The Young Face Of Death - The Three Year War I.

10. Fejezet

Aurora

Napokig semmit sem ettek. A gyaloglás egyre fárasztóbb és fárasztóbb lett. Aurora érezte, hogy a teste egyre gyengébbé válik. Reggel a nap sugarai, este a sötétség és a hideg szívta ki belőle az energiát. A lábai szikla súlyúak voltak és a léptei egyre rövidültek. Abban a pillanatban tudta, hogy rossz ötlet volt megszökni. Inkább táncolt volna egy csapatban, mint hogy éhezzen.
Szédülni kezdett, a lábai meginogtak, majd összeesett. Négykézláb próbálta megtartani a súlyát, de a keze egyre csak remegett. Egy kezet érzett a vállán, tudta, hogy Aeron-ét, az ő érintése sokkal gyengédebb volt, keze sokkal puhább. Letérdelt mellé.

-Meg kell állnunk.-intézte a másik bátyjának a szavakat.-Túl régóta megyünk, muszáj többet pihennünk.

Nem látta Jace arcát, de a hosszan tartó csöndből tudta, hogy nem örül az ötletnek. Egy halk sóhajt hallott, majd megadta magát. Aeron átrakta Aurora karját a vállán, majd felállította.
Egy romos épületbe vonszolták be magukat, ami egy régi iskolának tűnt, de a falai omladoztak és az ablakai kitörtek. Pár ház is volt körülötte, mint egy kis falu, viszont mindegyik kihalt volt. A testvérei segítették leülni, majd Aeron körülnézett, de nem talált semmit. Mintha mindenki csak eltűnt volna onnan. Reménykedtek, hogy legalább egy kisebb boltot talál, amit kifoszthatnak pár borzalmas konzervért, de teljesen üres kézzel tért vissza.
Aznap is korgó gyomorral és remegő kézzel aludt el a kis tábortűzük mellett.

...

Másnapra a reggel különösen csípőssé vált. A sietségben nem volt ideje sok dolgot bepakolni, de szerencsére az egyik házban találtak pár régi ruhát, amit gyorsan át is vettek. A régi, rothadó szaguk ellenére jó érzés volt végre más ruhát hordani.
Mikor elindultak, Aeron azt mondta, nincs messze a város, de az utuk negyedik napján Aurora kezdett ebben kételkedni. Mindig mikor megkérdezték, csak annyit mondott, még egy nap. Ő számított a "navigátornak" de valójában maga sem tudta, mit csinál. Aurora kezdte feladni a reményt, hogy valaha is odaérnek. Azt kívánta, bárcsak sose szöktek volna meg. Önzőnek érezte magát. Otthagyta Miát, az egyetlen barátját, tudván, hogy neki is ő volt az egyetlen barátja.
Talán önző is volt. Elvakított a tudat, hogy el tudnak onnan menekülni és nem törődött mással, csak magával. Éjszakánként imádkozott, hogy találják meg és vigyék vissza, még akkor is, ha megtörténik vele a megígért "rosszabb", de a testvéreit ne bántsák. Rajtuk kívül már senkije sem maradt.

A nyolc órás alvás jól esett neki a többi pár órás előtt. A talpa végre nem sajgott annyira, de még mindig úgy érezte, hogy a hasát kimarja a sav és a saját szervezete felemészti magát. Ezen Jace vakmerősége pedig nem segített. Jót akart, minél messzebb akarta tudni attól a helytől. Ő próbált a legjobban harcolni, mikor Aurorát elvitték és mindig lenézte, akiknek táncolt. Beteg embereknek nevezte őket.
Jace igazán egyikőjükre sem hasonlított. Ő volt a rangidős, huszonhárom éves. Rövid, hullámos fekete hajjal és ugyanolyan fekete szemekkel rendelkezett. Néha Aurora magában megkérdőjelezte, hogy tényleg a testvére-e, hiszen a családjában mindenkinek világos haja volt. Néha elgondolkozott rajta, hogy talán csak a féltestvére, de a végén sosem számított, mert mindig a bátyja lesz. Az egyetlen, akire hasonlított, az a nővére volt. Bianca. Neki is fekete haja és szeme volt. Ő Aeron ikertestvére volt, ezért a dolog még jobban összezavarta.
De Bianca meghalt, így hárman maradtak testvérek. Csak egy éve történt, mikor tizennégy éves volt, Aeron pedig húsz. Teljesen össze volt törve. Sokan mondták, hogy az ikrek között van egy "kötelék" és ha az egyik meghal, a másik nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Aurora egészen addig nem hitt ebben, amíg meg nem látta Aeron milyen állapotban volt. Nem mutatta ki, de látszott. Nem evett, nem aludt, egész nap csak feküdt. Hasonló dolog történt Aurorával is. Viszont mikor rá gondolt, az emléke mégis boldogsággal töltötte el. A kellemes mosolya a legrosszabb napokat is szebbé tudta tenni. De aztán mindig belé ütött a felismerés.