Ismeretlen Extrákkal

59.

Lábamat leegedi, hogy újra abban a pozícióban legyek, mint először.

- Most mit fogsz csinálni? - érdeklődök.

Bevallom, kimerültem. Nem csináltam semmit, mégis úgy érzem magam, mint aki egész nap robotolt. A végtagjaim elgémberedtek és zsibbadnak, az agyammal pedig már nem vagyok képes reálisan gondolkodni. Vagy inkább nem is akarok.

Rá bízom magam, lesz ami lesz.

- Meglátod - válaszol egyszerűen.

A nadrágját már visszagombolta, mintha nem történt volna semmi.
Italt tölt magának.
De közben mintha gondolkozna.

Nem szólalok meg. Nem is akarok és nem is tudok. Inkább pihenek. Rákészülök, hogy talán valami szörnyű következik, legalábbis abból ítélve, hogy habozik. Ezért felkészítem a testem és a lelkem minden eshetőségre.

A combomon az ütések nyomai már nem fájnak, annak ellenére, hogy tisztán kivehető, mi történt és mivel.
Fürdésnél biztosan csípni fog.

A ruhám a földön hever, mint valami rongy. Sajnálom, tényleg szép darab volt. A melltartóm a lábam mellett terül el, a bugyim is átázott, úgyhogy hamarosan rázni kezd a hideg. Bizonyára itt nem fűtöttek be, hiszen tulajdonképpen olyan, mintha egy pincében lennénk.

- Fázok - jelentem ki.

Felnéz rám, majd leteszi a poharát a gurulós asztalra.
Támaszkodik, mintha nem tudná mitévő legyen velem. Vajon tényleg nem tudja?
Végül odajön hozzám, de nem szabadít ki. Csak néz. Végig mér és bámul. Szinte zavarba is hoz, ezért megkérdem.

- Miért nézel?

- Tán nem szabad?

- Zavar.

- Zavar, hogy nézlek? Már sokszor láttalak meztelenül.

- Nem szeretek meztelen lenni.

- Miért?

- Hát nyilván, mert nem vagyok elégedett magammal. De ebbe ne is menjünk bele. Engedj el, kérlek.

Felhorkan, majd egyszerűen kisétál és ott hagy.
Azonban hamar visszatér egy fekete szemkötővel.

- Nem akarom - tiltakozok, mikor tudatosul bennem, hogy mit akar.
Ő viszont mellém lép és egyszerűen felköti.

- Talán ez segít.

- Attól, hogy nem látok még zavar, hogy nincs rajtam semmi.

Hirtelen mozdulattal letépi a bugyimat is. Mi a fasz.

- Na most! Mostmár tényleg nincs rajtad semmi. Azt a láncot fent hagyom a combodon. Csinos.

- Árész, kérlek...

Igazából nem is tudom mit akarok mondani. Annyi lehetőség cikázik a fejemben, nem tudom melyik lenne a helyes, ezért inkább elhallgatok. Nem folytatom, pedig érzem, hogy arra vár.

Megint csak a hallásomra hagyatkozhatok.

A léptei most ezerszer hangosabbnak tűnnek. A kinti zajból semmit sem hallok, kizárólag az ő cipőjének kopogása ordít.
Mintha fel-le sétálna.

Megugrok mikor egy érintést érzek meg a popsimnál.
Most fogom fel csak igazán, mennyire megszoktam már az análdugót, mert éppen húzza ki és hát ááuu...!
Megkönnyebbülést érzek, miután kihúzza belőlem.

A combomon lévő lánccal arrébb húz pár centivel, amennyit a bokámon és a csuklómon lévő láncok még engednek. Mint valami állat.

Kiráz a hideg. Mellbimbóim megkeményednek, de ezúttal nem az izgalomtól, hanem a hűvöstől. Bőröm libabőrös, fogaim néha-néha összekoccannak.

De aztán megérint egy meleg kéz. Egy jóleső simogatást kapok. A vállaimom át a csípőmig végig simít. Le, majd fel. Le, majd fel. Mindezt csigalassúsággal, annyira érzékien, hogy pár másodperc után újra érzem a melegséget testemben. Ismét lefelé veszi az irányt, de ezúttal megállapodik a derekamnál. Két kezével, két oldalról rászorít. Mintha ki akarná préselni belőlem a maradék szuszt is. Gyúrogatja a kis hurkámat, ami nem tölt el jó érzéssel, ráadásul csikis is vagyok, úgyhogy felnevetek egy rándulás kíséretében.
Szó nélkül elveszi kezeit és lejjebb vándorol velük.
Meleg leheletét érzem meg a popsimnál. Nagyon-nagyon közel van.
Szétfeszíti a farpofáimat, majd egy hatalmas, kínzóan lassú, szenvedélyes nyalással végig megy a mélyedésemben. A puncim bejáratától a popsim végéig.
Aztakurva!

Egy pillanatra még az egyensúlyomat is elvesztem, de továbbra is meg vagyok tartva, úgyhogy nem esek el.
Megismétli az előbbi mozdulatát és nekem azon nyomban végem.
Ha mégegyszer megcsinálja, orgazmusom lesz, az fix!

Kéjes hangok hagyják el a számat, ő pedig elégedett morgást hallat. Imádom!
Az egyik ujját óvatosan becsúsztatja a fenekembe és mozgatni kezdi, másik kezével pedig előre nyúl és a csiklómat izgatja.
Mondanom sem kell, már nem fázok. Remegek, de már nem a hidegtől. Kemény a bimbóm, de már nem a hűvöstől.
A nemrégiben átélt orgazmusokhoz képest ez nem olyan intenzív, de meglepően hamar elélvezek.

- Egész éjjel itt leszek leláncolva te pedig közben orgazmusokat okozol? Ez nem is olyan rossz - húzom az agyát. - Hát te hol maradsz?

- Ez most nem rólad szól. A látszat ellenére nagyon is az én kedvem szerint történik minden.

Ebbe bele sem gondoltam.

- És mihez van még kedved? - érdeklődök.

- Azt te nem bírnád ki... - válaszol és hallom ahogy arrébb lép.

- Elég sok mindent kibírok.

- Tudom. És mindennek eljön majd az ideje. De most maradj csendben.

A kezemiről lecsatolja a láncokat.

- Térdelj le!

Engedelmeskedek neki, mert abban reménykedek hogy végre én is csinálhatok valamit ő vele.

Cipzár hangot hallok. Igen!
Megemeli a fejem és oda vezeti a számhoz a farkát. Szinte felfalom, annyira kapkodva veszem a számba.
Szeretném megmutatni, hogy én is tudok nyújtani számára élvezetet.
Kényelmetlen a térdelés a lábaimon lévő láncok miatt, de ezzel most nem akarok foglalkozni.
Végig nyalom a kemény, duzzadó szerszámát, mire Árész kéjes hangokat hallat.
Szopkodom a heréit, a farkát pedig verem közben. Mint egy vákuum, úgy szippantom be őket és tekergetem a nyelvem rajtuk körbe-körbe.
Végül beveszem a számba a hímtagját. Amennyire csak tudom letolom a torkomon, mikor pedig érzem, hogy öklendeznék, kihúzom. Még párszor megismétlem ezt, de már úszunk mindketten a nyálban.

Kezére tekeri a hajamat és szó szerint megbassza a számat. A hideg falak erőteljes cuppogó hangokat vernek vissza, Árész élvezkedése és a szopás által kiadott hangjaimmal vegyülve.
Mikor megfeszül és érzem, hogy hamarosan elmegy, kiveszem a számból és újra végig nyalom.

- Bassz meg, Árész! Könyörgöm! - kérlelem.

Felállít, a kendőt nem veszi le rólam, viszont a lábaimat szabaddá teszi.

- Fordulj meg!

A falnak támaszkodok neki háttal és pucsítva tartom oda neki a popsimat.
Ráüt a puncimra és válaszul belém nyomja az álló faszát.
Csípőmet szorítva húz magára minden egyes lökésnél.
Hangosan élvezkedünk és nem telik bele pár percbe, mindketten szinte egyszerre érünk a csúcsra.

A falnak támaszkodva próbálok nem elborulni.
Elfáradtam.
Lihegek, mint egy szomjas állat, a szemeim pedig legszívesebben csak lecsukódnának.
De még bírom. Legalábbis próbálom bírni.

De aztán finoman közre fog két kéz és magához húz.
Meleg ölelésében biztonságban érzem magam. Karjai szorosan tartanak testileg és úgy érzem most ebben a pillanatban lelkileg is.
Hátra döntöm a fejem, amitől felcsúszik a szemkötőm.
De nem érdekel.
Csak az számít, hogy most jól érzem magam vele, általa, mellette.

Felnézek rá, viszont olyat látok, amit még sosem: könnyet.
Árész sír.
Az örömtől, a szomorúságtól vagy bármi mástól, de sír. Némán, kínzóan csendben folynak le a könnyei az arcáról a hajamba.

Mi a fasz történik?