Ismeretlen Extrákkal

44.

Kipattannak a szemeim, mikor realizálom, hogy kibaszott jó orális szexben van jelenleg részem. Izgató nyelvcsapások és csókok áldozata vagyok odalent, amik a fellegekbe repítenek.
Nem is kell sok idő, hogy közel érezzem az orgazmus elsöprő erejét, köszönhetően az éppen takaró alatt megbújó Árésznak.
Megérzem az ujjait magamon, ahogy utat törnek a nőiességembe.
Kissé más technikával mint eddig, de hamar eljuttat a csúcsra, így az ágyneműbe kapaszkodva hamar elélvezek.

Nem bújik ki, hogy mellém feküdjön, ezért alighogy elmúlik az orgazmus utóhatása, mivel még érzem a fáradtságot, hamar vissza alszok.

Éppen egy mély alvási fázisba érnék, mikor egy csapódásra ugrok fel. 
Szívem hevesen dobog, majd kiugrik az ijedtségtől.
Árész tör be az ajtón.

- Jézusom, de megijesztettél!

- Mégis mi a faszt képzelsz? - lép az ágy mellé.

- Miről beszélsz?

- Alig lépek ki az ágyból, már mással kefélsz? Nem megmondtam, hogy ha másé leszel, az következményekkel jár? Mégis mit nem fogtál fel az egészből? - őrjöng.

- Te mégis miről beszélsz? Nem rég nyaltál ki, te faszkalap! Hogyan mentem volna máshoz? Egész eddig itt feküdtem!

Szemei szikrákat szórnak. Ám miközben nézem őt veszem észre, hogy nem is rám néz, hanem mellém. Oda pillantok és amit látok, azt egyszerűen fel sem tudom fogni: mellettem alszik egy idegen férfi meztelenül!
Kiugrok az ágyból a paplannal együtt, amit magam köré tekerek, ugyanis én is csak fehérneműben vagyok.

- Ki a fasz maga? Hogy került ide? - kiabálom oda neki.

Szép lassan, komótosan nyújtózik, majd vigyorogva néz rám és kacsint.
Soha az életben nem láttam ezt az alakot. Nem emlékszem mégcsak arra sem, hogy tánc közben láttam volna vagy esetleg kiszolgáltam volna egy estén is.

Szemei megakadnak Árészon, ezért rögtön lehervad az arcáról a mosoly.

- Mi a fasz folyik itt? Magyarázd meg! - kiabál velem Árész.

- Hogy én? Lefeküdtünk! Együtt! Majd arra keltem, hogy a száddal kényeztetsz. Viszont vissza is aludtam, miután elmentem.

- Nem nyaltalak ki. Miután elaludtál éjjel, kikeltem és azóta nem voltam itt.

- Mi? Te itt hagytál egyedül egy orgia kellős közepén? Mégis hogy a faszba gondoltad?

- Te kefélsz ismeretlenekkel a hátam mögött!

- Ezt most komolyan mondod? Életemben nem láttam ezt az alakot! Fúújj! Azonnal le kell fürdenem! - indulok el, ám Árész a karomnál fogva visszarángat.

- Azt hiszed ezt megúszod? 

- Mit? Hogy itt hagytál és engedted, hogy egy idegen bemásszon mellém? Ha valaki, akkor te vagy a hibás!

- Hagytad, hogy kielégítsen!

- Rajta volt a takaró, fogalmam sem volt, hogy nem te vagy!

Az idegen valószínűleg nem is ért a beszélgetésünkből egy szót sem. 
Külföldi, akinek fogalma sincs, milyen nagy bajba keveredett azzal, hogy hozzám ért.
Ebben a pillanatban viszont nem is érdekel, csak le akarom mosni magamról az érintéseit.
Undorító!

- Engedj! Haza akarok menni!

- Ne merészelj elmenni! Miután elszámoltam vele, te jössz! - fenyeget meg.

Egy határozott mozdulattal kirángatja a férfit az ágyból és kiviszi.
Rám zárja az ajtót, tehát se ki, se be.

Undorodva magamtól érek hozzá a bugyimhoz. Még mindig nyálasnak érezem.
Fúj!

Mégis hogy a faszba történhetett ez?
Hogyan nem vettem észre, hogy egy idegen férfi ér hozzám és nem Árész?
Dühös vagyok! Nagyon!
Magamra és mind a kettő idiótára!
Az egyikre mert hozzám ért engedély nélkül, a másikra pedig azért, mert itt hagyott védtelenül.
Mind a kettő egy szemétláda!

Nem sokkal azután, hogy távoznak, én pedig összegörnyedve ülök a kanapén, egy tompa zajt hallok.
Reménykedek, hogy ez nem az, amire gondolok, de rémülten emelem meg a fejem, miután egy újabb lövés hangja csapja meg a fülem.

Elfog a félelem.
Honnan jött ez a lövés??
Belegondolok, hogy igazából akárhonnan is jöhetett, hiszen tulajdonképpen egy maffiózókkal teli kastélyban vagyok.
De most nappal van, valószínűleg. Eléggé kétes, hiszen nincsen itt bent ablak. 
De bizonyára a legtöbb ember már rég elment. És akármennyire is próbálok magyarázatot találni, mindig ugyanoda lyukadok ki: biztos, hogy Árésztól jött a lövés.

Nem merek megmozdulni. Csak ülök összekuporodva és várom az ítéletet, hogy velem vajon mit fog csinálni.
De nincs sok időm örlődni, nyílik az ajtó és belép.

- Mit műveltél? - kérdezem félve, kicsit halkabban.

- Azt, amit a kezdetektől mondtam. Tudtára adtam annak, aki hozzád ért, hogy kié is vagy.

Nem szólalok meg.
Csak bámulok magam elé és rettegek.

- Megölted? - gördül le egy könnycsepp az arcomon.

Nem válaszol, csak áll zsebre tett kézzel. 
Ez egyértelmű válasz számomra.

- Engem is meg fogsz ölni? - nézek rá könnyes szemekkel.

Közelebb sétál, de ahogy leül mellém, automatikusan távolabb húzódok.

- Sshh.. semmi baj, kicsi! - simítja végig az arcomat, a könnyeim mentén.

- Már hogyne lenne? Megöltél valakit! - mondom, de még mindig halkan.

Félek, hogy ha felidegesítem engem is bánt.

- Téged sosem bántanálak.

- De hisz folyamatosan azt csinálod. Bántasz! - nézek a szemébe.

- Sosem érnék hozzád erőszakosan. Hacsak nem kérnéd - érint meg.

- Lelkileg okozol fájdalmat, nem fizikailag.

Kis hatásszünet után, végül nagy levegőt vesz.

- Sajnálom!

Hangja bocsánatért esedezik, de mikor rá nézek, úgy érzem nem mondja komolyan.
És hogy tudnám megbocsátani, hogy miattam elvette valaki életét?

- Nem volt jogod hozzá, hogy megöld - fakadok ki.

- Szerinted nem tudta, hogy kié vagy?

- Úgy tűnt, fogalma sem volt.

- Figyelj - fordítja az arcom maga felé. - Ebben a világban folyamatosan veszélyben vagyunk. Nem lehet tudni, ki, mikor és melyik sarokban vár csak arra, hogy fejbe lőjön vagy megkínozzon, csak azért, mert rosszul néz rá valamelyikünk. Ha valaki belép ebbe a világba, tudja nagyon jól, hogy meg vannak számlálva a napjai. Ha az a faszi nem is tudta miért, de elfogadta, hogy ma az élete véget ér. Csak hogy tudd, egy percig sem könyörgött. Megfenyegetett és nekem támadott. Senki sem ártatlan itt, remélem tisztában vagy vele.

- Tudom.

Rosszul érzem magam és úgy érzem mindjárt ide hányok. Csak haza akarok menni és elfelejteni ezt az egészet.

- Döntöttem - szólalok meg. - Be akarom fejezni ezt az egészet. Szeretném, ha elfelejtenénk egymást. Örökre.

- Biztos vagy benne?

- Igen. Nem bírok egy perccel sem tovább itt lenni. Veled pedig már nem tudnék önfeledten együtt lenni. Folyamatosan csak az járna a fejemben, hogy leláncolsz és bábként bánsz velem.

- Sajnálom.

- Elengedsz? - kérdem félve.

- Persze. Ha valóban ezt akarod.

- Ezt akarom - vágom rá azonnal.

- Megértettem - válaszol nyugodtan. - Gyere, haza viszlek.