Ismeretlen Extrákkal

4.

Reggel elég komótosan keltem. De aztán rájöttem hogy péntek van. Úgyhogy kimentem pisilni, arcot és fogat mostam, csináltam egy kapszulás kávét magamnak és lelkesen mentem kiválasztani a mai szettem.
A cégben egyenruha van, ami jelenleg egy pólóból áll, viszont a fekete nadrág kikötés, úgyhogy csak az oda - és a visszaút erejéig viselem a szettem. Viszont mivel mára is kb. 30 fokot mond, ezért muszáj valami lengébbet felvennem. Egy khaki zöld pántos fodros ruhát választottam, illetve egy fehér magastalpú Converse tornacipőt. Mivel a ruha anyaga a mell résznél vastagabb, melltartó nélkül is fel tudom venni. Viszont viszek magammal, mert a céges pólón áttetszene a bimbóm, főleg mikor kiráz a hideg a légkondi miatt. A hajam copfba kötöttem. A smink az nálam egy idegen faj. Nem értek hozzá. Próbálkoztam, de őszintén annyira nem érdekel, hogy megtanuljam mit, hova és hogyan kenjek magamra, úgyhogy a pár darab pattimmal és a tág pórusaimmal együtt elindultam a táskámért a nappaliba/konyhába. Megfordult a fejemben, hogy kocsival megyek, de inkább majd a hétvégén csinálok egy shopping túrát. Nem, nem ott vásárolok, ahol dolgozok. Inkább rászánok egy délelőttöt és bemegyek több boltba is körülnézni. Mondjuk így aztán végső soron lehet hogy többet költök, mintha megvenném egy helyen ami kell, de így legalább ez is egy program az olyan nagyon izgalmas életemben.

Bezárkódtam és elindultam a buszmegállóba. Mire odaértem voltak már páran akik várakoztak. Fél 8-ra kell beérnem, de már 7 fele bent vagyok, mert csak ekkor jön busz, amivel időben be is érek.

Végre megláttam a távolban a járművet.
De nem csak azt.
A másik oldalról ugyanis az ismeretlen hercegem, na jó ez túlzás... Inkább az ismeretlen, egy napja meglátott, jóképű férfiú sétált felénk. Igen, így már kevésbé hangzik betegesnek.
Elvörösödve fordultam el és szerencsére a busz is hamarabb ért a megállóba, mint ő. Elsőként szálltam fel, szerintem kicsit félre is löktem a többi embert, de a lényeg, hogy találtam hátul egy viszonylag nem látható, szabad kettes ülést. Bedobtam magam az ablak mellé, és már vettem is elő a fülesemet, amikor valaki bevágódott mellém. Szó szerint. Már éppen hangot akartam adni nem tetszésemnek, mikor felemelve a fejem megláttam ki az. Hát persze...
Nem nézett rám, nem köszönt, még csak nem is biccentett egy "köszönöm hogy ide ülhetek"-et. Hahh! Be volt dugva neki is a fülhallgatója és üvöltött a zene belőle. Betettem a sajátomat, de nem indítottam el a zenét, mert kíváncsi voltam mit hallgat. Valami rock beütésű zene hallatszódott csak, de pontosan nem tudtam megállapítani mit hallgathat. Így hát elindítottam egy lightos zenét. De egy percig sem tudtam arra figyelni, hogy mi szól a fülemben. Mellette ülve körülbelül 150-re felment a vérnyomásom, elkezdtem izzadni és rendesen izgultam mellette, hogy vajon mi járhat a fejében.

Körülöttünk nem ült senki, úgyhogy kicsit hátrébb döntöttem az ülésemet és becsuktam a szemem, hátha lenyugszok mire odaérünk a városba.

Először azt hittem elpilledtem és csak képzelem, de melegséget éreztem a combom körül. Kellemes volt.

Aztán megmozdult az a melegség.

Egy kéz volt az!

Óvatosan feljebb húzta a szoknyámat a combomig és finoman simogatott, körözött az ujjával.
Meglepődésemben nem mertem kinyitni a szemem. Vagy inkább nem is akartam, hátha csak álmodok és akkor elmúlik ez az érzés.

Akaratlanul is halkan felnyögtem, és éreztem hogy a bugyim már most kezd elázni, a puncim meg valószínűleg nedvesebb, mint bármikor az elmúlt időszakban. Percekig ment a simogatás és ezt nagyon is élveztem. Ekkor a kéz feljebb csúszott, a bugyimtól márcsak pár centire volt. Akartam! Akartam, hogy még feljebb menjen. Hogy ott is simogasson! Ki voltam éhezve. Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára férfivel...
Kicsit lejjebb csúsztam, ezáltal a keze feljebb került a bugyim széléhez. Megfogta és húzogatni kezdte a varrás mentén. Most komolyan húzza az agyam? Felnyögtem és abban a pillanatban félre húzta a fehérneműmet, (ami ezúttal fekete csipkés tanga) és végre hozzá ért a csiklómhoz! Édes Istenem! Már nem is tudom mikor értek utoljára így hozzám! Úgy éreztem egy másodperc és elélvezek. Csak az a helyzet, hogy rossz (vagy jó?) szokásom, hogy szex közben rohadtul nem tudok csendben maradni. Úgyhogy ráharaptam a számra és próbáltam visszafogni magam. Hiszen egy tömegközlekedési eszközön vagyunk!
Közben megállt a busz felvenni még több utast, de szerencsére nem hallottam, hogy hátra felénk jöttek volna leülni. Legalábbis reméltem.

Körkörös mozdulatokra lettem figyelmes a csiklómon. Olyan nedves voltam, hogy ha kicsit is megcsúszik lefelé az ujja, be is talál a puncimba. De hiszen azt is akartam! Ujjazon, amíg talán el nem élvezek a keze által. Akaratom ellenére a testem remegni kezdett, éreztem hogy hamarosan egy kemény faszt akarok érezni magamban!

De aztán abba maradt ez az érzés.

Eltűnt a melegség, helyét kielégületlenség és düh váltotta. Már nem éreztem a kemény ujjait magamon, csak azt hogy visszaigazítja a bugyimat, majd a szoknyámat.
Kinyitottam a szemem, és egyszerűen csak követelni akartam hogy fejezze be, amit elkezdett.
De ránéztem és mintha mi sem történt volna, csukott szemmel hallgatta a zenéjét.
A kurva anyját!

A kielégületlenségnél nincs rosszabb! Miért nem lehet befejezni, amit elkezdett?

Fortyogásom közben beértünk a városba, úgyhogy mindenki készkelődött.

Amikor megállt a busz, felállt mellőlem és köszönés nélkül leszállt..
Ember! Most ujjaztál meg!
És még csak rám sem nézel?

Fogalmazzunk úgy, hogy abban a pillanatban semmi szépet nem gondoltam róla.