The Young Face Of Death - The Three Year War I.

2. Fejezet

Rey

Miután lekászálódtak az épületről, rögtön elindultak a város lakott részébe. Alex próbált izgatottságot színlelni, de Rey látta, hogy valami baja van. Egész végig az ujjait ropogtatta, akkor is, ha már nem ropogtak többé. Egy kis idő után megunta a kérdezősködést és inkább rá hagyta. Lassabban haladtak, mint ahogy jól esett volna, szinte már egy örökkévalóság volt, mire a régi utcákat felváltották a megszokott bódék és a sok beszéd, valamint a zene. Befordultak balra és lassan elértek a bárba. Alex ment előre és ahogy kinyitotta az ajtót, egyből a szokásos látvány fogadta őket. Az összes lány táncolt egy asztalon, egy rúdhoz nyomta magát, aki nem tette az is csak azért, mert egy gazdag férfit fűzött. A zene olyan hangos volt, hogy Rey dobhártyája lassan kirepedt tőle. Alex szeretett ott lenni. A káosz, a lányok és a hangos zene valahogy megnyugtatta. Rey-el pont az ellenkezőjét tette.

-Meg fogsz lepődni.-ismételgette.

-Most már megtudhatom, ki az?

-Idővel igen.

Az előbbi mondatot annyiszor mondta már, hogy Alex csak egy szemforgatással válaszolt rá. Rey kikerülte az embereket, de Alex csak arrébb lökte őket. Élvezte, hogy senki nem mer ellentmondani neki.

-A kedvenc vendégeid visszatértek. -jelentette ki egyből Chloe-nak, aki éppen italokat töltött a pult mögött.

-Kedvenc? Az összes pénzeteket itt költitek el. Kezdek kételkedni abban, mennyit raktok félre, arra az esetre, hátha kijuttok innen.

Chloe olyan féle lány volt, akiből Rey soha nem nézte volna ki, hogy egy ilyen helyen dolgozik. Barna, hullámos haja legalább a derekáig ért, a szeme pedig teljesen szürke volt. Gyönyörű volt, de volt valami az arcában, amitől ennyire ártatlannak tűnt. Alex mindig azt mondogatta, ha ki kéne állnia ellene, akkor tuti Chloe nyerne, mert a földig alázná a szavaival. Ezt eddig csak rá mondta, ezért Rey bele sem akart gondolni, vele mi történne.

-Addira valószínűleg meghalok.-válaszolta Alex.

Mindig ezt mondta és Rey-t idegesítette, de nem mondta neki. Már belefáradt. Először vicces volt a maga sötét módján, de ahogy egyre többször belegondolt, csak egyre szomorúbbá vált. Utálta, ahogy ezeket mosolyogva mondja. Chloe is hasonlóan reagált, mint Rey, de őt nem nagyon hatotta meg.
Rey kikérte a szokásosat, és addig leültek a két székre. Alex beletúrt a rövidre nyírt hajába és kitépett egy hajszálat. Régen, mikor egy elég sötét időszakot élt meg, a haja berasztásodott, teljesen tönkrement, ezért lenyírta pár centisre és úgy maradt. Mindig festette, jelenleg sötétpiros volt, de hónaponta váltogatta. A két centis hajnak nagyjából annyi idő kell, mire lenő és egészségesen nő vissza. (Legalább is ő ezt állította.)

-Egyébként Alex,-szólalt meg Chloe- boldog szülinapot. Mondták már, hogy gyorsan öregszel?

-Köszönöm.-szólt vissza.-Szerencsére nem csak én, hanem te is.

Chloe ezt csak egy szemforgatással, de egy mosollyal nyugtázta.

-Emlékszem, mikor először voltál itt. Még elég idős sem voltál, de mégis beengedtelek. És még egy bűnözőt is elvertél.

Erre az utolsó mondatra megfagyott Rey-ben a vér. Félt, hogy Alexben újra feltörnek az emlékek és kiakad. Óvatosan nézett rá, de nem látszott semmi érzelem rajta. Helyette csak rámosolygott Chloe-ra és tovább ivott.

Chloe érezte, hogy valami rosszat mondott, ezért az óráját kezdte el bámulni.-Most már biztos kész van. Mehetsz.

-Nem is mondod el, ki az?-vonta kérdőre Rey-t, mire megvonta a vállát. Ennek hatására még egyet roppantott az ujján, majd lehúzta az egész poharat, aztán elindult Chloe után.