Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

32. Fejezet

Draco felóldodott Angelika lágy szerelmes csókjában. Soha nem gondolta volna, hogy valaha szerelmes lesz, ahogy azt sem, hogy azok után amiket tett, képes lesz valaki ennyire szeretni őt. A lány valahogy képes volt rá, hogy el kezdje lebontani a védfalakat amiket évekig épített gondosan az igazi énje köré azért, hogy megvédje magát. És ebben a pillanatban, ahogy ott álltak az erdő közepén egy ilyen szörnyű éjszaka után, és ő nem tudott másra koncentrálni csak a griffendéles puha ajkára az ajkán, és a kezére a tarkóján ahogy gyengéden a haját cirógatja, biztos volt benne, hogy sikerülni is fog neki. Ám életében először nem ijedt meg ettől a gondolattól.De nem volt lehetősége tovább élvezni a pillanatot, mert az erdő csendjét megtörte egy ág reccsenése a háta mögött. A túlélő ösztönei egyből bekapcsoltak, mepördült maga elé szegezte a pálcáját és védelmezőn Angelika elé állt.

- Mi..

- Pszt! Jön valaki! - folytotta bele a szót Draco a lányba.

És valóban pár másodperc múlva már meg is jelent egy alak a fák között. Túl sötét volt ahoz, hogy rendesen lássák, de láthatóan felemelt pálcával közeledett egyenesen feléjük.

-Látom, hogy ott vannak. - szólalt meg az alak, és bár még mindig nem látta az arcát Angelika bárhol felismerte volna ezt a hangot.

- Maradj mögöttem! Lehet, hogy egy újabb fejvadász. - suttogta Draco anélkül, hogy hátra nézett volna rá. És mire észbe kapott a fiú már meg is tett pár lépést, az alak felé.

- Malfoy várj! - szólította meg halkan, és elkapta a fiú karját.

Ebben a pillanatban a holdfény átszürődött a fák között és megvilágította azt a kis területet ahol álltak, beleértve őket is és a férfit aki mostmárcsak pár lépésre állt tőlük.

- Ki maga? - kérdezte a férfi, miközben ő és Draco egymásra szegezett pálcával néztek farkasszemet.

- Semmi köze hozzá. Forduljon meg és húzzon el, különben... - sziszegte a mardekáros fenyegetően.

- Várj Draco ne! - mondta Angelika és ki lépett a fiú háta mögül.

- Angelika??! - kérdezte a férfi elképedve.

- Szia Apa. - mondta a lány, és érezte, hogy újra könnybe lábad a szeme, de ezúttal az örömtől, hogy viszont látja az apját.

- Apa??! -motyogta Draco maga elé értetlenkedve, miközben Angelika már el is rohant mellőle és a férfi karjaiba vetette magát.

🔶️

El sem hiszem, hogy itt vagy. - suttogta Angelika az apja fülébe, miközben még mindig szorosan ölelgette a nyakát. - Hogy kerülsz ide?

- Természetesen a fejvadász csapatot követtem. Ám meglepetésemre Johnson mindhárom emberét, holtan találtam innen nem messze. Már régóta vadászom arra az elmebetegre és mivel ő nem volt a halottak között ezért elindultam, hogy megkeressem. - magyarázta Joel a lánynak miközben el tolta magától, hogy jobban szemügyre vehesse.

Angelikán volt pár felületi sérülés, piszkos volt és zilált, de látszólag nem esett komolyabb baja. Aztán tekintetével végigpásztázta a találkozásuk színhelyét és a szeme megakadt a hírhedt fejvadász élettelen testén, újra a lányára nézett aki most szintén a holttestet bámulta.

- Mégis mi a jó fene történt itt? - kérdezte a lányától elképedve. - Csak nem te?

- Nem. - rázta meg a fejét Angelika és a pillantása a hulláról átvándorolt a nem messze értetlen arckifejezéssel ácsorogó tejföl szőke fiúra.