The Young Face Of Death - The Three Year War I.

13. Fejezet

Alex

Az egyik fő szabályuk az volt, hogy nem ölhettek embereket a városban, különben őket ölték meg.  A vezetőség nem akarta, hogy a gazdagok meghaljanak, különben nem lett volna pénz.
De akkor Alexet ez nem érdekelte. Az odafele vezető úton a kocsiban azon gondolkodott, hogyan fogja megölni. Azt akarta, hogy lassú és fájdalmas legyen, hogy minél tovább szenvedjen, mielőtt meghal. Jay tudta és látta, hogy ott van, de nem mondta el. Hogy lehetett ilyen önző? Megígérte neki, hogyha látja elmondja, de nem tette.

-Bosszulj meg.-hallotta Lia hangját.

A kocsival kikerülték az embereket és a standokat, majd végre elértek a sikátorba. Ahogy kiszálltak, a hangos zene egyből megcsapta a fülét, a lámpák fénye elvakította a szemét. Az esőcseppek lassan folytak le az arcán. Felvette a kapucniját és hagyta, hogy Jace bevezesse a sikátorban. Lehajtott fejjel járt, hogy senki se lássa az arcát. A mindennapokban elég sok ember felismerte. Egyikük sem szólt hozzá, csak visszahúzódtak, messziről figyelték. Az arénában szerették, szerették ahogy öl. De ahogy kikerült onnan, egyből újra egy senki lett. Nem számított, hogy egyszer a nevét kántálták és fogadtak rá. Messziről elkerülték, beleolvadtak a tömegbe, nehogy az ő életüket is elvegye.

-Alex.-Rey megrántotta a kezét és visszahúzta. Újra azt az ismerős tekintet kapta.-Nem kell ezt csinálnod.

-Ha menni akarsz, megölöm a két fiút és mehetünk azonnal. De ha életben akarod hagyni őket, megmentjük a lányt.

Éppen elfordult, hogy tovább menjen, de Rey újra megragadta a kezét és belevájta a körmeit.-Ugye tudod, hogy a megölése nem fogja visszahozni Liát?

-Megölte őt!

-Saját magát ölte meg!-kiáltott rá.-Láttad őt, én is láttam.

-Megerőszakolta.-összeszorította a fogait és megragadta a vállát. A tekintete lassan lágyult, mintha ezt nála nehéz lett volna elérni. Elengedte Alex kezét.-Ezért ölte meg magát.

Rey szeméből lefolyt egy könnycsepp, de lehet csak az eső volt. Az összes arcizma ellazult és hitetlenkedve nézett vissza Alexra. A szemei annyira szomorúak voltak, hogy úgy érezte, a szíve abbahagyta a dobogást. Lassan elengedte Rey kezét.
Le akart térdelni a sárba és sírni, hogy kapja vissza őt. De akármennyit is sírt, ölt, vagy szitkozódott, az emlékei nem múltak el. A nyakán nem lett lazább a hurok. A sírjából nem kelt ki és jött vissza az életbe. Halott volt. Semmi sem tudta visszahozni.

-Sosem mondta el nekem…-mondta halkan.

Alexet visszahozta a valóságba ez a mondat. A szíve újra hevesen kezdett el verni, a pulzusa felemelkedett. A düh átáramlott az egész testén, úgy érezte, bármelyik percben felrobbanhat.

-A lányt még meg tudjuk menteni.

Rey bólintott egyet. Egy ideig csak egymás szemébe néztek, mintha abból merítenének erőt. Alex nagy levegőt vett, megtörte a szemkontaktust és visszafordult a többiekhez.

-Jace és Aeron megy be a bárba.-megfordult és végignézett az utca mögötti dombra épült kisebb, elhagyatott házakat. Azelőtt már járt ott, őt keresve, sőt a város nagy részét átfésülte, de sosem találta. De tudta, hogy közel van és akkor  biztosra vette, hogy az egyikben van. Oda mutatott.-Rey, te középről indulsz. Jay, te…-egy pillanatra megállt a magyarázásba és ránézett. Eldöntötte a fejét és reménykedve Alex válaszára várt.-Te itt maradsz Ellievel. Menjetek!-intett Jacere, ők pedig el is indultak.

-Veled akarok menni.-ragadta meg Ellie. Reménykedve nézett fel rá.

Megfogta a vállait és lehajolt hozzá.-Nem jöhetsz velem, itt kell maradnod. Visszajövök.