Ismeretlen Extrákkal

57.

Munka után a bejárati ajtón belépve megpillantok egy fekete elegáns dobozt. Szemforgatva konstatálom, hogy vajon ki mástól is lehetne, amiről közelebb lépve meg is bizonyosodok.

"Az estére." Áll a címkén.

Azon már meg sem lepődök, hogy vajon hogyan jutott be ismét a házba...

A dobozt kinyitva óvatosan fogom meg a nekem szánt darabot. Már csak a színét látva és az anyagát végig simítva is elkápráztat. Egy fekete, selyem hatású ruha.
Finoman kiveszem és tátva marad a szám. Egy csodás estélyi ruha! Kissé szűkített, oldalt felsniccelt. Vállról lehúzott szabása pedig egyszerűen gyönyörű.
Aztán meglátom a márka jelzést.

- Azt a kurva! - szalad ki a számon.

Feltépem a dobozt, de számlát nem találok. Ez tuti egy vagyon volt!

A női hormonjaim viszont dolgozni kezdenek és akaratomon kívül már azon jár az agyam, milyen cipőt és táskát vegyek fel hozzá. Basszus! És milyen fehérneműt?

Nyilván vannak nekem is elegánsabb ruháim, de azért ez mégsem egy szokványos darab, úgyhogy most az egyszer szó nélkül teszem amit elvár tőlem: felveszem a tőle kapott ruhát.
Persze egy kis csavarral megfűszerezve.

Felpróbálva rájövök, hogy tökéletes takarást nyújt azokon a helyeken, ahol az alatta lévő meglepetés lesz. Hiszen mégis csak azt mondta legyek szexi, úgyhogy a kérése számomra parancs. Legalábbis most.

A hajamat és a sminkemet megpróbálom elfogadhatóvá varázsolni. Rebekát nem akarom zaklatni, bár az az igazság, hogy mostanában keveset beszéltünk. Neki sem volt alkalmas és sokszor nekem sem, úgyhogy a jövő hétben maradtunk végül.
Örülök, hogy nem hagyjuk beporosodni ezt a barátságot, mert sokszor hiányzik a társasága. Szeretem, hogy végre van egy barátnőm, akinek ha mindent nem is, de a legtöbb pletykát és kibeszélnivalót el tudom mondani. Tanácsot ad, hol jót, hol borzasztót, de én így kedvelem.
Úgyhogy a végeredményről csinálok egy képet és azonnal el is küldöm neki üzenetben.

"Azt a rézfánfütyülős rézangyalát! Anyukááám! Eezz igen!!! Hova mész? A világ leggazdagabb férfijei összegyűlnek vagy mi??"

Felnevetek a reakcióján.

"Majd mesélek. De mondd, hogy nem nézek ki hülyén!"

"Viccelsz? Csodásan nézel ki!"

"Köszönöm!"

"De azzal a fűzővel kezdj valamit, mert nagyon átlátszik, te kis kurvaaa!"

Gyorsan rámegyek a képre és megnézem. Baszki tényleg!

"Gondolom köze van álmaid kúrópajtijának ehhez"

Írja tovább.

"Hahahaa... Mindjárt megigazítom."

De a tükörbe nézve sehogy sem tudom elrejteni. Takarja az anyag, de a formája nagyon átüt.. úgyhogy lecsatolom és marad a pántnélküli fekete melltartó. Na meg persze az aranyozott láncos, vékony kis comb hám, ami ha nagyot lépek éppen kilátszik a felsniccelt résznél, ami egyébként irtó szexi szerintem, de erre azért figyelnem kell majd.

...

Hamarosan megérkezik Ő is.

Az ablakból nézem ahogy kiszáll.

Hűha! Szmoking, de néhol kissé fényes anyagból, hogy menjen az én ruhámhoz is. Kedves tőle, de gondolom ez inkább a külvilág felé szól, hogy tudják, együtt vagyunk.
Pff! Férfiak...

Feltekerem a lábamon a magassarkúm fűzőjét, majd a fényes fekete kis kezes retikülömet felkapva indulok ki.
Azért látom, hogy megakad a szeme rajtam, de nem tulajdonítok hozzá különösebb reakciót. Ha látom rajta, hogy tetszem neki, az számomra bőven elég, hiszen tudom, hogy nála ez többet mondd ezer szónál is. Olyan, mint a Raffaello...
Bár nem szeretem a Raffaellot.
Ezzel a gondolattal szállok be mosolyogva az anyós ülésre, remélve, hogy nem veszi észre a kuncogásomat, mert a végén még azt hiszi megőrültem.