Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

30. Fejezet

Miután Angelika eldöntötte, hogy vállalkozik a lehetetlenre, hogy megváltoztassa a reménytelennek tűnő helyzetüket Dracoval, rögtön neki is látott a tervkészítésnek. Felfokozott érzelmi állapota miatt úgysem tudott volna aludni és szerencséjére Luna is így volt ezzel, mert ahoz, hogy a még igencsak kiforratlan terve sikeres legyen mindenképp szüksége volt a két legjobb barátnője támogatására. Halkan bekopogtak Ginnyhez és Harryhez a szomszédszobába és reménykedtek benne, hogyha valaki ajtót nyit az a lány lesz és nem a kis túlélő. Szerencséjükre valóban a mindig éber és virgonc Ginny nyitott ajtót, még pizsamában volt ugyan de nem tűnt túl álmosnak.

- Merlinre lányok! Még csak hajnali 5. Talán valami baj van? - kérdezte Ginny ijedten, miközben behúzta maga mögött az ajtót, nehogy felébresszék a Potter fiút.

- Nincs. De beszélnünk kell!

🔶

Nem sokkal később már mindhárman Angelika ágyán ültek és ötletbörzét tartottak, hogyan is kéne bele fogni ebbe az egész érjük el, hogy a rend kegyelmet ígérjen a Malfoyoknak, és győzzük meg Dracot, hogy úgy lesz a legjobb mindenkinek, ha elhagyják Voldemortot dolognak.

- Mindenképpen el kell mondanom Mcgalagonynak, hogy mi történt köztünk a szülinapom óta, hogy tudja, hogy Draco és az anyja nagyjából tudja, hol vagyunk mégsem árulták el Voldemortnak. - mondta Angelika.

- Igen muszáj lesz elmondanod ehez kétség sem fér, de azért, ha lehet részleteket ne árulj el. - vigyorodott el Ginny, mire Angelika az égnek emelte a szemét.
- Komolyra fordítva a szót. Mégha Mcgalagony professzor nem is akad ki teljesen, hogy éjszakánként Malfoyyal hetyegtél kockára téve mindenki életét beleértve a sajátodat is, és valami csoda folytán belegyezik, hogy segít meggyőzni a rendtagokat, hogy ígérjenek kegyelmet nekik. Őszintén szólva nemhiszem, hogy ő egyedül vagy ami azt illeti akár velünk együtt képes lesz erre. - jelentette ki határozottan a kis vörös .
- Persze mindenki tiszteli a tanárnőt, de annak ellenére, hogy rendkívül erős boszorkány mégis csak egy tanár.-fintorodott el kissé.
- Ráadásul kinek a véleményére alapozva kérne kegyelmet Malfoyéknak?-kérdezte gúnyosan.
- A miénkre. És lássuk be mi nem vagyunk mások csak gyerekek az ő szemükben. Hiszen Lunáról mindenki azthiszi, hogy lökött. Már ne is haragudj Luna természetesen nekünk nem ez a véleményünk.- pillantott bocsánatkérően a hollóhátasra.
- Te Angelika jelenleg az a lány vagy aki összefeküdt egy halálfalóval aki fogva tartotta őt és az iskolatársait a suli pincéjében.-nézett kissé szánakozva Angelikára. ( Angelika sóhajt)
- Én pedig legjobb esetben is csak Harry barátnőjeként vagyok számon tartva. Ez nem elég! Ha el akarunk érni valamit nem lesz elég egyedül Mcgalagony segítsége, már amennyiben hajlandó segíteni egyáltalán. - mondta a fejét rázva.

- És mégis ki lenne az akinek a véleményére mindenki adna és hajlandó is lenne segíteni nekünk? - kérdezte Angelika kíváncsian.

- Na mégis ki? - kérdezte Ginny kissé felháborodottan. - Hát Harry. Hiszen te magad mondtad, hogy azt mondta neked, hogy még Malfoy is képes lehet megváltozni a szeretettől.

- Na igen, de..

- És végülis Malfoy és az anyja is segített neki már egyszer, ha úgy vesszük megmentették az életét Voldemorttól, mégha csak azért is tették, hogy magukat és a családjukat mentsék. - hadarta Ginny belefolytva Angelikába az ellenkezést.
- Ráadásul Harry a kiválasztott. Mindenki szerint az ő feladata legyőzni Voldemortot. Senki véleménye nem számít többet a rendtagoknak mint az övé. - tette hozzá magabiztosan.

- Luna neked mi a véleményed erről? - kérdezte Angelika a szobatársát.

- Teljes mértékben egyet értek. Ha Harry hajlandó segíteni nekünk, márpedig azok alapján amit Ginny elmondott bizonyára hajlandó. Akkor szinte nyert ügyünk van.