Ismeretlen Extrákkal

61.

- Nem fogom hagyni, hogy újra miatta legyél szomorú! Elég volt az önsajnálatból!

- Sajnálom.

- Jajj hagyd már! Komolyan ez lesz akkor mostantól?

- Mármint?

- Hogy minden napodat megbélyegzi az iránta való szerelmed. Vagyis.. inkább annak hiánya. Várj, egy pillanat ezt fel kell vennem.

- Csak nyugodtan.

Amíg Rebeka konzultál valakivel, úgy döntök iszok még egy jeges kávét.

- Szia. Szeretnék még egy jeges kávét extra cukorral és egy kis karamellsziruppal.

- Azonnal, egy pillanat - fordul el a pultos csaj elkészíteni.

Visszatérve látom, hogy vigyorog Rebeka, mint a tejbetök.

- Igen? - ülök le kérdő tekintettel.

- Van egy hiperszuper ötletem!

- Jaajj ne. Muszáj?

- Nincs apelláta!

- Kivele.

- Ma este eljössz velem bulizni!

- Uhh. Ki van zárva! Bocsi!

- Nem fogadok el nemleges választ! Jössz és kész.

- Nem akarok, Rebeka. Ne haragudj, de semmi kedvem.

- Nem érdekel. Muszáj kicsit kiszakadnod ebből a depis álomvilágodból. Lelépett és kész. Nem akar téged, úgyhogy lépj túl rajta!

- Ááu, ez fájt.

- Sajnálom, de te is tudod, hogy ez az igazság.

- Amúgy sem szeretek buliba járni. Mikor fiatalabb voltam sem szerettem. Most meg pláne. Tele van magukat nagykorúnak tituláló tinédzserekkel, akik kurvásabbnál kurvásabb táncokat és öltözetet produkálnak. Gyerekes az egész.

- Te komolyan azt hiszed ilyen helyekre járok? Csajszi! Csalódtam benned.

- Akkor hová vinnél?

- Meglátod.

- Csak ne orgiára, légyszi.

- Nem lesz az. Fogalmazzunk úgy, hogy a kettő közötti dimenzióba viszlek, Édesem.

- Jézusom!

- Jajj, na menjünk! 10 körül ott leszek előtted egy taxival, ami elvisz minket.

- Muszáj? - hisztizek tovább.

- Öltözz kicsit te is kurvásan! Vegyél példát a fiatalabb generációról. Csak kérlek te azért legyél ízlésesebb.

- Hmm.. megpróbálok - mosolygok, bár semmi kedvem nincs ehhez az egészhez.

Egy újabb telefoncsörgés szakítja meg a párbeszédünket, majd elköszön tőlem Rebeka és elindul vissza dolgozni.

Én viszont belesüppedek a teraszon a székbe és csak merengek előre.
Kitudja, talán jól is elsülhet ez a buli. De legfeljebb egy kis időre talán kiverem a fejemből Őt.

...

Hazaérve a szokásos házimunkának állok neki. Legalábbis ami az időmben belefér, ugyanis végül úgy döntök belemegyek Rebeka ajánlatába, szóval kicsípem magam és elmegyek becsípni. Hahh!

A lehető legkurvásabb ruhámat szedem elő, ami elfogadható egy szórakozóhelyen, de csak éppen hogy nem hiszik azt, hogy az egyik sztriptíz bárból szöktem el. Bár elegánsnak is tűnik.
Egy törtfehér vászon overál, természetesen rövidnadrágos; kissé bővebb deréktól lefelé, de a felső testemre rásimul, a háta pedig láncokkal van összefogatva. Melltartó esélytelen, úgyhogy a világosban bizonyára a mellbimbómat is látnák. De egy éjszakai bulihoz tökéletesnek bizonyul. Nem hiába még sosem volt rajtam.
Tudom-tudom, a színe nem a legszerencsésebb választás, de igyekszek majd vigyázni rá, esküszöm!

A házat puccba vágtam, majd magamat is elfogadható állapotba varázsoltam, végül Rebeka is pontosan érkezik a taxival.

Két másik barátnője is velünk tart, akik úgy érzem egyáltalán nem az én világom, de egyébként tök jófejnek bizonyulnak.

Ha eddig azt hittem én vagyok kirívó, hát hozzájuk képest konferenciára is mehetnék.
Szinte csak egy melltartóban vannak és annyira rövid a nadrágjuk, hogy még félre sem kéne húzni; ha értitek...
De nem ítélkezem. Ha nekik ez tetszik, ám legyen. Én sem vagyok jobb náluk, hiszen még kibaszott orgia esteken is dolgoztam, ráadásul nem is egyszer volt részem szexuális aktusban azon a helyen. Igaz csupán egyetlenegy férfi kellett, de akkor is.
Istenem már megint rajta jár az eszem...
Ez így nagyon nem lesz jó!

Éppen ebben a pillanatban tart felém egy flaskát az egyik lány, amiből kérdés nélkül iszok.
Aztakurva! De szar íze van!
A biztonság kedvéért még egyet ráhúzok (ennyit a felelősségteljes oldalamról), amit fintor kísér, végül tovább adom Rebekának.

Ez az este durva lesz, érzem.