborodva.

- Nehogy azt mond, hogy nem örülsz neki, hogy látsz.

- És te? Azt mondtad nem akarsz látni soha többé...Akkor mégis mit keresel itt??! - kérdezte dühösen, miközben lépett egyet felé. - Válaszolj Malfoy!! Ha úgysincs köztünk más csak sex. Akkor mi a fenét csinálsz itt??! - ismételte meg és mellkason taszította a fiút.

Draco megtántorodott a lökéstől, de nem esett el, idegesen beletúrt a tejfölszőke hajába, kezdett kijönni a béketűrésből.

- VÁLASZOLJ MÁR TE SEGGFEJ! - ordította magából kikelve Angelika, és újra felé indult, hogy újra meglökje, de Draco hirtelen elkapta magához húzta és megcsókólta.

Dühös mohó csók volt, Angelika teste megremegett a fiú érintésére és akaratlanul is átfutott az agyán, hogy Dean csókja közben semmi hasonlót nem érzett. És akkor Draco hirtelen eltaszította magától megszakítva a csókjukat.

- Te hagytad, hogy az féleszű megcsókóljon??! -sziszegte dühösen.

- Azok után amiket a fejemhez vágtál annak hagyom, hogy megcsókóljon akinek csak akarom!-mondta durcásan. Keresztbe fonta karjait maga előtt, dacosan elfordította a fejét és beharapta az ajkát. ~Mit képzel ez magáról?! Örüljön neki, hogy egyáltalán szóba állok, vele. Az az egyetlen szerencséje, hogy amilyen idióta vagyok beleszerettem. Ginnynek volt igaza, talán el kéne felejtenem ezt az egészet...~

- Te szeretsz engem? - kérdezte a fiú meglepetten.

~ Remek! Ezt is halotta, hát már egy gondolatom sincs tőle biztonságban?! Most biztos jót nevet rajtam magában.~ gondolta keserűen, miközben a mardekárosra nézett aki most megfejthetetlen arckifejezéssel bámult rá.

- Én is szeretlek, Angelika. - szólalt meg Draco csendesen, majd közelebb lépett a lányhoz magához vonta és a hosszú szőke hajába temette az arcát. A lány hitetlenkedve rándult meg a karjai között, de ő nem engedte neki, hogy a szemébe nézzen.
- Magamnak is nehezen ismertem be, de semmilyen más magyarázat nincs az irántad való érzelmeimre mint, hogy szeretlek. - súgta a fülébe, mire a lány újra megpróbált kibújni a karjai közül, hogy a szemébe nézhessen, de ő még nem végzett.
- Csakhogy ennek semmi jelentősége. Sosem tennélek ki annak ami azzal jár, hogy velem vagy. Nem forgathatom fel az életed. Ha megtenném csak szenvednél, a barátaid és a családod véleményétől, és az emberek elítélő pillantásaitól, akkor sem fogadnának el minket, ha most rögtön átállnék a ti oldalatokra, ami lássuk be a szüleim miatt lehetetlen. Aki egyszer halálfaló lesz, mindig csak halálfaló marad. Ha egyszer legyőzitek a Sötétnagyurat, vagy eltűnök a földszinéről, vagy Azkabanba kerülök.