Love at first sight I. (+18)

14.

Colin szemszögéből:

Ott állt előttem ez a lány és teljesen tehetetlen voltam az érzéseimmel szemben. Dühösen vagdalkózott, ráadásul igaza is volt. Tényleg el kellett volna mondanom neki, hogy a tanára leszek és megcsókolnom sem szabadott volna, miután megtudtam, hogy tanítani fogom, de van valami benne, amitől mintha elmenne az eszem, mikor mellettem van. Amikor megcsókoltam úgy éreztem, hogy megtaláltam azt az embert, aki a másik felem. Ezúttal ténylegesen... Lassan mélyítettem el a csókunkat, időthagyva Alexisnek, hogy megszokja a közelségem. A végén már mindketten levegőhiánnyal küzdöttünk, centinként távolodtunk egymástól. Az arca kipirosodott, szemei csillogtak. Egyszerűen csodálatos volt.
- Colin, ez... ennek nem szabadna megtörténnie. Te is tudod... - hebegte.
- Alexis, kérlek. Csak mi ketten vagyunk, senki sem tud rólunk semmit. Még hónapokig nem foglak tanítani. Adj egy esélyt és bebizonyítom, hogy megérdemlem.
- Nem arról van szó, hogy nem akarlak... csak félek. - suttogta könnyes szemmel.
- Tudom és mindent megbeszélünk. Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. Kérlek, töltsd itt az éjszakát. - mondtam halkan, gyengéden végigsimítva közben az arcán. - Aludhatsz a hálóban egyedül, nekem tökéletesen megfelel a kanapé is. Mit gondolsz?
- Rendben. De holnap délutános vagyok, előtte még haza kell mennem átöltözni is.
- Erről is beszélünk... érezd magad otthon, én elmegyek lezuhanyozni. - mondtam és gyengéd csókot adtam a homlokára.

Alexis szemszögéből:

Jóságos Isten, ez a férfi... mit művelünk mi? Mit művel velem? Ez a csók... az a nagybetűs csók volt, amiről minden lány álmodik, amiről a költők a híres verseket írják, ami mindent elpusztít és feléget maga körül. Most meg szépen itthagyott, amíg zuhanyzik.
Úgy éreztem fel kell hívnom Leah-t és beszámolni a történtekről, de természetesen már nem vette fel, biztosan aludt hajnali 1 óra lévén, Így úgy döntöttem, hogy körülnézek a lakásban. Rengeteg oklevél, diploma és egyebek díszítették az egyik falat, amiket látva gyorsan elő is tört a kisebbségi komplexusom, miszerint mit keresek én itt egy ilyen okos, művelt, tanult férfival? A könyvespolcon végigfuttatva a szemem megakadt a doktoriján.
Megfogadtam Colin szavait és otthon éreztem magam: a doktori értekezésével együtt ledőltem a kanapéra, egy pléddel betakarózva és lassan olvasni kezdtem, mivel a víz még mindig csobogott, így nem kellett arra számítanom, hogy Colin megzavar... pár bekezdés után éreztem, hogy a szemeim előtt összefolynak a betűk és már nyom is el az álom.