Alex
A piros-fekete karkötőt nézte, miközben Elliet edzette. Pont tökéletesen körbeölelte a csuklóját, olyan volt, mintha ráöntötték volna. Az összes “kristálynak” tökéletes kör formája volt. A fényben a piros kövek olyanok voltak, mintha meg lennének törve belülről. A láncon egy átlátszó csillag is volt.
-Alex?-zökkentette ki Ellie.
Levette a szemét a karkötőről és a szemébe nézett. Türelmetlenül nézett vissza rá.
-Most kicsit letesszük a kardot.-mondta. Erre le is dobta a földre.-És most megtanítalak közelharcra fegyver nélkül.
-Ezt hogy érted?
-Ha megtámadnak és nem lesz nálad fegyver, akkor csak az erődet használhatod. Gyere ide!-utasította a bátyja. Odajött, Alex pedig megmarkolta a jobb karját szemből.-Tegyük fel, hogy egy idegen vagyok, aki megragadott és elkezd húzni magával. Mit csinálsz?
-Segítség!-ordította el magát. Az aréna visszhangzott a kiáltásától.
-Nem.-vágta rá.-Ne kiabálj!
-Miért ne?-kérdezte értetlenül, miután kiordította a lelkét.-Anya azt mondta, mindig kiabálni kell.-fejezte be.
-Csak akkor, ha tudod, hogy valaki olyan van a közelben, akiben megbízol. Különben lehet, hogy mások is meghallják, akik ártani akarnak neked. De még ha tudod is, hogy én ott vagyok a közelben, akkor is védekezned kell.
-Hogyan?
Alex megragadta a kezét elölről és megszorította.
-A másik kezeddel fogd meg a hüvelykujját és húzd hátra, amilyen erősen csak tudod. Ettől biztos, hogy elenged. Most próbáljuk meg, de ne húzd hátra az ujjam, mert eltörik. Csak akkor tedd meg, ha egy idegen, jó?
Bólintott. Összeszorította a száját, mint mindig, mikor koncentrált. Alex hirtelen újra megragadta a karját és erősen megszorította. A húga abban a pillanatban megragadta az ujját és épphogy hátra húzta, hogy ne bántsa.
-Nagyon jó!-dicsérte meg.-A másik lehetőség, hogy megrúgod a lábai közt, de ahhoz nagyon erőset kell rúgnod. De azt se csináld velem, mert fájni fog.
-Miért fájna?
Alex hirtelen magát is összezavarta. Egy kicsit kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de semmit sem tudott. Néha ő is elfelejtette, hogy attól még, hogy férfiként élt, nem jelentette azt, hogy az is. A felismerés hirtelen megütötte, mintha valaki tényleg arcon vágta volna. Egyetlen pillanatig úgy érezte, teljesen egyedül van.
-Semmi.-mondta egy kis idő után.-Még megpróbálunk valamit, utána edzés. Fordulj meg!-utasította újra. Az "utána edzés" mondatra mintha megforgatta volna a szemét, de Alex nem vette számításba. Minden ami edzés volt, de nem vívás, azt nem szerette annyira. Alex közel állt hozzá és hátulról megmarkolta, a kezével megszorította a bordáit, mintha átölelné.-Most tegyük fel, hogy szintén egy idegen vagyok, aki hátulról megragadott és nincs senki a közeledben. Most mit csinálsz?
-Gondolom nem kiabálok.
-Ez egy jó megállapítás. Ha egy fal mellett vagytok, próbáld meg neki lökni. Ha nem, minden erőddel taposs rá a lábára. Ezzel lazulni fog a szorítása, de nem fog elengedni. Rögtön ezután emeld fel a fejed és lökd neki az övének erőből, olyan erősen, ahogy csak tudod. Ha elég jól csinálod, eltörik az orra.
-És utána?-kérdezte félve.
-Utána fuss, amilyen gyorsan csak tudsz. Most elpróbáljuk. Taposs olyan erősen a lábamra, ahogy csak tudsz, jó?
ESTÁS LEYENDO
The Young Face Of Death - The Three Year War I.
FantasíaAz ezer éven át tartó háborúk után semmi sem maradt meg a régi világból. A Föld kiszáradt, a felszínét pedig mutánsok és sárkányok lepték el, majd mikor az emberek rájöttek, hogy nem tudják irányítani őket, majdhogynem kihalásig vadászták és adták ő...
