Love at first sight I. (+18)

9.

Colin szemszögéből...

Amikor Michael bekísérte Alexist a kezelőbe azt hittem felrobbanok a dühtől és az aggódástól. A kezén lévő hatalmas vágás is aggasztott és az is, hogy mi lesz ezután. Nagyon tetszik nekem ez a lány, de nem tudom mi tévő lehetnék. Tudom, hogy van néhány oktató és diák között viszony az egyetemen, de azok mind csak doktoranduszok, nem főállású tanárok. Ha kitudódna, hogy mi van köztünk búcsút inthetnék a karrieremnek, ő pedig a tanulmányainak, és ha ez nem lenne még elég, mindkettőnket meghurcolnák azért, amit tettünk. Annyira szerencsétlenül alakult az az egész. Miért pont ő és miért pont így?
    Ahogy Michael-lel kifelé jöttek végignéztem rajta és azt hittem beleőrülök a kínba. Alig ismerem, de bolondulok érte. És talán ő is érez valamit irántam, hiszen a kocsiban is hogy kiborult. Talán...
    Később az irodában volt egy pillanat, amikor a könyvszekrénynél álltunk, a kezemet a vállára tettem és majdnem megcsókoltam. Mintha az éhes oroszlánt kellett volna ketrecbe zárnom, messze az ételtől. Ahogy végigsimítottam a karján éreztem, hogy enyhén megremeg. Elégedetten mordultam fel magamban, talán, talán, talán. Mindketten zavarban voltunk, s bár én jobban lepleztem, az együtt töltött kevés idő már rossz hangulatban telt el. A búcsúzáskor még megfogtam és megszorítottam a kezét, amire ő egy nagy kövér könnycseppel reagált és sietve elrohant... Bár tehetnék valamit, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek. Végül úgy döntök, hogy visszavonulót fújok, mert valószínűleg az a legésszerűbb döntés és talán még nem bonyolódtunk bele annyira, hogy ez nagy fájdalommal járjon. El fogom kerülni őt és minden pillanatban a munkámmal foglalkozom majd.

*****
Olvassa valaki amúgy ezt a sztorit? 🙂 kérlek, írj véleményt, hogy tudjam van-e értelme folytatni... köszi! ❤️