Ismeretlen Extrákkal

32.

Délután 2-kor még javában nyomtam az ágyat. Már ébren voltam, de lusta voltam kikelni. Úgy gondoltam ez a nap úgyis a pihenésre van szánva, ezért megadom a módját, bár holnap is szabadságon leszek. Túl sok maradt még a tavalyi évről is, úgyhogy kiírtam magamnak a következő hetet.

A tv ment háttérzajként, telefonoztam, forgolódtam. Nem találtam a helyem. 
Nem tudtam mi lehet a gond, de aztán rájöttem: felajzott vagyok.

De vajon szánna rám időt "Őfelsége", hogy gyorsan megbasszon?
Hát, egy próbát megér.
Jézusom, tökre szánalmasnak érzem magam...
De az alku, az alku. Ha neki szüksége van rám én is a rendelkezésére állok, úgyhogy most rajta a sor.

"Olyan nagyon szeretném, ha most a magadévá tennél!"

"Berúgtál?" 

Jött a válasz. Vagy inkább a kérdés.
Nem tudtam, most komolyan kérdezi vagy csak viccel.

"Teljesen tiszta az elmém. Komolyan gondolom."

"Este átmegyek."

Hát persze, majd este...

"De valami izgalmasabbra gondoltam."

"Mire akarsz kilyukadni?"

"Nincs konkrét elképzelésem. Lepj meg!"

"Nem végzek 9-nél előbb. El vagyok havazva."

"Tudok várni."

Legalábbis most muszáj lesz.

"Akkor 9 után oda küldök valakit érted."

"Te gyere!"

Olyan vagyok, mint egy hisztis kurva, de most csak kettesben szerettem volna lenni vele. Nem akartam az öccsét vagy bármelyik emberét. Csak rá volt szükségem és a farkára.

"10-re ott vagyok."

"Várlak."

Ezaz!
Akkor most következhetett a reggeli rutin, vagyis most délutáni, a gyors főzés, aztán a készülődés.

Nem szeretem kielégíteni magam (már ha egyáltalán sikerül). Az olyan gyors és unalmas. Izgalmat akarok! Valami izgalmas helyen!
Reméltem, hogy valami jót talál ki, mert hangot adok a csalódottságomnak, ha nem így lesz. Nyűgös leszek, ha ma valami nem az akaratom szerint történik és csak az lesz, amit én akarok. Eldöntöttem.
A mai este rólam fog szólni, legalább kiderül mennyire is akar valójában.
Ennyi önzőség pedig belefér részemről ennyi idő után, főleg azért, mert ő is önző szokott lenni. Hiszen úgy általánosságban ez az egész egyezség eddig inkább csak az ő igényeiről szólt.

Rebekából kiindulva elővettem az én egyik fűzőmet. Nem szeretem, mert kényelmetlen és nem is találtam fölé megfelelő ruhát. Ez csak magában felvéve néz ki jól. Visszakerült a fiókba és helyette egy sima melltartó-tanga együttesre esett végül a választásom.

Este hűvös lesz és nem tudom hova akar vinni, úgyhogy rákérdeztem.

"Mit vegyek fel?"

"Amiben jól érzed magad."

Fasza. Akkor melegítő szettben megyek vagy előkerül a cicás pizsamám.

"Pizsamát?" 

Írtam gyorsan, hátha akkor inkább válaszol pontosabban.

"Úgyis lekerül."

Istenem... Belehalna ha egyszer pontos választ adna?

Idegességemben felvettem egy szaggatott szürke mom jeanst és egy fekete garbót, hozzá egy fekete magastalpú cipőt. A hajamat copfba befontam és ennyi.
Ha úgyis lekerül, akkor tök mindegy.