The Young Face Of Death - The Three Year War I.

49. Fejezet

Rey

Elkezdett csöpögni az eső, de közel sem volt elég ahhoz, hogy eloltsa a tüzet. Rey dermedve állt a sárban, a szemével Alexet kereste.  Egyre több hulla keletkezett. A vörös köpenyes katonák egyre többen lettek.
A kiáltások nem szűntek meg. Rengeteg ember lángolt még mindig, a vörös tűz ellepte a testüket. Fetrengtek, de az nem segített. A hús levált a bőrükről, miközben még mindig éltek és ordítoztak. Csak egy idő után dermedtek meg.

Szellem hirtelen felordított és nyüszögni kezdett. A szárnyaival próbált védekezni, de csak kétségbeesetten csapkodott. Onyx megfogta a nyakát és annál fogva egyre magasabbra emelkedett vele. A fogai közül vér folyt ki, amit a szél elfújt a magasba. Bele mélyesztette a karmait és felé magasodott. Szellem próbált támadni, de mindegyik próbálkozása sikertelen volt, csak a levegőt harapta. A lila szeme megcsillant, majd megtelt félelemmel.
Onyx állkapcsa olyan nagy volt, hogy teljesen körbeérte a nyakát. Egyre erősebben kezdett el csapkodni a szárnyaival, a vér egyre sebesebben folyt ki abból a darabból, ami hiányzott neki.
Belemélyesztette a fogait. Szellem felkiáltott, utolsó leheletével még tüzet okádott a levegőbe, majd teljesen elzárult a torka. Onyx egy nagy lendülettel kifordította az állkapcsát, mire Szellem feje levált a nyakáról.

Az utolsó élet is eltűnt a szeméből, mikor Onyx a fejét is ledobta. A szárnyai esés közben kilyukadtak, a teste élettelenül a földre esett és összenyomta az alatta lévőket.
Onyx felüvöltött és lángba borította a közeledő katonákat, eléjük húzott egy újabb tűzvonalat, de a szárnya közben végig vérzett. A lábából egy dárda állt ki. Megfordult és leszállt egy sziklára. Miles nagy nehezen lekászálódott róla. A karjából folyt a vér, ugyanott, ahol a sárkánya szárnyából. Megragadta a dárdát a lábában és egy mozdulattal kirántotta. Onyx felordított, majd közelebb húzta Szellem tetemét és kitépett belőle egy darabot. Rágás nélkül nyelte le.

Rey rájuk nézett, majd újra arra, amerre Alex ment. A torka összeszorult. A füst és a tűz egyre gyorsabban közeledett. Felemelte a két kardját. Összeszorította a fogait és elindult Alex irányába.
Sürgősen Alex után kutatott a szemével. A tűz már teljesen beborította a völgyet és egyre kisebb területre szorította be. Az egyetlen menekülési lehetőség Onyx maradt, aki továbbra is vérzett és egy másik sárkány tetemét marcangolta szét.
Tovább futott és végre az erdő szélétől nem messze meglátta. A tűz veszélyesen közel égett hozzá. Vele szemben a Vezető állt. Hosszú kabátja vége leégett, az arca tele volt dühvel. Mérgesen lóbálta a hatalmas kardját és üvöltözött.

-Meg fogsz halni!-kiáltotta.

Alex erre nem válaszolt semmit, csak rámért egy csapást a kardjával. A fekete lova élettelenül hevert a saját vérében, az íjpuska pedig lángolt. A tűz olyan forró volt, hogy elemésztette a vast, csak a gyémánt része maradt meg.
A katonái, akik azelőtt az oldalán harcoltak, már holtan feküdtek a földön. Rey közelebb férkőzött.
Onyx elégetett még egy íjpuskát a földről, majd tovább evett. A pofája tele lett vérrel és ahogy marcangolt, mindenfelé fröcskölt. Megnyugodott, mikor látta, hogy még mindig ott van a sziklán, de nem tudta Miles mennyi ideig képes várni. A szárnyaira támaszkodott és a földről égette el azokat a katonákat, amik felé futottak.

Meghallotta Alex kiáltását. A Vezető mért egy csapást a hasára az irreálisan nagy kardjával. A penge épphogy érintette, de így is elég éles volt. Átvágta a pulcsiját és a vér elkezdett folyni. Szorongatni kezdte a sebét.

-Vezető lehettél volna!-kiáltott rá.-De te visszautasítottad!

-Nem leszek olyan, mint te.-válaszolta neki Alex.