The Young Face Of Death - The Three Year War I.

3. Fejezet

Alex

Gyönyörű lány volt. Hosszú barna haja a csípőjéig ért. A bőre sima volt és tiszta, gyümölcsös illatot árasztott. Csak egy hosszú selyemruhát viselt, amin átvilágított a vörös fény. Alex sosem látta még azelőtt. Amint a lány meglátta, hogy becsukja az ajtót, rá nézett és felállt az ágyról. Alex egy pillanatra csak lefagyva állt és nézett rá. Ahogy a lány odaért hozzá, az ajkait az övéire tapasztotta és a kezeit a csípőjéhez vezette. A szája puha volt, Alexé viszont kiszáradt az idegességtől. A bőre valóban teljesen sima volt, világosbarna és csillogó, a rajta levő selyem pedig puha, tapintásra is érezhető volt, hogy drága anyag. Tényleg gyönyörű volt. De nem volt… Rey.

-Várj…-kezdett bele Alex.

Nem hallgatott rá, tovább csókolta és a mellkasát kezdte el simogatni. Lassan elért a nadrágjához és benyúlt. Abban a pillanatban zavarodottság ült ki az arcára és kíváncsian nézett Alexra.

-Azt hittem…-a hangja magas volt, de kellemes szinten.

-Hogy férfi vagyok?

Erre nem válaszolt csak becsukta a száját. Alex levette a kezét a lány csípőjéről és leült az ágyra. Levette a koszos cipőjét és a földre dobta. Előre dőlt és a kezébe temette az arcát.

-Áruld el, mennyit kapsz te ezért?-kérdezte Alex rögtön. Általában sosem mondták el a fizetésük mekkora részét kapják, de ő abban a pillanatban nagyon tudni akarta.

-Nem mondhatom el.

-Kérlek.-a lány bronz színű szemébe nézett. Valószínűleg látta, mennyire kétségbe van esve, mert meglágyult a tekintete.

-Rey kétezret fizetett.

-Kétezer…-újra betemette az arcát. Ez több pénz volt, mint amit életében megkeresett. Egyre inkább kezdett kétségbe esni.

A lány lassan odament hozzá. A selyem ruha csöndben leesett a földre. Alex nem nézett fel. A vakító vörös fény, ami a szobában égett bántotta a szemét.
A lány megfogta Alex egyik kezét és a combja oldalára rakta. A másik kezével felemelte az állát, kényszerítette, hogy rá nézzen. Alex kezét lassan elkezdte a két lába közé húzni.

-Ne.-mondta halkan.

A lány arca megfeszült és egy pillanatra csak bámult, de nem tűnt meglepettnek. Lehajolt a ruháért és felvette.

-Kár. A többiek sokat meséltek rólad. Csak azt hittem… Tudod.

-Ja.

Egy pillanatra a falra nézett zavarodottan, majd vissza Alexra, mint aki nagyon erősen gondolkodik.-Nem értem… Chloe azt mondta, hagyjam, hogy azt csináld velem, amit akarsz. Mi a jó abban, ha te végzed az összes munkát és nem kapsz érte semmit?

Ez volt az első mondat, amit tényleg meghallott a "kétezer" óta. Önkéntelenül is elmosolyodott. Hátradőlt az ágyban. Puha volt és tiszta. Régóta nem érzett olyan puha ágyat. Talán még soha. Az egész szoba olyan tiszta volt, ő pedig olyan koszos és izzadt. Nem illett oda.

-Nem én végzem az összes munkát. -válaszolta egy kis idő után.-Csak legtöbbször.

-Akkor mit szeretnél?

Felült az ágyban. Megvolt a lehetősége, hogy elmondja valakinek, mit érez Rey iránt. De nem tudta megtenni. Józanul nem.

…

Este tizenegy lehetett, mikor már visszafele sétáltak Rey-el a meredek dombon.

-Azt mondod nekem, hogy annyira jó voltál, hogy csak a felét hagyta kifizetni?