Ismeretlen Extrákkal

15.

Másnap elég későn keltem. Viszont úgy éreztem kipihenten magam és a hét fáradalmait. A reggeli rutinom után lelkesen kezdtem kutatni valami kaja után. Végül egy bögre forró kapszulás ízesített kávé, valamint pár darab babapiskóta mellett döntöttem reggeli gyanánt.
Leültem a konyhapulthoz és bekapcsoltam a tv-t, közben a neten keresgéltem, hogy mit főzzek ma ebédre.

...

Csodaszép idő volt odakint, úgyhogy beiktattam egy kis kerti munkát is mára. A madarak csiripeltek, az élet pedig zajlott még ebben a kis utcában is. Kocsik mentek fel-alá, az emberek pedig nevetgélve sétáltak. Egyszerűen csodaszép nap volt a mai.

Késő délután a házban takarítottam, mostam, törölgettem. Kihasználtam, hogy ma kedvem van mindent rendezgetni, úgyhogy ami belefért az időmbe, azt megcsináltam.

Később anyával telefonáltam pár percet, hogy megkérdezzem miújság és bocsánatot kérjek, hogy nem értem oda ezen a héten sem. Viszont megígértem, hogy holnap munkából egyenesen haza megyek és meglátogatom őket.

Így telt el a vasárnapi napom.

És kb. az egész héten ilyen "izgalmasak" voltak a napjaim.

Néha-néha elgondolkodtam a kapott ajánlaton, amikor volt egy kis szabad időm, bár döntésre nem jutottam. Fogalmam sem volt mi lenne a helyes. Elvégre nem vagyok olyan idős, hogy el kellene köteleződnöm valaki mellett. Viszont ez a "kapcsolat", amit ő nyújtana nekem nem éppen az, amit elképzeltem. Akárhogy gondolkodtam mindig volt pro és kontra érv, ami az előtte levőt ütötte.
Úgyhogy továbbra sem tudtam mitévő legyek.
Bár még mindig nem keresett. Nyilván elfoglalt, hát persze...

Viszont értékeltem, hogy tiszta lapokkal játszik. Kerekperec megmondta mit szeretne és mit tud cserébe nyújtani számomra és ez nagyon csábító, de amikor belegondolok, hogy elfogadom az ajánlatát, végül mindig elbizonytalanodok.

...

- Hé főni, mi a helyzet? Eléggé le vagy lombozva - kérdezte az egyik fiatal dolgozó a boltban.

- Nincs semmi Márk, csak nagyon elgondolkodtam.

- Hát jó.

- Vagyis várj! Kérdezhetek valamit?

- Persze, te vagy a főnök. Amit csak szeretnél - vigyorgott.

- Igazából csak egy gyors kérdés így kettőnk közt. Nem a bolthoz kapcsolódik és nem is a munkához, de kíváncsi vagyok a véleményedre egy dologgal kapcsolatban. De kérlek, ez maradjon kettőnk között!

- Hűha, persze. Mondjad csak.

- Te melyiket választanád: egy valószínűleg rövidtávú, de izgalmas kapcsolat azonnal vagy inkább várni hátha jön egy igazi, hosszútávú párkapcsolat? - kérdeztem egyből belevágva a közepébe.

- Huhh.. ez most meglepett. Azt hittem valami komolyabb dologról van szó.

- Nekem ez igenis komoly. Kérlek csak egy gyors választ.

- Ööhm... azt hiszem rövid és izgalmas. Inkább emlékezzek arra a rövid időre, minthogy unalmasan teljenek el a hónapok és ne tudjak semmi emlékezetesre visszagondolni, ha egyáltalán jön. Talán...

- Talán?

- Héé, meglepett a kérdés, csak hirtelen válasz volt! Hogy hogy főni, letöltötted a Tindert vagy mi?

- Nagyon vicces...

- Én is kapható vagyok egyre ha gondolod. A címemet úgyis megtalálod az adataim közt - vihogott lelkesen.

- Azt hiszem most kihagyom, de azért köszi.
Na mindegy is, gyerünk Márk, mert sosem pakolják ki magukat a zöldségek. Gyere, segítek.

- Okézsoké!

És ezzel le is zártuk a témát, hála Istennek. Kezdett kínos lenni számomra, hogy egy idegen fiútól kérek tanácsot. Hülye ötlet volt.

Viszont azt hiszem ez a beszélgetés volt az, ami döntésre késztetett. Nem akartam túlgondolni és nem akartam hogy folyamatosan azon járjon az agyam, hogy mi lenne, ha...
Úgyhogy úgy döntöttem kezembe veszem az irányítást és elküldtem egy SMS-t csütörtök délután.

"Benne vagyok."

Alighogy elküldtem az üzenetet érkezett a válasz:

"Minek köszönhetem ezt a hirtelen lelkesedést?"

"Talán csak kíváncsi vagyok mivel tudsz még meglepni az ágyban."

"Nem kell sokat várnod."

"Nagyszerű, már tűkön ülök."

"Addig is vigyázz magadra! Majd kereslek."

Hát ez eléggé lerázós volt.
Úgy döntöttem nem írok vissza, hiszen ilyen elköszönés után valószínűleg nincs most rám ideje.

...

Hamar eltelt a pénteki nap is, hatalmas forgalom volt. Egész nap futkoztam, úgyhogy másra nem volt időm gondolni, mint a munkára.

Alig vártam, hogy haza érjek és vegyek egy forró fürdőt. Szigorúan fürdőt, nem zuhanyt! Egész nap talpon voltam, úgyhogy a kabinba egy percig sem tudnék megállni.

A szokásosnál most feljebb engedtem a vizet és kettő virág illatú fürdőbombát is beletettem. Már sötétedett, úgyhogy csak a tükör világítását hagytam égve és gyújtottam egy-két illatgyertyát.

Mikor belemártóztam a vízbe az felért legalább két orgazmussal! Isteni érzés volt!
Az egésznapos nyüzsgés után csak egy kis csendre vágytam.
Úgyhogy feküdtem a kádban csukott szemmel és próbáltam ellazulni.

"Mi jót csinálsz?"

Érkezett hirtelen egy üzenet. Még lazítani sem tudok, remek... A nővérem írt.

"Forró fürdőt veszek éppen és próbálnék relaxálni."

Írtam gyorsan vissza.

Hallottam hogy visszaírt valamit, de lusta voltam megnézni. Én még egyszer nem voltam hajlandó szárazra törölni a kezem egy nyavajás mondat miatt.

Lehet, hogy kicsit elbóbiskoltam, mert arra keltem fel, hogy fázok. Kihűlt a víz és libabőrös volt az egész testem. Gyorsan megtörölköztem, leengedtem a vizet és felvettem egy hosszú pizsit.

Háromnegyed 9. Jézusom jól elaludtam. Megnéztem a telefonom. Kettő üzenet. Az egyik a nővérem válasza: "Köszöntsd fel anya élettársát, mert szülinapja van."
Huhh de jó hogy szólt. Gyorsan felhívtam anyát és kértem a párját a telefonhoz. Szerencsére még ébren voltak. Megköszöntöttem és gyorsan letettem, mondván fáradt vagyok. Pedig inkább a másik üzenet volt az oka a siettségemnek.

"Szeretném, ha valami nekem tetsző dolgot vennél az utalványból. Kedvenc színem a fekete."

Hoppá... vajon arról az utalványról beszél, amit kidobtam?

"Sajnos az a helyzet, hogy azt kidobtam."

"Enyje-enyje...".

Jött a válasz. Hány évesek vagyunk 5? Mi az hogy enyje?

"Sajnálom, de engem nem tudsz megvásárolni. Veszek magamnak ruhát, ha jónak látom. A saját pénzemből!"

"Holnap délelőtt 10-re ott vagyok érted. Időben készülj el!"

"Hova viszel?"

"Természetesen vásárolni."

Felháborodva akartam neki válaszolni. De aztán belegondoltam, hogy miért is stresszelem magam? Ha akar venni nekem valamit, akkor hadd vegyen!
Hiszen azért mentem bele ebbe az egészbe, hogy legyenek élményeim. És ki kell használnom minden jó lehetőséget.
Ne gondolkozz annyit kislány!

"Ok."

Ennyit írtam vissza.

Nem jött válasz, úgyhogy bevackoltam magam az ágyamba, leoltottam a lámpát, feltettem töltőre a telefonomat és magamra húztam a takarót, felkészülve a holnapi - valószínűleg hosszú - napra.