Ismeretlen Extrákkal

46.

A szokásos napi rutin része az áru rendben tartása a boltban. Sajnos erre nem mindig van idő a rengeteg érkező termék, a takarítás, a háttér munkák és a kiszolgálás mellett. Ezért üzletvezetőként kötelességem, hogy besegítsek a dolgozóknak ott, ahol kevesen vannak és nem annyira megy a munka gyorsan, mint kellene.

De a kurva zöldáru például nagyon fel tud húzni. Sokszor olyan minőségű termékek érkeznek, ami egyenesen felháborító. Még a Munch dobozokba sem érdemes őket beletenni. Mondanom sem kell, ennek köszönhetően sok a hiány és azzal nekem kell elszámolnom. 
A lyukas sörösdobozok a rettegett ellenségeim. Sokszor annyira megbújnak, hogy csak a több napos, állott bűz miatt tudom, hogy baszki, ebben valamelyik lyukas. Szóval a több száz karton sör közül találd meg azt, amiben a szar van.
Az eltépett csomagolás és a lyukas zsugorfólia pedig csak hab a tortán.

Azt hiszem nem vezetőnek születtem, mert ha valami nem a terv szerint megy, általában mire megoldjuk, több alkalmazott is elküld melegebb éghajlatra, magában pedig háromszor felmond, közötte két agyvérzéssel.
Szeretem őket, de mindenkinek meg van a dolga és ha abban hibázik, nagy eséllyel lecseszem. Persze senki sem tökéletes, én sem, de tulajdonképpen ez a dolgom: az irányítás és a tervezés. Ráadásul nem akarom, hogy lazának tűnjek és kicsússzon a kezemből a gyeplő, mert annak sosem jó a vége.

De hát ilyen ez a kereskedelem. Csodás a maga módján egyébként, szeretek az embereknek örömet szerezni és jó látni mikor elégedetten távoznak, tehát van a sok rossz mellett sok szép oldala is. 
Csupán annyi, hogy szerintem erre születni kell.
És én nem erre születtem.

- Ne haragudjon...

- Igen?? - fordulok kicsit idegesebben a vásárló felé, mint illene.

- Elnézést. Látom nem ér rá, csupán egy kérdés. Merre találom a kézmosó szappanokat?

- Az utolsó sorban lesznek, közép tájékon. Rögtön a mosószerek mellett.

- Köszönöm, hölgyem.

- Odavezessem esetleg? - próbálkozok kedvesebb lenni egy mosoly kíséretében.

- Nem kell köszönöm, elnézést a zavarásért. Megtalálom azt hiszem.

Nagy levegőt veszek. Ilyenkor mindig egy kicsit magamba nézek. Bunkó voltam. De esküszöm, ez nem jellemző rám általában. Viszont ez a nap, fúú...
Megfordul a fejemben, hogy vajon tényleg fasz hiányom van-e, ahogy Rebeka állítja?
Nem, nem, ezek csak női bajok, jut eszembe.

- Bianka, kérlek átvennéd, mosdóba kell mennem - szólok a legközelebbi dolgozóhoz.

- Persze, menj csak.

- Köszönöm!

Már beérnék az irodába vezető ajtón, mikor elkapják a kezemet.

- Mi a f...

- Kérlek bocsáss meg. De beszélnünk kell.

Elkerekedett szemmel nézek a férfire, aki még jóképűbb, mint egy évvel ezelőtt.
A hirtelen meglepettséget azonban felváltja a düh.

- Mit keresel itt? Kérlek mondd, hogy nem a bátyád küldött.

- Nem. Ő most... Beszélhetnénk négyszemközt? - int a fejével az iroda felé.

- Dolgozok. És szerintem nincs miről beszélnünk. 

- Nagyon is van. Árészról van szó.

- Hát persze.. ki másról - forgatom a szemem. - Nézd...

- Dorián - vág közbe.

- Mi? - nézek értetlenül. - Mindegy - rázom meg a fejem. - Én már túlléptem az egészen és csak szeretnék nyugodtan lenni. Kérlek, hagyj békén. Nem szeretnék többet összefutni veled. A bátyáddal főképp!