Ismeretlen Extrákkal

62.

Mikor megállt a taxi, olyan hangos ricsajjal szálltunk ki, mintha egy tini csaj csapat most indulna élete első bulijába. Bár az izgatottságom lehet azon a szinten is volt. Mivel nem járok ilyen helyekre, még így szédelegve is paráztam attól, hogy mi lesz velem. Bár ha egy orgián megálltam a helyem, itt mi baj lehetne?

Kívülről egy lepukkant drogtanyának tűnt a hely.

- Biztos vagy benne, hogy jó helyen vagyunk? - kérdeztem elbizonytalanodva Rebekától.

- Nehogy a külsőről ítélj csajszi! - kacsintott, majd intett a fejével, hogy kövessük.

A bejáratnál egy hegyomlás vigyázott a rendre, aki végig mért minket tetőtől-talpig, viszont mikor meglátta Rebekát, az arca egyszeriben megenyhült.

- Szia Édesem! - köszöntötte.

- Csáá, Roni! - adott neki két puszit.

- Látom friss husikat hoztál - vigyorgott ránk.

- Nyugi! Ők nem azok a fajták, igaz? - nézett ránk kacsintva. - Csak szeretnénk egy jót bulizni és kikapcsolódni.

- Hát akkor... Érezzétek jól magatokat! - húzta el előttünk a függönyt.

Rebeka a kezével jelzett, hogy menjünk, én pedig utolsóként beléptem a füst és a füvescigi szag birodalmába.

- Azt a kurva! - köhögtem.

A lányok csak nevettek rajtam.
Szinte vágni lehetett a füstöt, úgyhogy hunyorítva próbáltam őket követni. Hát ez belülről sem néz ki jobban...

Végül egy ajtó előtt álltunk meg, amit szintén egy dromedár őrzött, de kérdés nélkül nyitotta ki előttünk.

- Naa gyertek! Ígérem jó lesz! - szólt Rebeka.

A bizonyára hangszigetelt ajtó mögött hangos zene és meztelen(!) pincérek fogadtak minket.

- Azt a kurva! - ismételten önmagam.

- Ugyee? - vigyorgott Rebeka izgatottan.

- Egy álomvilágba csöppentünk! - hangzott a mellettem lévő csajszi szájából.

- Igazán? - grimaszoltam.

Ez nem igazán az én világom. Szinte kellemetlenül éreztem magam. Miért kell meztelennek lenniük? Nem csak lányok, férfi felszolgálók is sétáltak tálcákkal és italokkal a kezükben. Itt aztán mindenki kedvére találhatott magának látnivalót...

- Hát itt sem dolgoznék - nevettem fel kínosan.

- Hidd el, van az a pénz! - csatlakozott hozzám, azt hiszem Evelin, de nem vagyok a nevében biztos. 

- Hát nem tudom.

- Gyertek, keressünk egy asztalt, ahová letudunk ülni.

Ahhoz képest mennyire eldugott helyen voltunk, elég sok vendég volt. Néhányra rá sem mertem nézni, annyira kétes alaknak tűnt. Elslisszoltam a lehető legészrevétlenebbül az emberek mellett Rebekát követve, aki szinte mindenkit ismert itt.

Leültünk egy asztalhoz, nem sokra rá pedig egy férfi pincér lépett mellénk.
Rohadtul türtőztetnem kellett magam, hogy ne a péniszét bámuljam folyamatosan. Nagyon kínosan éreztem magam!

- És Önnek mit hozhatok? - hallottam a kérdést, amire feleszméltem a gondolataimból.

- Öhm.. - jöttem zavarba.

- Ő is a legerősebbet kéri! - kiabált neki Rebeka.

- Máris hozom - fordult meg.

Huhh.. a víz is levert egy pillanat alatt.