25.

2.5K 47 0
                                    

A tegnapi napból tanulva más taktikára váltok.
Talán a "leszarom" stílus hatásosabbnak bizonyul és akkor élhetem tovább az unalmas, de annál kiszámíthatóbb életemet. Elhatároztam, hogy ezentúl nem fogok rá hallgatni és nem töröm magam azon, hogy például jól nézzek ki. Egyszerűen eligénytelenítem magam. Van ilyen szó?

Bár egész héten nem jött tőle semmi üzenet vagy bármilyen életjel és én sem írtam neki. Hiszen előtte is kielégítettem vágyaimat a saját magam módján, akkor ezután is boldogulok.

Vasárnap este éppen zuhanyoztam, amikor csippant a telefonom jelezve, SMS-em érkezett. Ráérősen megmosakodtam, megtörölköztem és csak azután néztem rá a telefonomra. 

"Fél óra és ott vagyok."

Csak így egyszerűen ennyit írt. 
Paraszt.
Néha még mindig felháborodok a stílusán.

Bementem a gardróbba felöltözni és ekkor támadt egy nagyszerű ötletem. Úgyis pizsamába öltöztem volna, úgyhogy akkor már adjuk meg a módját.
Elővettem a legsátrasabb bugyimat - ami egy hidegebb éjszakán akár takaróként is funkciónálhatna - fölé pedig egy cicás vastagabb pizsamát választottam. Ha ettől nem megy el a kedve, akkor semmitől sem.

A tükör előtt állva nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Miféle buta szituációba kerültem, hogy végül ilyen gyerekes dolgokat kell műveljek? Vagy nekem ment el az eszem, hogy ilyen dolgokhoz folyamodok ahelyett, hogy leülnék és szemtől szembe elmondanám neki, hogy elegem van belőle? Bizonyára.

Bementem a szobámba és elhatároztam, ha ez a tervem is kudarcba fullad, kerek perec elé állok és beszélek vele.

Lesötétítettem a szobát és ágyba bújtam. Aludni viszont nem tudtam. Újra és újra elbizonytalanodtam, hogy talán mégis csak az egyik szexi fehérneműmben kéne várnom rá.
Ám nem sok idő kellett, hogy meghalljam az ajtó csapódását.
Megérkezett.
Úgy tettem gyorsan, mintha mély álomban lennék, ezért elfordultam az ajtónak háttal, nehogy gyanút fogjon. Kinyílt az ajtó, bár fény nem szűrődött be rajta csak a sötét árnyéka. Ruháinak földet érése zavarta meg a csendet, majd leemelte rólam a takarót és bebújt mellém. Nem habozott, máris a melleimre tette kezeit, hogy masszírozza őket. Fenekemnél duzzadó farkának nyomását éreztem és sajnos én is nedvesedni kezdtem.
Nemár!

Gyorsan hasra fordultam, hogy a párna elnyomja esetleges nyögéseimet. Hirtelen feltérdelt, lábai az én lábaimat fogták közre, majd lerántotta a pizsamát rólam.

Szerettem volna látni az arcát amikor megpillantja, hogy mi van rajtam, de a sötét miatt bizonyára nem vette észre. Az viszont, hogy mekkora mamabugyi van rajtam biztos vagyok benne, hogy lesokkolta, a tapintásai alapján. Bárcsak láthatnám milyen fejet vág! 

Kis idő múlva ujjaival a bugyi szélei alá nyúlt és húzogatta. Bizonyára ő maga sem hiszi el, hogy létezik ilyen bugyi.
Gondolom akikkel eddig dolga volt csupán a szexi és drága fehérneműikben mutatkoztak előtte.
Hát aranyapám! Üdv a valóságban!

Azonban pont mielőtt elnevettem volna magam, egy akkorát rántott az alsóneműmön felfelé, hogy szinte ketté vágott vele.

- Ááááááuuu! - kiáltottam fel. - Normális vagy? Baszki, ez nagyon fájt!

- Ne merészeld ezt mégegyszer felvenni! - parancsolta, majd ismét rántott egyet rajta, hogy még jobban bevágjon és ezzel el is szakadt az anyag.

- Azt hordok, amit szeretnék és ami kényelmes! Alváshoz ez a legtökéletesebb ruhadarab!

- Csakhogy nem aludni készülünk, kislány! - figyelmeztetett.

Nem szóltam egy szót sem. Hason fekve maradtam alatta tehetetlenül, úgyhogy beduzzogtam és nem feleseltem vissza. Nem is igazán érdekelte hogy mi van velem, ugyanis a bugyi darabjait a padlóra szórta és nekiesett a fenekemnek.
A szájával.
Szabályosan lakmározott engem.
Próbáltam kizárólag csendben élvezni, de nem tartott sokáig, mert annyira jól csinálta. Kicsit megemeltem neki a popsimat, hogy jobban hozzám férjen. Eltalálta a nyelvével a csiklómnál azt a pontot, hogy már rángóztam az élvezettől. Közben bedugta a nedves puncimba is a nyelvét.
Nem használta az ujjait; nem is akartam. Csak a nyelve volt játékban a nedves bejáratomon.
Megmarkolta a fenekemet és szétfeszítette, ami eléggé fájt, de közel sem éreztem olyan fájdalmasnak, mint amennyire fogom majd holnap reggel. Minden egyes érintése feltüzelt.

Feltérdelt, a puncimhoz illesztette ágaskodó farkát és óvatos, de gyors kislökésekkel hatolt belém.

- Mmm, így! Így szeretném, hogy bassz! - adtam ki az utasítást ligehve.

Neki viszont egészen más tervei voltak.

Megmarkolta a hajamat, a másik kezével pedig a nyakamat és keményen ráhúzott minden egyes lökésnél a faszára. Csattogott a néma szoba tőlünk és a nyögéseinktől visszhangzott a ház.

Kirántottam magam a kezei közül, kimásztam alóla és letérdeltem a padlóra.

-  Gyere, tedd ide a farkad a számba!

Több sem kellett, elém állt és a számat kezdte baszni. A torkom mélyén éreztem a hegyét és próbáltam nem öklendezni reflexszerűen, bár egy ekkora fasznál nem olyan könnyű. Közben pedig még a golyóival is játszadoztam.

Felemelt és háttal fordított. Álló helyzetben, átölelve engem dugta a puncimat.
Majd hirtelen lelassított. Csókokat lehelt a nyakamra és a vállaimra.
Meg kellett kapaszkodnom a falba, nehogy összeessek az élvezettől.

- Szeretnéd, ha ilyen lassan és érzékien dugnálak? - hangzottak fülembe a szavai.

- Elég a lassú is - nyögtem oda neki. 

Eszem ágában sincs bevallani, hogy igen, úgy akarok vele szeretkezni, mint múltkor egyszer. Érzéki és romantikus volt. Minden nő álma.
Úgy viselkedett akkor velem, mintha én lennék a világ közepe és az ő mindene. El sem tudom mondani mennyire felemelő érzés volt az az este!
És nem is akarom elmondani. Legalábbis neki. Nem akarok gyengének tűnni a szemében, nehogy azt higyje máris belészerettem.

Ahogy visszagondoltam arra az éjszakára, jött is a tomboló orgazmus. Olyan hangosan élveztem el, hogy már-már idegesítően sikítottam.
Majd belém döfte még utoljára erőteljesen a farkát és elment ő is.

Nem tudom, hogy a válaszom váltotta-e ki belőle vagy szimplán ő ilyen, de annyira kapkodva öltözött fel és rohant el, hogy köszönni sem köszönt el tőlem.

- Most ez mi a fasz volt? - kérdeztem, de az üres szobától hiába vártam választ.

Már egy viszlát-ot sem érdemlek?

Bassza meg!

Percekig csak magam elé nézve ültem az ágyon, hogy mi ütött most belé. Nem értettem semmit.
Végül arra jutottam, hogy igazából örülök is, hogy ezt csinálta, ugyanis abban a pillanatban fogadtam meg, hogy velem így nem fog viselkedni többé! 

Úgyhogy másnap munka után elmegyek hozzá, beolvasok neki és lezárom ezt az egészet végleg.

Ismeretlen ExtrákkalOù les histoires vivent. Découvrez maintenant