Ismeretlen Extrákkal

34.

Fekete csipkés melltartó, hozzáillő tanga, ugyanilyen combfix és egy hám. Ez lesz az a szerkó, amiben remélhetőleg életem első alávetett szerepét fogom átélni.

De hogy a pultban ne legyek kirívó, egy koktélruhát vettem fölé, a hám pedig a táskámban vár készen arra, hogy levetkőzzek és felvegyem. Természetesen magassarkú nélkül nem teljes az összhatás, úgyhogy a piros talpú, fekete magassarkú lesz a partnerem ebben a bűntényben.

A tükörbe nézve göndörítettem a hajamat és közben bántam, hogy soha nem érdekelt a sminkelés, ugyanis baszott jól állna valami erőteljes smink, ráadásul az önbizalmam is jócskán megnőne tőle.
Ezen felbuzdulva nyomtam be a telefonszámok közül Rebekáét segítség gyanánt, aki végül megígérte, hogy készségesen áll a rendelkezésemre. Bár magyarázattal biztosan szolgálnom kell majd, ahogy őt ismerem.
Oké, ez a rész is pipa!
Jó előérzetem van az estére nézve! 
Remélem minden flottul megy majd, hiszen fejben elterveztem az elejétől a végéig.
A kivitelezéssel kapcsolatban vannak hiányos dolgok, de majd ahogy hozza az este.

Korábban elindultam, hogy biztosan legyen időnk Rebekával a tökéletes szexistennő sminket elkészíteni. Tudom milyen ügyes, ugyanis gyönyörű volt minden este, amikor láttam: ízléses, de mégis extrém. Pont ami kell nekem is ma!

Egyszerre érkeztünk meg Márkkal a helyszínre.

- Tudom, hogy lehet mérges leszel, de egy hatalmas kérésem van! - támadom le.

- Kellemes napot, neked is - neveti el magát.

- Úristen bocsánat, nem is köszöntem. De annyira izgulok!

Furcsán rám néz, ezért folytatom.

- Emlékszel a múltkori kínos beszélgetésünkre, mikor belekérdeztél?

- Szerinted elfelejtettem? - húzza fel az egyik szemöldökét.

- Tudom, hogy szánalmas vagyok, de ez nekem most fontos. Nem foglak magadra hagyni, csupán annyit kérek, hogy legyél ma velem elnézzőbb, ha eltűnök pár percre vagy esetleg egy fél órára - ejtem ki óvatosan a szavakat.

Kifújja a levegőt és rám néz.

- Nézd. Semmi esetre sem szólok bele a magánéletedbe, te tudod mit akarsz. Szívesen támogatlak és segítek, ha tudok. Tudom, hogy volt pár alkalom, amikor te is megértetted az én helyzetemet és elnéző voltál akár itt, akár az üzletben. Úgyhogy a válaszom: nyugodtan csináld csak a dolgod, fedezlek - kacsint rám mosolyogva.

- Köszönöm, köszönöm! - öleltem meg, talán egy kicsit szorosabban is a kelleténél.

- Okéé, megfojtasz - szólt suttogva.

- Ne haragudj! - engedtem el azonnal.

- Na menjünk, készítsük elő a dolgokat.

Nem sokkal azután, hogy mindent előkészítettünk, megérkezik Rebeka is.

- Csááó mindenki! - kiabált felénk.

- Szia.
- Szia!

- Naa, készen állsz? - fordult felém.

- Hát persze, essünk nekem! - szorítottam össze a fogaimat.

- Na gyere, menjünk. Kicicomázlak, hogy még a lányok is rád másszanak - húzott a mosdó felé. - Mert utána még nekem is el kell készülnöm.

...

Nem túlzás, mire végzett Rebeka, magamra sem ismertem. Mintha egy álarcot ragasztott volna rám.

- Hűűhaa - ez a szó jutott először eszembe.

- Ugyeee? - vigyorgott a tükörből rám.

- Ez elképesztő! Te egy zseni vagy! - öleltem meg.