Ismeretlen Extrákkal

31.

Nem azt mondom, hogy állandó odafigyelést igénylek, de azért az embernek jól esik, ha a másik megkérdezi esetleg, hogy mi újság vagy hogy hogy van.
Persze egy normális párkapcsolat nyilván több törődést igényel, de a mi esetünkben beérném csupán pár mondattal is, legalább hetente.

Ez a több mint egy hónap kimaradás eléggé meggyötört. Nem csak testileg voltam kiéhezve, hanem érzelmileg is. Vágytam egy kis odafigyelésre vagy csupán pár kedves szóra.

Szerintem ezért is sikerült ilyen jóra a tegnap este. Sokat vártunk egymásra és a vágyunk egymás iránt fokozatosan csak nőtt. Mire eljutottunk egymásig, annyira felemelő volt a legapróbb érintés is, hogy aztán hamar kimerültem. Legalábbis testileg.

Lelkileg viszont egyre inkább azt hiszem, hogy többet akarok. Vele vagy mással... Csak akarok valakit, akinek fontos vagyok annyira, hogy nem csak a szabad estéjét akarja velem tölteni egy kiadós dugással összekötve. Sőt, igazából csak megdug és aztán távozik is.

Ezekből a gondolatokból szakadok ki, mikor hirtelen megszólal az ébresztőm.

8:00.

Fel kellene kelnem.
Már egy fél órája ébren vagyok és csak jár az agyam.
Nagyon pisilnem kell, ezért nem mozdulok meg, csak bámulom a plafont.
De aztán ráveszem magam, kinyomom a telefonom és felkelek, hogy elkezdjem ezt a valószínűleg hosszú napot.

A wc-n ülve újra elgondolkodok a miérteken. Miért megy el mindig? Miért nem akar velem maradni? Miért tekint egy bábnak? Miért nem érez többet irántam? MI? Mi az, hogy miért nem érez többet irántam? Jézusom!
Gyorsan felkelek, nehogy tovább vigyem ezeket a gondolatokat. Elrendezem magam és kimegyek a konyhába.

Nem örlődök ma semmin többet!
Eldöntöttem, hogy a mai napot csak élvezem!

Bekapcsoltam a tv-n a YouTube-ot és a pörgős zenékre nyomtam. Táncolva és énekelve indulok valami reggeliféle után kutatva.
Bömböl a zene és próbálom kikapcsolni az agyam.
Igen, ezt így reggel fél9-kor.
Lehet tényleg nem vagyok normális.
Főleg mert elnevetem magam ettől a gondolattól.
Bizonyára kívülről őrültnek tűnhetek.

Egy gyors (na jó, a szokásosnál gyorsabb) bevásárlás a városban és el is ment a délelőttöm.
Muszáj volt bemennem egy ruhaüzletbe is, ugyanis határozott elképzelésem volt az esti szettemről, amit félig meddig sikerült is megvennem.
Mivel az idő éjszaka eléggé lehűl, ezért a szövetkabátomat mindenképp magammal viszem. De szerettem volna valami kényelmesebb, de annál szexibb ruhában lenni. Hiszen Rebeka megmondta: nem a tudás, hanem a kinézet a fontosabb; de azért az elsőt sem felejtem el.

Egy fekete tangás bodyt vettem, bár az anyaga ilyen plüssös, amit nem szerettem volna, viszont egyéb híján ez jutott. Ehhez egy szintén fekete, de arany gombokkal díszített rövidnadrágot vettem, ami külső szemmel szoknyának néz ki. Alá természetesen egy üvegszálas fekete harisnyát is felveszek, valamint egy magasított talpú félcipőt, amire sokan azt mondják, hogy a mamájuknak van ilyen, de nekem nagyon tetszik ez a vintage stílus. Hát így állt össze a szett a fejemben. Természetesen viszek egy pót harisnyát (vagy inkább kettőt biztos ami biztos).

Hazaérve gyors átöblítettem a mosógépben a ruhákat, ne legyen új szaguk és délutánra meg is száradjanak.

A nap többi része eltelt anya és köztem lévő telefonálással, főzéssel, takarítással és mire észbe kaptam 3 óra volt. Lefürödtem, felöltöztem, a hajamat copfba kötöttem, majd befontam, elpakoltam a táskámba a szükséges dolgokat, lélekben többször is felkészültem és már fél 5-öt mutatott a telefonom.

Kétszer kellett fordulnom, mire bepakoltam az autóba minden cuccot, amire szükségem lehet. De tényleg csak olyanokat rajtam el! A kabátomat természetesen elfelejtettem, úgyhogy mikor kiálltam a ház elé az autóval, futhattam vissza érte.