Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

34. Fejezet

Angelika szívverése a duplájára gyorsult ahogy meglátta a három alakot. Bárhol megismerte volna Draco jellegzetes mozgását ami még annak ellnére is elegáns volt, hogy láthatóan ő és az anyja cipelték a kettőjük között ernyedten logó alakot. Kísérői mind védekezőn emelték rájuk a pálcájukat, és halotta ahogy az apja fényt bűvöl a sötét erdőbe, hogy megvilágítása az érkezőket. Gondolkodás nélkül indult el a fiú felé, nem törődve semmivel, majd közvetlenül előtte megtorpant ezzel megállásra kényszerítve a Malfoyokat.

- Mi történt? - kérdezte ijedten köszönés nélkül, miközben az eszméletlen alakra nézett akit Draco és az anyja cipelt.

Nem kellett megkérdeznie ki az ájult férfi a vak is láthatta a hasonlóságot apa és fia között.

- Nyugi kislány. Semmi baj csak... - kezdte Draco bánatos mosollyal. De aztán oda értek hozzájuk a többiek is és a fiú arcára visszakerült a szokásos érzelemmentes maszkja, amit ő már kitudja mióta nem látott rajta.

- Merlinre mi történt? Talán megtámadta magukat valaki? Ugye nem követték önöket? - kérdezte tőlük aggódó arccal Mcgalagony professzor.

- Ne aggódjon tanárnő, egyszerűen csak lehetetlen volt meggyőzni apámat. És ott mégsem hagyhattuk, ezért mint láthatja kicsit erőszakosabb formáját választottuk annak, hogy velünk tartson. Azt hiszem kénytelenek lesznek bezárva tartani, amíg anyámmal meg nem győzzük, hogy jobb belátásra térjen.

- De kérem Minerva ne bántsák! - fogta könyörgőre Missis Malfoy.

- Ne aggódjon! A férjének nem esik bántódása. Jöjjenek, minnél hamarabb vissza kell térnünk a védett területre! Mr Weasley lenne szíves segíteni Mr Malfoynak az apja cipelésében?

- Természetesen. - mondta a férfi készségessen, azzal átvette a nőtől az eszméletlen Lucius súlyát.

A kis csapat sietősen indult el vissza a villához Mcgalagony vezetésével. Angelika szótlanul sétált Draco mellett, anyán és fián tisztán látszott, hogy feszélyezve érzik magukat a kialakult helyzetben.

- Sajnálom, hogy nem tudtátok meggyőzni apukádat. - mondta neki csendesen.

A fiú nem válaszolt csak biccentett és szó nélkül tovább sétált. Angelikát bántotta ez a szótlanság, kissé megtorpant és szomorkásan nézett Draco után. Missis Malfoy eddig mögöttük sétált, de most beérte őt és megszolította.

- Ne aggódjon kedvesem. A fiam és az apja kissé összezörrentek mielőtt elkábítottam. A veszekedéseik után Draco mindig kicsit bezárkózik. De biztos vagyok benne, hogy maga tudja majd orvosolni ezt a helyzetet csak hagyja egy kicsit megnyugodni előtte. - mondta neki a nő gyengéden.

- Köszönöm a tanácsot Missis Malfoy! Még nem is volt lehetőségem rendesen bemutatkozni. Angelika Fobs. - mondta mosolyogva miközben kezet nyújtott neki.

- Szolítson csak Narcissának kedvesem. - mondta mosolyogva miközben gyengéden megszorította a kezét.

- Végre megjöttünk. - hangzott fel Mcgalagony hangja elől. - Most nyitok egy átjárót a védőbűbájokon, hogy mind bemehessünk. De miután bent vagyunk nem fogják tudni elhagyni a tudtunk nélkül ezt a helyet.- mondta a nő Dracora és az anyjára pillantva. - Bizonyára megértik, hogy megtiltottuk mindenkinek, hogy el árulják hogyan kell. ( itt egy pillanatra Angelikára nézett aki szégyenlősen bólintott) Ez nem csak a mi védelmünk érdekében volt fontos, hanem a magukéban is ha úgy döntenek kisétálnak innen akkor nem fogjuk tudni megvédeni magukat. Megértették? ( Draco és az anyja bólint.)

Azzal Mcgalagony rést nyitott a védőhálón és mind besétáltak a birtokra.

- Mr Weasley, Mr Fobs kérem vigyék az idősebb Mr Malfoyt a pincébe és ébresszék fel! De intézkedjenek róla, hogy véletlenül se juthasson ki. Vegyék el a pálcáját és kötözzék meg, hogy eszébe se jusson senkit megtámadni aki bemegy hozzá. Kapjon megfelelő mennyiségű vizet és élelmet és amennyire lehet legyen kényelmes helye. - adta ki az utasításokat Mcgalagony, mire a két férfi bólintott és Joel átvette Dracotól az apját majd Mr Weasleyvel együtt elcipelték az eszméletlen férfit a villa felé.