47.

1.7K 50 0
                                    

Bámulom a sétáló embereket és a város nyüzsgését hallgatom, miközben Rebeka a háttérben éppen nekem beszél.
Fogalmam sincs miről, de azt hiszem a munkájával kapcsolatban. Talán.
Nem tudok koncentrálni. Ha megpróbálok rá figyelni, rövid időn belül valamelyik szaváról vagy mondatáról akaratlanul is Árész jut eszembe. Valahogy mindig hozzá lyukadok ki; hogy mi lehet vele és mit csinálhat.
Borzasztó érzés.

Az öccsével két napja találkoztam, azóta ő sem keresett és én sem őt. Nem állok készen a válaszra.

Elhívtam Rebekát kávézni, hátha eltereli a figyelmemet, de mind hiába. Szegény csak mondja a magáét, de még egyetlen egy mondatát sem fogtam fel.
Hülyén érzem magam.

- Minden rendben?

- Hm? - nézek rá.

- Csajszi, te egy teljesen más dimenzióban vagy, ahogy látom!

- Dehogyis!

- Dehogynem! Felfogtad akár egyetlen mondatomat is? - nevet fel.

- Persze. A munka volt a téma.

- Ühüm.. Negyed órával ezelőtt.

- Sajnálom, azt hiszem kicsit fáradt vagyok.

- Hogy hogy?

- Nem alszom annyira jól mostanában.

- Nem hagy valaki aludni? - kacsint rám.

- Úgy is mondhatjuk...

Tátott szájjal figyel engem.

- Összeszedtél valakit? - kérdez bele feltűnően hangosan.

- Mi? Dehogyis! - tiltakozok. Körbe pillantva pedig észreveszem, hogy elég sok ember figyelt fel erre a kérdésre. Kínos.

- Akkor csak alkalmi? - vigyorog.

- Rebeka...

- Nem érdekel, hogy nem akarod elmondani. Muszáj!

A szám szélét rágva örlődök, hogy vajon elmondjam-e neki.
Legalább több agy, többet gondol, nem?

- Az a helyzet, hogy megkeresett Árész öccse.

- Hűha! És mit akart?

- Hogy beszéljek a bátyjával, mert mióta nem találkoztunk, teljesen kifordult önmagából.

- Hogy érted?

- Nem igazán tudom. Azt mondta, hogy agresszív. Nagyon. A feje sem azon jár, amin kéne és eléggé... Kíméletlen? Talán ez a helyes kifejezés.

- Azz igen anyukám! Akkor teljesen beléd volt esve! Te faképnél hagytad, ezt pedig nem tudja megemészteni az a barom!

- Nem hiszem, hogy ő olyan fajta. Szerintem csak dühíti, hogy egyszer valahára nem úgy ment valami, ahogy ő akarta.

- Hát nem tudom. Azért az én verziómat is vedd fontolóra.

- Már gondolkoztam azon is. Nem tudom mennyire lenne jó, ha érzelmeket táplálna irántam.

- Lehet, hogy még a csillagokat is lehozná neked, Édesem.

Elhúzom a számat. Tudom, hogy ő nem az a romantikus fajta.
Főleg most, azok után, amivé válthatott.

- Mindenesetre egy beszélgetést megér szerintem.

- Azt mondod?

- Persze. Maximum lezárod magadban végleg a dolgot.

- Már lezártam.

- Hát persze... - nevet fel.

Néha úgy érzem ez a nő belém lát, ami eléggé félelmetes.

Ismeretlen Extrákkalحيث تعيش القصص. اكتشف الآن