Aurora
Emlékezett, mennyi embert ölt meg, de a nevükre nem. Azzal kaszabolta őket, amit csak talált. Késsel, dárdával, karddal, pisztollyal. Sokan megsebezték, sok helyen vérzett. De még mindig élt.
Aurora lassan kinyitotta a szemét. A Nap teljesen felkelt, de a hamutól a levegőben olyan volt, mintha szürkület lenne.
Megmozdította a kisujját. Feltámaszkodott a kezére, de egyből visszaesett a földre. A háta alatt összetört egy fadarab.
Még mindig szédült. A szája cserepes volt, a torka száraz. Az arcát belepte a hamu. Felemelte a fejét és körülnézett.
Az első, ami feltűnt neki, hogy csönd volt. Már nem voltak ordítások, fegyver lövések, vagy mutáns hörgések, csupán pár léptet hallott messziről. Abban sem volt biztos, hogy igaziak.
Az emberek csak halvány kis pontok voltak, amíg meg nem törölte a hamutól nehéz szemét. Már sehol sem égett a tűz. A Nap fénye kékes-szürkés volt. A raktárépület romokban állt. A völgyben minden leégett. A fák kicsavarodtak a helyükről, csak a hamu jelezte, hogy valaha is ott voltak. Több százezer ember csontváza hevert a földön, teljesen belepték a talajt. Mindegyik csontváz fekete volt.
Fegyveres katonák masíroztak végig a hullák között. Megfordították a hullákat, majd ledobták őket, mikor nem adtak életjelet.
Hirtelen valaki megfogta Aurora vállát és hátrafelé húzta. Arra sem volt ideje, hogy kiáltson. Felrángatta a földről és a mellkasához szorította, majd befogta a száját.
-Találtam egyet!-kiáltott fel a férfi.
Aurora hümmögni kezdett. Ellenállt volna, de nem volt ereje.
Egy másik katona sietett oda és elmosolyodott, mikor meglátta Aurora ijedt fejét.
-Szép.-válaszolta neki.-Vidd az uralkodóhoz!
A mögötte lévő katona megindította. A fegyverei csörögtek az oldalán. Hátra rakta Aurora kezét és szorosan fogta.
Magasra kellett emelnie a lábát, hogy ne lépjen rá a hullákra. A lába remegett. Olyan szomjas volt, hogy úgy érezte, mikor köhög, csak por jön fel a torkából.
A sárkány teteme bűzlött. Félig megégett, félig pedig még oszlott. A feje hiányzott, a teste tele volt karmolásokkal. A hasán harapás nyomok látszottak, cafatok hiányoztak belőle. Onyx csak úgy elkezdte felfalni az egyik társát, amíg arra nem kényszerült, hogy meneküljön.
Kannibál.
A katona tovább vezette a kocsik felé, amik lent voltak a völgyben. Az egyik előtt egy nő állt, páncélban. Mikor meghallotta a lépteiket, egyből oda fordult hozzájuk.
A katona ledobta Aurorát a nő lába elé. A térde olyan gyenge volt, hogy azonnal összecsuklott.
-Ez hányadik?-a hangja furcsán ismerős volt. Nyugodtan hangzott, egy percre sem remegett meg. Nem illett a csatatérre.
-A nyolcadik, felség.-válaszolta a katona. A hangja alig hallhatóan remegett.-Átfésültünk mindent, de alig maradtak. Mindenki elégett.
Aurora rátámaszkodott a fűre és a nő csizmáját nézte. Olyan szomjas volt, hogy a nyála teljesen elapadt.
-Mi van a lovassal?-kezdte újra a nő.
-Nem találtuk. Nagy valószínűséggel övé az egyik csontváz.
-És az apám?
Erre teljes csönd lett. Még Aurora is hallotta a kényelmetlenséget.
-Adj neki vizet.-szólalt meg újra.
Erre a katona egy flaskát nyújtott a még mindig térdelő Aurora felé. Remegő kézzel elvette és mohón inni kezdte. Minden egyes korttyal többet követelt a szervezete. Mikor kiürült, remegő kézzel letette. A feje már nem nyomta annyira és hirtelen semmi sem volt olyan borzalmas.
-Állj fel!-utasította a nő.
Remegve felhúzta az egyik térdét. A katona megfogta a hóna alatt és felrántotta. Ha nem tartotta volna hátulról, biztos, hogy visszaesett volna.
A nő fölé magasodott. A feje tetején egy fekete korona volt, vörös ékkövekkel, amik tökéletesen körbe ölelték a homlokát.
-Hogy hívnak?
-Aurora…-válaszolta bizonytalanul. Annyira éhes volt, hogy nem volt olyan testrésze, ami nem remegett volna.
-Aurora…-elismételte.
A szeme csillogó sötétkék, amit feketével kihúzott. Vörös köpenyt viselt, a páncélja mellvértjén egy vicsorgó Tanator volt.
A vonásai kemények voltak, az arca pedig koszos. A haja a válláig ért, de több fonat is volt benne. Az állkapcsa vonalán végighúzódott egy rózsaszínes heg.
Egy idő után elmosolyodott, ami furcsán nyugtató volt Aurora számára. Ha tehette volna, viszonozta volna, de rájött, hogy elfelejtette, hogyan kell.
A nő megfogta a vállát és közelebb húzta magához.
-Semmi baj. Megvédelek.-Aurora egyik fürtjével kezdett el játszani, majd újra a szemébe nézett.-Reagan vagyok.
ESTÁS LEYENDO
The Young Face Of Death - The Three Year War I.
FantasíaAz ezer éven át tartó háborúk után semmi sem maradt meg a régi világból. A Föld kiszáradt, a felszínét pedig mutánsok és sárkányok lepték el, majd mikor az emberek rájöttek, hogy nem tudják irányítani őket, majdhogynem kihalásig vadászták és adták ő...
