The Young Face Of Death - The Three Year War I.

41. Fejezet

Alex

Emlékezett, hogy elindultak.
Emlékezett a felgyújtott sátrakra, a lángoló hullákra. Emlékezett, hogy Jane szánakozón nézett rá, aztán összehívta a maradék húsz emberét. Felálltak két sorba és ütögetni kezdték a páncéljukat. Mikor Jane megállt a lovával, abbahagyták, egy pillanatig csönd volt.

-Elvitték a saját embereim!-kiáltotta. Alex már nem látta benne azt a fáradtságot, mint korábban, csakis dühöt.-Azokat, akik felesküdtek rám, én pedig megfogadtam, hogy megvédem őket. Hibáztam.

Erre teljes csönd lett. Furcsa volt ezt a szót hallani a szájából. Hibáztam.
Alex még nagyobbat hibázott. Elvitték Rey-t és Aurorát. A saját társait. Ez volt az egyetlen gondolata. Először bűntudatot érzett, aztán ahogy meglátta Rey felgyújtott sátrát, csak dühöt. Elvitték.
Azonnal cselekedni akart. Elindulni egy lóval, egy karddal és mindenkit lemészárolni, aki az útjába áll. De Jane visszatartotta.

-Nem folytatjuk a támadásokat.-szólalt meg újra.-Hazudtam nektek. Hamis reményt adtam, végig egy olyan háborút vívtam, amiről tudtam, hogy esélytelen megnyerni. Mindenkit becsaptam!-erre megdermedt a levegő, de egyik őr arcán se látszott a bánat, vagy a düh Jane iránt. Mind fegyelmezetten álltak, köztük Alex is, készen arra, hogy harcoljanak.-De nem hagyom, hogy a legjobb embereim szenvedjenek. Ha továbbra is mellettem harcoltok, együtt hozzuk ki őket onnan és megszabadítjuk őket a zsarnok karmai közül!

Erre mindenki diadalmasan felordított. Alexet már az sem érdekelte, hogy Jane elmondta az igazat és megtagadta a tanácsát. Csak Rey és Aurora.
Csak Rey és Lia.

…

-Alex?-hallott egy hangot maga mellől. Kizökkent a gondolataiból és visszaesett a valóságba.

Jane aggódóan nézett rá az árokból, amiben lapultak. Az emberei nagy részét már kiküldte, csak ő, a húga, Aeron és Jace maradtak.
A katonák az összes kocsit elvitték, mikor feldúlták a tábort és csak pár ló maradt. Három napba telt megtenniük azt a távot, ami nekik csak pár óra volt. Három nap alvás, vagy evés nélkül, tele megbánással és haraggal. Három nap, ami alatt Rey már halott lehetett.
Alex lenézett a régi raktárra a völgyben. Mögötte kilométereken keresztül végig fehér sátrak sorakoztak egymás mögött. Az éjszaka ellenére az emberek sürögtek-forogtak, mint a bogarak. Távolabb tábor tüzet gyújtottak és köré ültek.
Szorosan fogta Ellie kezét. Aeront azóta még egyszer meglőtték, ahogy Jacet is. Jannek csak pár embere maradt. Próbált bátornak tűnni, de a fáradtság kiült az arcára. Ellie pedig csak tizenegy éves volt…

-Aeronék együtt mennek hátulról.-kezdett bele suttogva, ahogy Aurora testvéreire nézett.-Jay egyedül megy jobbról. Alex és én balról. Bármi is van, csak azokat a pisztolyokat használjátok, amin van hangtompító. Nem hallhatnak meg minket. És legyetek csendesek!

Jace és Aeron bólintottak, majd el is indultak. Elég megtörtnek néztek ki, mióta megtudták, hogy a húgukat is elvitték. A szemük karikás volt a kevés alvás miatt és a testüket mindenhol sebek borították. Jay egyszer annyira fáradt volt, hogy leesett a lováról. Ennek ellenére Alex csak bíztatta Janet, hogy hajtsa őket, mintha nem lenne holnap, mert Rey számára talán tényleg nem volt holnap.

Mielőtt elindultak volna, Ellie is feltápászkodott, hogy velük menjen. Alex azonnal visszarántotta.

-Te nem jössz.

-Mi?-nézett rá értetlenül.-Miért nem?

-Ígérem, vissza fogunk jönni ide. Gyorsak leszünk. Maradj itt és ne mozdulj el, bármi történik. Minden rendben lesz.-Ezt az utolsó mondatot nem tudta garantálni és hazugság is volt. Mintha ezt Ellie is megérezte volna és visszarántotta.