Ismeretlen Extrákkal

39.

A tükörbe forgolászva és ide-oda illegetve magam gyakorlom a mozdulatokat, illetve nézegetem, vajon hogyan nézek ki kívülről egyes mozdulatok közben.
Lehet bolondnak nézne, ha valaki meglátna most. De hát ki nem csinál ilyet, nem? De most őszintén.

Egy utolsó pillantás így egyben az egész lényemre, majd a kabátomat felkapva sietek a nappaliba a táskámért.

Az első alkalomhoz képest most már elférek egy nagyobb táskában is. Először kicsit túlzásba estem, bevallom. Azóta már tényleg csak a legfontosabb dolgokat viszem magammal.
Lehet ciki, de egy csomó motiváló, edzős zenét töltöttem a pendrive-ra, hogy útközben hangulatba jöjjek. Ha Eminem és 50Cent nem elég motiváló és bátorító, akkor senki sem. (Bár nem edzek, úgyhogy ez majd most derül ki.)

Úgy éreztem negyed óra alatt elértem a célomat, de az óra meghazudtol, ugyanis a szokásos egy órás út nem lett rövidebb.
Ahogy zártam be az autómat, mintha megpillantottam volna Árészt hátulról.
Ám körbenézve a kocsiját sehol sem látom, vissza fordulva pedig hűlt helye akit néztem, úgyhogy bizonyára hallucinálok. 
Szedd össze magad, kislány! 
Talán a rejtélyes, egész estét fizető vendég eltereli a figyelmemet róla. 
Legalábbis ebben bízok.

- Szia Márk! - kezdek rögtön bele. - Az a helyzet, hogy egy szipi-szupi, mega erős ötletem volt erre az estére, viszont keresztbe húzták a számításaimat. Konkrétan kibéreltek engem egész estére. Elhiszed ezt? Mint egy autót vagy nem is tudom mit...

- Hallottam Rebekától - biggyeszti le a száját.

- Sajnálom! Nem így terveztem mikor bevetettem a táncolós ötletem.

- Szóval te akartad? - lepődik meg.

- Igazság szerint csak egy-két szám erejéig. És arra gondoltam, hogy feldobhatnánk itt a pultot egy rúddal - mutattam a pult közepére.

- Nem sok beleszólásom van, de ez nem egy sztriptíz bár...

- Nem, valóban. Ez egy kibebaszott orgia, bébi! És hidd el, tuti bejönne mindenkinek a pulton táncolás! - lelkesedtem továbbra is az ötletemért.

- Ha annyira akarod, megkérdezem. De csak Te mehetsz ide fel! Nem higiénikus mások lába után itt iszogatni.

- Ugyan, hiszen lefertőtlenítjük folyamatosan! Naaa! Ne legyél ünneprontó! - lököm meg óvatosan.

Elmosolyodik.

- Jól van. De nem ígérek semmit!

- Szupi, szupi, szupii! - ugrok a nyakába.
-Hékás! Te amúgy mióta beszélgetsz Rebekával? - engedem el végül.

- Nem kérdezek többet, ha te sem! - pirul el.

Elnevetem magam és bemegyek az öltözőnkbe kicsit elrendezni magam.
Mindjárt itt van Rebeka elvileg, ugyanis a sminkem még sehol, ráadásul fogalmam sincs hova kéne mennem vagy kit kéne keresnem majd.

Hirtelen rám töri az ajtót Márk.

- Keresnek!

- Mi? Ki? - ijedek meg tőle.

- Az egyik kidobó - majd becsukja az ajtót és ott hagy.

De hisz még csak 7 óra! 

Úristen, remélem nem egy vadállat fizetett értem! Akkor nekem ma végem. Az összes kétszer akkor legalább, mint én.

Rebeka pedig még sehol.
Egyszerűen nem állok még készen!

Óvatosan kinyitom az ajtót, velem szemben a pult előtt pedig az a kidobó, aki az elejétől fogva figyel engem. Nyugodt tekintettel méreget, majd mikor a szemébe nézek, int a fejével, hogy kövessem, majd elindul.