Ellenségből szövetséges

87. rész

Remington nyugodtan besétált a szoba közepére.

Benézett az üvegfal mögé, amit anya és Laurel gyilkos tekintetekkel jutalmaztak.

Már azt hittem, hogy sose kezd bele a mondandójába, amikor végre megszólalt.

Inkább ne tette volna.

-Szóval. Az ajánlat lényege igazából az, hogy van lehetőségeket választani két dolog közül. Az első lehetőség... - mondta, majd elővett a zsebéből egy gombot, és megnyomta. Az egész épületet egy hangos hang rázta meg. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kattan egyet a zár.

-Ez mi volt? - kérdeztem összezavarodva.

-Ez, kérlek szépen, azt jelenti, hogy be lettetek zárva. Mind a négyen. Ezzel a kis gombbal - mutatta fel a kezében lévő tárgyat - Bezártam az összes létező zárat a házban. Egyedül én tudom kinyitni őket.

Ne. Ne. Ne.

-Bevallom őszintén, legjobban annak örültem volna, ha nem találjátok meg Grace-t és Laurelt - nézett rám és Nate-re - Épp ezért sok mindent megtettem azért, hogy ez ne sikerüljön nektek. Viszont nyilván felkészültem arra az esetre is, hogy megtaláljátok őket. És ahogy átgondoltam a dolgokat, arra jöttem rá, hogy ez még akár a hasznomra is válhat. Ugyanis úgy tűnik, hogy Williamet és Gabrielt nem hatotta meg eléggé, hogy elraboltam a feleségeiket. Ugyanis továbbra sem kaptam meg, amit szeretnék.

Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak közbe.

-Mert nincs is náluk! - vágtam rá.

-Jaj, édesem, én ezt nem veszem be - mosolygott rám. Most már hányingerem is volt, a torkom is össze volt szorulva, és már a sírás is kerülgetett. - Szerintem csak nem elég motiváltak ahhoz, hogy átadják azt, ami nekem jár. De plusz két indokkal talán már azok lennének. Vajon mit szólnának hozzá, ha a gyerekeiket is elvenném tőlük? - nézett rám és Nate-re győztes vigyorral az arcán.

-Te beteg állat - szólalt meg anya, mire Remington hátrafordult egy pillanatra hozzá, majd vissza felénk. Meg se hatotta a beszólás.

-Jaj, ne vágjatok már ennyire meglepett fejet. Mintha nem számítottatok volna erre - forgatta meg a szemeit. - Simán keresek nektek is egy szobát, és bezárlak titeket is egy üveg mögé, ha William és Gabriel nem teszik, amit kérek.

-Azt mondtad, hogy van egy másik opció - szólt közbe Nate - Mi az?

Remington elmosolyodott.

-A másik opció? - vonta fel a szemöldökét - Az, kérlek szépen, az én személyes kedvencem. Ugyanis... - húzta a szót - Valakinek meg kell hozzá halnia.

Ahogy ezt kimondta, éreztem, ahogy kifut az összes vér az arcomból.

-A második opció is azt a célt szolgálja, hogy Williamék végre megadják már magukat. Viszont annyi a különbség, hogy ha ezt választjátok, akkor szabadok lehettek. Elengedlek titeket, ha cserébe valaki meghal. Mindkét esetben értesíteném Williamet és Gabrielt, egyébként. Az első opciónál azt mondanám, hogy vagy odaadják, amit szeretnék, vagy örökre be lesztek ide zárva. A másodiknál meg azt, hogy vagy odaadják, vagy meghal valaki. Abban az esetben, ha megkapom ami jár nekem, senkinek nem kell meghalnia. Ha pedig nem, akkor valakinek kampec. Ez esetben sincs semmi baj, mert akkor meg azért nyújták át, amit szeretnék, mert látják, hogy mire vagyok képes. Szóval nekem igazából mindegy, hogy meghaltok-e vagy sem - vonta meg a vállát - Na? Melyiket választjátok? - kérdezte, olyan hangnemben, mintha csak arról lenne szó, hogy mit szeretnénk ebédelni.

A baj az volt, hogy hiába mondta azt, hogy senkinek nem kell meghalnia. Ugyanis továbbra sincs apáéknál az a valami. Éppen ezért kérdés sem volt számomra, hogy melyiket választjuk. Egyértelmű volt. Már épp válaszolni akartam, viszont...