Ismeretlen Extrákkal

21.

8 nap telt el azóta, mióta elhatároztam, hogy elég ebből az érzelemmentes kapcsolatból. Azóta Árésznak se híre, se hamva. Jobban mondva egyszer kaptam SMS-t, hogy este átjön, legyek szexi, de azzal a lendülettel zártam is be a bejárati ajtómat.

A hétvégét a családommal töltöttem, jól esett az otthoni légkör. Feltöltődtem és újult erővel jöttem a hét elején munkába. Ez az igen rövid, de annál eseménydúsabb, kapcsolatnak nem nevezhető valami csak romlottságot hozott az életembe. 
Ezzel próbáltam áltatni magam, de olykor azért mégis csak hiányzott. Ilyenkor rágondoltam az utolsó együttlétünkre és máris elment a kedvem az egésztől.
Ilyen gondolatokkal volt tele a fejem egész nap.

 - Na főni, mi a helyzet? Megy a Tinder? - kérdezte Márk.

 - Kérlek halkabban. Nem szeretném, ha az egész áruház a magánéletemmel foglalkozna - húztam el a számat.

 - Bocs.

 - Egyébként belementem, ahogy mondtad. És vége is lett. Rájöttem, ez nem az én világom - böktem ki egyszerűen.

 - Én is felléptem rá, bár nem találtak meg. Pedig reménykedtem egy kis összejövetelben. Ha érted mire gondolok - kacsintott rám vigyorogva.

Elnevettem magam kínomba. Nem hiszem el, hogy még próbálkozik.

- Márk nem Tinderezek, már mondtam.

- Nem? De hát ott vannak rövid és izgalmas kapcsolatok! - lepődött meg.

- Tudom, de nem kell Tinder ahhoz, hogy rosszfiúkat találjak; és hidd el, egy is elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem fog kelleni soha többet. Úgy döntöttem inkább várok az igazira.

- Szóval volt egy rosszfiúd? Gondolhattam volna. El is keseredtem most, hogy nekem viszont esélyt sem adtál - görbítette le a száját.
Nemtudom most viccel vagy komolyan gondolja.

- Héé, a világért sem állnék a kasszás csaj útjába, aki folyamatosan téged néz - emeltem fel a kezem védekezően.

- Ki? Melyik? - úgy tűnik megleptem.

- Hát, Lilla! Komolyan még csak észre sem vetted, hogy folyamatosan flörtöl veled?

- Hát.. nem.. kellett volna?

- Istenem... és én tőled kértem tanácsot!

Otthagytam inkább és bevonultam az irodába. Inkább a magány!

Estig bent maradtam, mert rengeteg áru érkezett és segítettem kipakolni. 20:30-kor indult haza a buszom, úgyhogy úgy időzítettem az elindulásomat a megállóba. Nem akarok feleslegesen várakozni, ha addig tudok dolgozni is.

Már kezdett sötétedni, de a város fényei bevilágították az utat. Az utolsó zebrán mentem át, mikor megpillantottam AZT a fekete Mercedest az egyik parkolóban. A rendszám is stimmelt. 

Nem, nem kislány! Csak sétálj el mellette, mintha fel sem ismerted volna!
Úgy tettem és a megállóba érve kisebb fajta nyugalmat éreztem, hogy többen is várakoznak, nem vagyok egyedül. Nyilván nem miattam állt ott, de azért ijesztő volt a felismerés.

A haza utam során úgy döntöttem zenét hallgatok, úgyhogy felkerestem az oly rég hallgatott lejátszási listámat és felcsendült a fülemben EMO - Pray című zenéje.

Körbe néztem prédát keresve (ez eléggé furán hangzik), de magasak voltak az ülések és nem láttam semmit ki.
Így hát becsuktam a szemem és a többi jött magától.

A zene ütemére mozgok, csupán egy szál tanga és egy csipkés melltartó van rajtam. Mögöttem egy kanapén terpeszben a fantáziám szülte férfi, akinek vonaglok. Testem minden érzékeny pontját végig simítva táncolok neki. Hallom érzéki nyögéseit, hogy élvezi amit magammal csinálok. Ezért többet mutatok! Felmászok a vele szemben lévő dohányzó asztalra, felé fordulok és a bugyimat félre húzva kényeztetem magam!