Ismeretlen Extrákkal

56.

- Jézus Atya Úristen, a frászt hozod rám! - kiáltok fel.

- Csak nem rossz a lelkiismereted? - villant ravasz mosolyt a sarokból kilépve.

- Ha megrémülök az ijesztő és váratlan megjelenéseidtől, az máris azt jelenti, hogy biztos bántja valami a lelkem? - csukom be az irodám ajtaját magam mögött.

- Hát, én így tudom... - lép a gurulós székemhez és leül.

- Rosszul tudod. Csupán nem vagyok hozzá szokva, hogy az egyetlen helyen, ahol el tudok bújni hogy egy kicsit szusszanjak, már sokszor nem vagyok egyedül, mert folyton beteleportálsz - forgatom a szemem.

- Beteleportálok? - értetlenkedik.

- Hát, tuti nem a főbejáraton jöttél. Azt észre vettem volna és bezárkózhattam volna előled - húzom az agyát.

- Valóban ezt tetted volna? - sétál hozzám. - Elbújtál volna előlem? - morogja halkabban.

Kezével végig simít az oldalamon, majd lassan felfelé vándorolva rászorít a nyakamra.

- Vagy befutottál volna, hogy előkészítsd nekem ezt a finom - nyúl a puncimhoz a másik kezével - forró és nagyon nedves puncit? - kezd körözni a ruhán keresztül azon a ponton, ami minden nő gyengéje.
- Hmm? Mondd csak! Még mindig menekülnél? - csókol bele a nyakamba.

Kissé megharap.
Megszívja a bőröm.
Megjelöl.

- Meg.. fog.. lá..átszódni - nyögöm ki.

- Helyes. Legalább mindenki tudni fogja, hogy tartozol valakihez.

Végül elenged. Eltávolodik tőlem és vissza ül a székembe.
Tágra nyílt szemekkel nézem. Ennyi? Felizgat és itt hagy?

- Most komolyan abba hagytad? - háborodok fel.

- Nem azért jöttem, hogy szexeljünk, bár közel álltam hozzá. Igazából szólni akartam, hogy este hivatalos vagyok egy rendezvényre.

- És?

- Te leszel a partnerem.

- Megtisztelő... - húzom el a szám.

- Szeretnél valamit hozzá fűzni?

- Csak annyit, hogy nem vagyok egy tárgy, amit mutogathatsz és amit akkor veszel elő, amikor csak akarsz. Élő ember vagyok! Érzelmekkel! Képes vagy ezt felfogni? Nem hiszem el, hogy még mindig itt tartunk! - fakadok ki.

- Először is: vedd lejjebb a hangerődet. Másodszor: a partner nem egy tárgy. Az oldalamon szeretném hogy legyél. Csinos vagy, tény és való, nem foglak rejtegetni, de nem is dicsekedni viszlek. Csupán szeretném, ha támogatnál. Nagy kérés?

- Elmegyek, persze - enyhülök meg.

- Nem kérdés volt. De örülök, hogy önszántadból is beleegyezel.

- Remek - forgatom a szemem.
- Akkor valami elegáns ruha kell, ugye? - pörög az agyam, hogy mit vehetnék fel.

- Természetesen. Elküldöm érted az autót és el tudsz menni vásárolni.

- Van ruhám.

- Biztos vagy benne?

- Persze. Hidd el! Jó lesz!

Közelebb lép és az arcomat megsimogatja. Szinte belebújok az érintésébe, annyira jól esik ez a törődő mozdulata!

- Este érted megyek, kislány. Időben készülj el! - ad csókot a homlokomra.

- Úgy lesz - mosolygok rá.

Indul kifelé, de az ajtóban még visszafordul és pimasz mosollyal hozzáteszi:

- Ja igen; és alatta legyen valami egetrengetően szexi fehérnemű! Hadd lássák, milyen gyönyörűen festesz felajzott állapotban.

Fel sem fogom a szavait, csak miután becsukja az ajtót maga után.

Gyorsan kirontok a helyiségből.

- Hogy mi a fasz? - kiabálok hirtelen, de neki már se híre, se hamva.

Néhány rosszalló pillantást kapok, de nem is igazán érdekel, csak az, hogy megint tőrbe csalt. Az a kurva befolyása!
Mi a faszt képzel? Ezt nem hiszem el!

Árész, te utolsó manipulatív fasz, ezt még nagyon megbánod!