The Young Face Of Death - The Three Year War I.

22. Fejezet

Rey

Idegesen szorongatta a pénzt a zsebébe, miközben egyre lejjebb haladt a macskaköves úton. A nagy házakat lassan felváltották a kisebbek, a boltokkal együtt. Egyre több gyerek gyűlt az utcákon. Olcsón vettek cukrokat és nyalókákat a boltokból, majd büszkén kirohantak velük. A szülők gyorsan utánuk futottak és elrántották őket az útról, mielőtt egy ló eltaposta volna őket. A sikátorokban kettő fiú rugdosott egy kavicsot. Mikor az egyik kicselezte a másikat, berúgta egy dobozba és felkiáltott örömében.
Hirtelen valami nekiütközött Rey lábának és felborítta. Azonnal az oldalához nyúlt, hogy kiszedje a kését a tokjából, de nem volt nála. Miért nem hoztam magammal?
Négy mancs nyomta le a földre. A testére nehezedett és megnyalta az arcát. Rey megfogta a lábait és leszedte magáról. Újra megpróbálta megnyalni, de megfogta a fejét és elnyomta.

-Shasta!-hallotta egy kisfiú hangját maga mögül. Gyorsan szaladt felé, a kezében egy kék póráz lengedezett. Rey letörölte az arcáról a nyálát. Ahogy odaért, egyből elhúzta a kutyát és a nyakörvére csatolta a pórázt.

-Annyira sajnálom…-nézett rá bűnbánóan. Nagyjából Ellievel lehetett egyidős, talán egy évvel idősebb. Rey felé nyújtotta a kezét, aki el is fogadta, de nem terhelte rá a súlyát.

-Semmi baj.-elmosolyodott.-Shasta?

-Igen.-mondta a fiú. A kutyára nézett, ami kinyitotta a száját, így látszottak a hosszú szemfogai.-Nem szokott ilyen lenni. Tetszel neki. Megsimogathatod. Most nem fog rád ugrani.-mondta szégyenlősen.

Arany szőre volt, néhány foltban fekete. A füleiről hosszú szőr lógott le. Az egyik lába sánta volt, de négy helyett hat volt neki. A kutya közelebb lépett hozzá és oda tartotta a fejét, hogy Rey megsimogathassa. A szőre puha volt, de koszos. Mikor a fülét kezdte el vakarni, becsukta a szemét és kinyújtotta a nyakát.

-Nagyon szép.

-Köszönöm. Nico vagyok.-nyújtotta büszkén a kezét.

-Rey.-kezet rázott vele. A tenyere érdes volt, de a fogása laza.-Mit csinálsz itt?

-Karkötőt szeretnék venni a barátnőmnek.

-A barátnődnek?

-Igen.-mondta büszkén. Megpróbálta elfojtani a mosolyát, de nem tudta.-De nincs rá elég pénzem… Vagyis nem hiszem.

-Mennyid van?

Szégyenlősen a földet bámulta. Kivett a zsebéből öt kis bronz pénzérmét és Rey felé mutatta. Gyorsan visszadugta őket a zsebébe.-Nem túl sok…

Rey megszorította a saját pénzét a zsebében. Eltett még abból a pénzből, amit Theoranért fizettek. Tudta, hogy még szüksége lesz rá.

-Hova szerettél volna menni?

Rámutatott egy messzebbi citromsárga boltra. Az elejére egy táblát hegesztettek, ami hirdette, hogy egy ékszerbolt. Az ajtó mellett egy ezüst gyöngysor futott végig.

Rey nagy levegőt vett.-Jól van. Gyere, megveszem neked.

Nico barna szemei felcsillantak. Széles mosolyra húzta a száját.-Tényleg?

-Tényleg. Gyere, mielőtt meggondolom magam.

A göndör, fekete haja lobogni kezdett a szélben, ahogy Rey-t követte. Shasta lelkesen kísérte, a körmei reszelő hangot adtak ki, ahogy a kövekhez értek.

…

Nico kinyitotta az ajtót, de Shasta elé tolakodott. Akkora lendülettel indult meg, hogy kirántotta Nico kezéből a pórázt és a felesleges szőrt felkapta a szél a hátáról. A fényes padlón kicsúsztak alóla a lábai és a földnek vágódott. Úszni kezdett velük a levegőben, megpróbált felállni, de a padló túl csúszós volt.