Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

20. Fejezet

- Mégis mi a fene tartott eddig lányok? - pirított rájuk Mcgalagony professzor mikor kimásztak a portrélyukon a szárnyasvadkanban.

- Elnézést tanárnő micsak.. - kezdte Luna, de az idős boszorkány leintette.

- Nem érdekes! Jöjjenek ide és fogják meg a zsuppszkulcsot bármelyik pillanatban aktiválódhat.

A lányok oda siettek és szorosan megfogták a hosszú kötelet.

- Jól van Miss Fobs? - kérdezte tőle Mcgalagony professzor, de mielőtt válaszolhatott volna már érezte is az erős rántást a köldökénél. És a következő percekben nem tudott másra figyelni csak az eszeveszett pörgésre amit a zsuppszkulcs használata okozott.

🔶️

Pár perccel később egy hatalmas nappali közepén értek földet.

-Hol vagyunk? - kérdezte a vele szemben álló Ginnytől miközben próbált urrá lenni az utazás okozta hányingerén.

- Ez a főnix rendjének jelenlegi főhadiszállása. Egy elhagyatott mugli villa az erdő közepén, nem sokkal azután találtunk rá, hogy elmenekültünk a Roxfortból. Mindenféle mágikus védelemmel el van látva még Fidelius bűbáj is van rajta. - hadarta Ginny.

- Ó! És ki a titokgazda? - kérdezte Angelika kíváncsian.

- Én vagyok. - válaszolt mosolyogva Mcgalagony professzor Ginny helyett.

Angelika elismerően bólintott.~Varázsló legyen a talpán aki megpróbálja kihúzni az információt ebből a harcias idős boszorkányból. ~gondolta mosolyogva.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Luna kicsit aggódva.

- Ők intézik a figyelem elterelést, ha minden rendben van bármelyik percben megérkezhetnek. - mondta a nő határozottan, de Angelika látta az arcán az aggodalmát amit igyekezzett elrejteni. - Addig is megmutathatom a szobáikat és a fürdőszobákat ha szeretnék. A fiatalemberekre igencsak ráférne egy kiadós fürdés. - fintorodott el kissé.

Angelika örült neki, hogy a professzor asszonynak egyenlőre nem jutott eszébe megkérdezni, hogy a lányok miért nincsenek olyan állapotban mint a fiúk. Udvariasan vissza utasította az ajánlatot és lehuppant a Ginny mellé az egyik kanapéra.
A vörös hajú lány a vállára hajtotta a fejét miközben idegesen az ajtót bámulta, pár perc múlva Luna is melléjük telepedett.

- Hiányoztatok. - törte meg Ginny a rájuk telepedő feszült csendet. - Annyira örülök, hogy éppségben itt vagytok.

- Te is hiányoztál. - mondta Angelika mosolyogva és átkarolta. - Hogy van Harry?

Ginny nagyot sóhajtott mielőtt válaszolt.

- Mostmár jól. Madam Popmfrey, Mcgalagony professzor és Hermione napokig küzdött az életéért Voldemort átka után. De miután végre magához tért iszonyatosan gyorsan kezdett gyógyulni. Annyira erős. - mondta büszkén, mire Angelika mégjobban magához húzta.

- Biztos most is jólvan. - mondta Luna mosolygós hangon.

- És ti? - nézett rájuk Ginny kíváncsian.
- Őszintén szólva sokkal jobb állapotban vagytok mint amire számítottunk. Ne érsetek félre örülök neki, csak meglep.

Angelika segítségkérően Lunára pillantott, nemigazán volt kész beszélni bárkivel is a fogságuk alatt történtekről.

- Úgytudjuk Voldemort felakart minket használni valamiféle tervhez...Azt hiszem arra akarta rá venni a rendet, hogy adják át Harryt értünk cserébe, de Malfoy szerint sehol nem találtak titeket. Ha jól emlékszem úgy fogalmazott olyan mintha Harryt elnyelte volna a föld. Most, hogy itt vagyunk már tudjuk miért. - mondta Luna szokásos nyugodt hangján.