Másnak sem tud átállni a szervezete a korai kelésre? Hát nekem sem. Fogalmam sincs milyen érzés, mikor valaki azt mondja, ő annyira hozzászokott, hogy magától is felkel. Szörnyű lehet!
Én annak ellenére, hogy évek óta dolgozok, késő délelőtt is a legnagyobb örömmel fordulok át a másik oldalamra, kivéve, ha csörög az ébresztő.
Sajnos nem tudom figyelmen kívül hagyni, mert rettentően zavar és csak felidegesít, ha nem nyomom szundira vagy éppen kapcsolom ki.
Ezen a reggelen is így volt, mivel elfelejtettem átállítani, hogy ma ne csörögjön, ugyanis szabit kértem mára.
Próbáltam vissza aludni, de elkezdett pörögni az agyam a tegnap történteken, illetve nem történteken. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, melyekre választ kell kapnom. Nem érdekel, hogy nem kéne tudnom semmit és hogy titokban szeretné tartani a magánéletét.
Én nem olyan lány vagyok, aki beletörődik ilyenekbe; kíváncsi természetem van.
Megnéztem a telefonom, de semmi értesítés, hogy bárki is keresett volna.
Így hát kikeltem az ágyból, rendbe szedtem magam és megittam a reggeli kávémat.
Kíváncsiságból beírtam a Facebook keresőbe az Árész nevet, de nem sok találatot dobott ki és biztos voltam benne, hogy egyik sem ő. Vezetéknév híján egyébként is nehéz megkeresnem őt.
Az is lehet, hogy nincs fent a közösségi oldalakon. Bár ma már szinte mindenki fent van, nem?
Úgyhogy feladtam a keresést és elmentem elindítani egy adag mosást.
A fürdőből hallottam, hogy csengetnek. Amilyen gyorsan tudtam odamentem és amikor kinyitottam, Árész állt előttem.
Szemöldöke és szája felszakadva, de amint látom már lekezelte.
- Jézusom! Mi történt?
- Nyugi, a többiek rosszabbul néznek ki - nevette el magát, mintha ez olyan normális dolog lenne.
- Azt elhiszem... - húztam el a számat.
- Na, beengedsz?
- Attól függ. Magyarázatot adsz a történtekre és hogy miért nézel ki úgy, mint akit összevertek?
- Kérlek, előbb engedj be - mondta halkabbra véve a hangját.
- Gyere! - invitáltam be.
Körbe nézett az utcán mielőtt bejött volna, majd bezárta maga mögött az ajtót.
- Kérhetek egy kávét? Otthon nem kívántam, de most jól esne.
- Főzök gyorsan. Milyet szeretnél kapszulásat vagy őrölt kávét?
- Mindegy, amelyik erősebb.
- Rögtön hozom.
Miközben készítettem a kávét, csak úgy pörögtek a kérdések a fejemben. Nem tudtam mit akarok jobban tudni és hogy mennyit fog vajon elárulni mindenből. Aggódtam érte, bár tudtam, hogy nem kell őt féltenem.
- Parancsolj... Árész! - letettem elé az italt és figyeltem, hogy a lehető legjobban megnyomjam a mondatomban a nevét.
- Köszönöm - nézett rám rezzenéstelen arccal.
- Szóval, akkor el kezdhetsz magyarázkodni. Először is, ott hagytál egyedül éjjel. Legalább mondtad volna, hogy menjek haza vagy mittudomén. Utána pedig az öcséd kelt, akinek nem mellesleg odaadtál, hadd játszadozzon velem kedvére. Éjszaka pedig arra kelt, hogy maradjak csendben és menjek haza?! Eltűntél és ott hagytál kétségek közt! Most pedig így állítasz ide, sebesülten! - keltem ki magamból.
- Ne haragudj, de sürgős elintézni valóm akadt.
- Sürgős elintézni való.. hmm.. éjjel. És annyit nem értél rá, hogy közöld menjek haza, ne várjalak?
أنت تقرأ
Ismeretlen Extrákkal
عاطفيةBele gondoltál abba, mi lenne a válaszod arra, ha egy Idegen egyezséget ajánlana számodra? És ha az az egyezség kötetlen szexet ígér? Egy érzelmekkel teli, erotikával fűszerezett történet, egy lány szemszögéből, aki belement egy ilyen megállapodásb...
