Love at first sight I. (+18)

30.

Colin:

Felemás érzéseim voltak reggel, amikor Alexis nélkül ébredtem. Hideg és üres volt az ágyam, hiányzott. Másfelől pedig kialudtam magam. Éreztem, hogy kipihent vagyok és több az energiám, jobb a kedvem. Remélem, hogy gyorsan túljutunk ezeken a rémálmokon, és csak egy rossz fejezet lesz az életünkben, amit magunk mögött hagyunk. Nyugodtan készülődtem és indultam el, magamban mosolyogva, hogy este hazatérni már nem egyedül fogok. A héten a saját óráim mellett elvállaltam, hogy két alkalommal helyettesítem Avery-t is, hogy a feleségével és az újszülöttjükkel lehessen együtt. Én már tudtam, de Alexis még nem, hogy pénteken így egy közös szintaxis órán veszünk majd részt élesben is, ahol a kijavított dolgozataik is kiosztásra kerülnek. Ezt nem is terveztem elmondani neki, maradjon csak meglepetés. Büszke voltam Alexis-re, mert a tesztje ugyan nem lett hibátlan, de így is A lett, a második legmagasabb százalékkal a csoportban. Őt csak egy srác előzte meg, viszont ő már felsőbb éves volt és újrahallgatta ezt a kurzust, mivel elsőre nem sikerült teljesítenie. Nem mintha számítana egyébként, hogy milyen eredménnyel végzi el majd az egyetemet. Ha csak egy pincérnő lenne, akkor is őt választanám. Maga miatt. Az csak plusz, hogy okos is, ráadásul az érdeklődésünk is megegyezik.

   Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy már meg is érkeztem. Eszembejutott a tegnapi üzenetváltás Leah-val a jövő hét szerdáról, amiről még Micheal-lel is beszélnem kell. Őszintén nem tudom, hogy Leah valóban felszedni akarja vagy csak magányos és szeretne egy jó estét. Micheal nem élt sosem különösen kicsapongó életet, talán az egyetem alatt volt egy pár nő ügye és néhány kórházi kaland, de miután megismerkedtek Christiana-val sosem lépett félre. Egyszerűen csak túl sokat dolgozott, keveset voltak együtt, sok volt a súrlódás. Bezzeg az öcsénk, Oliver... na őt nem szeretném a lányok közelében tudni. Viszont a nővéremnek, Susannak szívesen bemutatnám valamikor és tudom, hogy apa és anya is imádnák őt, amíg ki nem derülne, hogy ő a tanítványom. Pedig ha komolyra fordulnak a dolgok sokáig nem odázhatom el a bemutatást és akkor még Cherille-re nem is gondoltam, bár neki semmi köze Alexishez és hozzám, főleg azok után, amit tett.

     Az egyetem épületében mindenhol diákok nyüzsögtek, de amikor az anglisztika tanszék emeletéhez értem, a tekintetemmel fagyasztottam meg a légkört. A diákok elhalkultak, néhányan voltak olyan bátrak, hogy köszönjenek, mások zavartan elfordultak. A második évfolyamosok enyhe gyűlölettel az arcukon néztek rám, de kit izgat?! Ahogy az irodám felé vettem az irányt, elhaladtam a liftek előtt. Hallottam, hogy mögöttem újra hangosodik a diáksereg, így vetettem rájuk a vállam felett egy dühös pillantást. De mielőtt visszafordítottam volna a fejem éreztem, hogy valaki oldalról nekem ütközik és megtántorodik. Ugyan ki, ha nem Alexis? - nevettem magamban, de látszólag igyekeztem szigorú maradni. Gyorsan a karja után kaptam, hogy ne vágódjon el és ráförmedtem:
- Miss Bledel, a tegnapi napon már figyelmeztettem, hogy figyeljen jobban. Akkor a nevét felejtette el, ma pedig a normális közlekedés iránti képességét. Nem szeretném, ha lenne harmadik alkalom is.
- Úristen, ne haragudjon Mr. Firth, én csak elgondolkodtam és nem figyeltem. E-e-elnézést kérek. - dadogta halkan, meglepett arccal.
- El van nézve. - mordultam rá flegmán, miközben kikerültem és folytattam az utam az irodám felé. Lépéseimet lelassítottam, hogy halljam mi történik mögöttem. Néhány másodikos lány szaladt hozzá, és biztosították arról, hogy ne vegye magára, ami történt, mert úgyis szemét vagyok mindenkivel.
Istenem, mennyire nehéz lesz ez pár hónap múlva majd. De milyen izgalmas is. Igazából örültem, hogy nekem jött, ma még úgysem ért hozzám.

     Az irodába lépve gyorsan írtam neki egy üzenetet, hogy jól van-e, de csak egy "aha" érzekett válaszként. Gondolom megbántottam, hogy rászóltam, de hát mégsem csókolhattam ott meg a helyszínen 100 diák előtt.
    
    Úgy gondoltam, hogy a nap többi részében már nem firtatom a témát, majd este megbeszéljük. Ebédszünet után még láttam őt futólag a folyosón, valami idétlen medvés pulóvert viselt, ami maximum neki és az unokahugomnak tetszene, de nyilván ezt nem tettem szóvá, mert amúgy aranyos volt benne és ez ő igazából. És amúgyis annyira fiatalka még.

    A délután folyamán két előadást is tartottam a felsőbb évfolyamon és tolmácsolás gyakorlat is volt, így felüdülés volt az a szabad másfél óra, amit bevásárlással töltöttem, mielőtt Alexisért indultam a Latersbe. A boltban sokáig gondolkodtam vajon melyik granola a megfelelő választás, végül mindhármat megvettem.

   Az eső csendesen szitált kint és már lehet érezni, hogy közeleg a tél. Ahogy az ablakon benéztem láttam, hogy még van néhány vendég és Alexis éppen a pultot rendezi Christianával. Amikor meglátott felcsillant a szeme és megállt a mozdulatban, amit végzett és ennek nagyon örültem, mert akkor talán nem haragszik a reggeli műsor miatt.
- Sziasztok! - köszöntem a pulthoz lépve. - Mondd, hogy van még lazacos szendvics, kérlek. - néztem mélyen a szemébe.
- Nincs. De tonhalas van és szarvasgombás bagel is. - informált Alexis.
- A szarvasgombást becsomagolod, kérlek vacsira? - kérdeztem mosolyogva, majd Christianához fordultam. - Szóltál már a gyerekeknek a szombatról?
- Colin, nem baj ha közbejött valami, nem kell ezt csi...
- Semmi nem jött közbe, pont ezért mondom. Szólj nekik nyugodtan. Fél 10-re ott vagyok értük és este viszem őket.
- És mit fogtok csinálni? - kérdezte a sógornőm.
- Az legyen az én titkom. Jól fogunk mulatni hármasban, vagy négyesben. Talán Alexis is csatlakozik. Sophie imádná a macis pulcsiját. - forgattam meg a szemem.
- Az biztos. - nevetett Christiana. - Sophie igazi Care Bear fanatikus. - mondta Alexishez fordulva.
- Szerintem ez egy cuki mese. - tárta szét a kezét Lexi.
- Colin van valami oka, hogy zárás előtt jöttél? Elrabolnád Alexist a munkából? - kérdezte Christiana szemfelvonva, de mellette láttam, hogy csak cukkol, mert mosolygott.
- Csak ha a kedves főnöke enged neki negyed órával előbbi távozást. - kacsintottam rá.
- Egy ilyen kacsintásnak ki tud ellenállni? Lexi, eltáv! - nevetett hangosan, de amíg Lexi elment felöltözni hozzámhajolt és halkan kezdett beszélni. - Nem akartam előtte mondani, mert nem tudom mit tud. Cherille keresett és ...
- Semmit nem tud. Nem akarok erről beszélni. Ő a múlt. - mondtam ökölbeszorított kézzel.
- Amit nem zártál le, hanem elrohantál. Ide fog jönni.
- Rázd le. Hagyjon engem békén. Ha idejön sem lesz más a véleményem róla. - fújtam ki élesen a levegőt.
- Az lehet. De biztos vagy benne, hogy Alexisnek sem lesz más a véleménye rólad, ha véletlenül megtud valamit? - kérdezte.

    A szemem sarkából már láttam Alexist érkezni, így erre nem tudtam válaszolni, de olyan kétséget ébresztett bennem a kérdés, hogy nem is tudtam kiverni a fejemből. Alexis mellém lépett, mire elvettem a hátizsákját.
- Csak a gombás szendót viszitek? Lexi, bármi? Egy falatot sem láttalak még enni mióta megérkeztél. - mondta dorgálóan Christiana és az információ hallatán én sem éppen kedvesen néztem rá, mert azonnal magyarázkodni kezdett.
- Dolgozni jöttem, nem enni. Az egyetemen ebédeltem...
- 7 órával ezelőtt... és vajon mennyit? - morogtam halkan. - Na indulás haza enni! - fordítottam a kijárat felé.
- De én...
- Majd otthon. - folytottam belé a szót. - Ha már nem találkoznánk, akkor szombaton Christiana! - köszöntem el.
- Sziasztok srácok!

   Az autóhoz érve a sötét utcán úgy éreztem azonnal Alexis tudtára kell adnom, hogy mennyire helytelenítem a problémáit a táplálkozással. Finoman az autóhoz nyomtam és állánál fogva megemeltem az arcát.
- Miért nem lehet rendesen enni? - szűrtem fogaim közt.
- Én ettem. Ebédeltem bent a suliban. - mondta bátran.
- Ez nem egészséges táplálkozás. Minden alkalommal mintha egyre könnyebb lennél. Most hazamegyünk és rendesen vacsorázni fogsz velem. - mondtam dühösen és becsaptam mögötte az ajtót.
- Tulajdonképpen mi bajod van velem? - kérdezte ingerülten. - Már reggel üvöltöztél velem, mert véletlenül neked mentem és most is.
- Mit kellett volna csinálnom az iskola kellős közepén? Ott egy ugyanolyan diák vagy, mint a többiek, az istenit! Bárcsak megcsókolhattalak volna ott azonnal, de azt csak otthon lehet.
- Colin, én inkább haza szeretnék menni ma este. - mondta csendesen.
-Nem, Szépségem. Hozzám megyünk, ahogy meg volt beszélve és felnőttek módjára megbeszéljük, ha valami gondunk van. Nem elfutunk a probléma elől. - mondom ezt én, aki egy fél országot repült át a problémája elől menekülve. Nagyon hiteles lehettem.

Ha hiteles nem is, de hatásos igen, mert Lexi elfogadta, amit mondtam és csendben bólintott.

*****
Wow, el sem hiszem, hogy itt a 30. Fejezet! 😍
Hogy tetszett nektek? Alexis vagy Colin szemszögét szeretitek jobban olvasni?
Köszönöm, hogy itt vagytok és hálás vagyok, ha írtok, listáztok vagy ⭐️-ot nyomtok! ❤️❤️