Ismeretlen Extrákkal

50.

- Azt hiszem ennek itt lesz a legjobb helye. Azt pedig szerintem vigyétek a másik oldalra, ott jobban szem előtt lesz. A gyümölcsöket kiválogattad, Márk?

- Persze, főni. A menthetők mentek a Munch boxba, a többi selejt.

- Szuper. Köszönöm, csak így tovább. Rögtön jövök csak elfutok mosdóba! - hagyom ott a munkatársaimat a boltban.

Az irodámba belépve, úgy érzem muszáj leülnöm, mert különben összeesek. Fárasztó ez a nap. Ezerrel pörög mindenki. Árut pakolunk, mindenki csinál mindent, ráadásul fizetés is volt, úgyhogy rengetegen jönnek ma.
Csak pár pillanatig szusszanok, mielőtt vissza megyek a tumultusba segíteni.

A platfont bámulom kiterülve a kényelmes székemben. Legszívesebben itt maradnék a nap hátralévő részében.
Szemeim azonban folyton visszatérnek a szemetesre, benne egy rózsa csokorral. Ezen a héten már a negyedik; és az összes ugyanitt végzi a kukában. Ráadásul mikor haza érek, általában ott is fogad valami.

Szörnyen kínosan érzem magam, mikor reggelente az üzlet előtt egy nekem címzett küldemény van. Látom, hogy furán néznek rám a dolgozók is, de általában egy kínos mosollyal le is zárom az egészet. 
Márk is folyton méreget. Egyszer bepróbálkozott egy "hogy vagy?'-gyal, de miután leráztam egy "minden okés"-sal, vette az adást és többet nem jött oda.

Elegem van abból, hogy Árész rettegésben tart.
Mikor azt mondta, hogy nem adja fel, azt a lehető legkomolyabban gondolta.
Én pedig folyton hallucinálok a jelenlétéről, de aztán kiderül, hogy csak délibábot látok. 
Nem akarok vele még csak kommunikálni sem, úgyhogy próbálok minden vele kapcsolatos dolgot ignorálni, hátha egyszer csak megunja és békén hagy. Egyelőre még küzd; és én is az idegrendszeremmel.

Nagy levegővel felkészülök a maradék négy munkaórámra és felkelek a székből.

...

Fél 5-kor lépek ki az üzletből. Úgy ítéltem meg, hogy innentől nélkülem is menni fog nekik minden; illetve a helyettesem is bent van, úgyhogy elméletileg minden rendben lesz.

Alig várom, hogy egy forró fürdővel kényeztessem elfáradt végtagjaim. Fejben már el is képzeltem, hogy micsoda romantikus hangulatot fogok varázsolni magamnak estére a fürdőben. Illatgyertya, félhomály, megfelelő hangulatú zene és a kedvenc vibrátorom. Csak mi öten.
Igen, lett egy játszótársam ez alatt az év alatt...

A ház elé érve meglepve nézem, hogy az ajtóm előtti rész üres. Se virág, se ajándék, se semmi. Hála Istennek! Elmosolyodok a reményre, hogy talán vége ennek a pár napos borzalomnak.

Megkönnyebbülten nyitok be a házba, ám mikor fordulok a kanapé felé, hogy letegyem a cuccaimat, szembe találom magam azzal a személlyel, akivel a legutolsók közt szeretnék találkozni. A félelmem és az idegösszeomlásom oka itt ül a nappalimban.

- Jézus Atya Úristen! Normális vagy? És ha leütlek ijedtemben? - kapom a mellkasomhoz a kezem.

- Szerintem ez a veszély nem fenyeget - mosolyodik el.

- Pedig egyre inkább a közelébe érsz - motyogom. - Mit keresel itt?

- Szerinted? - emeli meg a szemöldökét.

- Mármint mit keresel itt a lakásomban? Egyáltalán hogy jöttél be? Nálam van a kulcs - mutatom fel. - Ráadásul zárva is volt.

- Szerinted egy zár kifog rajtam?

- Nyilván nem... De kérlek távozz! Nem akarlak itt látni és úgy egyébként sehol sem.

- Hmm.

- Komolyan. Menj el! Miért nem tudod elfogadni, hogy van egy lány végre, aki nem óhajtja a társaságodat? Keress valakit, aki kiskutya módra hallgatja az utasításaidat.

- Nekem te kellesz.

- De te nekem nem! Menj vissza abba a kéjbarlangba, hátha vár rád az a lány... - fintorodok el.

- Csak nem féltékeny vagy? - kérdi ravasz mosollyal az arcán.

- Pff! Miért lennék féltékeny?

- Nem tudom. Úgy tűnik.

- Nem vagyok. Csak közlöm, hogy vele ellentétben én nem fogom a torkom aljáig letolni a farkad. Viszlát! - hagyom ott őt. 

Képtelen vagyok tovább diskurálni vele. Nem akarom, hogy itt legyen, fogja már fel!

Gyors léptekkel megyek be a fürdőbe.
Bezárom magam mögött és ha már így adódott, korábban áztatom meg magam a kádban.
Törölköző és bármilyen ruha híján, azonban tényleg meg kell várnom, hogy elmenjen mielőtt kilépek innen.
Bízom benne, ahogy bejött, úgy távozni is tud. Öntelt majom.

Jó forróra állítom a hőmérsékletet. Beledobok egy arany fürdőbombát, aminek virág illata van és csillogós lesz tőle a fürdővíz.
Kettő illatgyertyát halászok ki a polc mélyéről, amiket meggyújtok, majd lekapcsolom a világítást. 
Kezd sötétedni, úgyhogy hamar hangulatba jövök. 
Baszki a vibrátorom a fiókban maradt.
Én viszont ki nem megyek innen! Tuti még itt van és nem akarok vele találkozni, miközben meztelenül osonok át a szobába.
Vicc ez az egész! A saját házamban bujkálnom kell...
Nincs kedvem zenét sem hallgatni. Elég volt mára a zajokból, úgyhogy csendben lehunyom a szemem és próbálok relaxálni.

Meghallom a kinti ajtó nyitódását, ami ha minden igaz azt jelenti, hogy elment. Végre!

Kicsit még áztatom magam, de mikor hűlni kezd a víz, borsózni kezd a testem, jelezve, itt az ideje szembe nézni azzal, ami kint vár. Remélhetőleg a nagy semmi.

Kicsit lerázom magamról a vizet, hogy ne legyen kifelé menet minden nedves, majd halkan kinyitva az ajtót a gardróbhoz rohanok. Becsukom magam mögött az ajtót, de ezen nincsen zár, úgyhogy imádkozok, hogy fel tudjak öltözni kukkoló nélkül.
Pizsamában öltözök, hogy ne kelljen majd újra átvedlenem. 

Semmi hangot nem hallok kintről, úgyhogy kimerészkedek végre.

Senki sehol. Megnyugszok. Elment. Ismét. Ezúttal viszont nagyon is örülök neki.
Ha most sem volt számára érhető, hogy hagyjon békén, akkor bizonyára értetlen és hülye.

Közelebb érve a pulton egy papírfecni fogad.

"Nem úszol meg."

Hahh! A faszt nem! 
Majd én azt eldöntöm!
Bazd meg Árész magad!
Engem nem nézel újra hülyének!

Eldobom a kukába az üzenetet és a pulthoz ülve hálát adok az égnek, hogy holnap végre péntek.
Kipihenhetem magam a hétvégén és feldolgozhatom ezt a sok szart az életemben.
Micsoda nagyszerű program, kislány!