Look At My Ex {irwin}

01

Egy hete, hogy szakítottunk Ashton-nal, és úgy tesz mintha nem is lett volna köztünk semmi. Nem azt mondom, hogy nem teheti meg, mert oké, felejteni akar meg minden, de bassza meg a kurva élet, 6 hónapig voltunk együtt, és előtte 3 évig szinte legjobb barátok voltunk, szóval igazán leszállhatna az égből, és félretehetné ezt a bunkó stílust. Az a rohadt köcsög geci állat.
Luke, a bátyám akitől elvárnám, hogy mellettem álljon, mivel a bátyám vagy baszd meg, ő teljes mértékben megpróbál kimaradni az egészből. Hivatalosan sosem mondta ki, de tudom, hogy Ashton-t támogatja. Ennyit a testvéri összetartásról.
Jelenleg a konyhában ülök egy pohár kóla társaságában, mivel 18 éves létemre a "bébiszitterem", alias Luke nem enged inni, mert fél, hogy nem fog bírni velem.
- Hé, te pöcs! - nyüszítem, mikor elveszi előlem a poharat.
- Megmondtam, hogy nincs alkohol! - nézett rám szigorúan.
- Te hülye, eldugtad a kulcsot az italos szekrényhez, és szerinted olyan kedvemben vagyok, hogy megkeressem?
A biztonság kedvéért beleszagolt a poharamba, és csak utána adta vissza.
- Hogy vagy? - ült le velem szemben.
- Wow, egy hét után végre idáig is eljutottunk - röhögök fel. - Szerinted hogy vagyok?
- Egész jól - állapítja meg.
Ha átgondoljuk, tényleg nem zabáltam fel 5 doboz fagyit, csak kétszer sírtam egy hét alatt, és nem néztem olyan filmeket, ahol ez egyik főhős meghal. Büszke vagyok magamra. - Érdekel Ő hogy van? - nyomta meg a hangsúlyt a második szón.
- Tudom, hogy össze-vissza csajozik, és libákat kúrogat. Valami új?
- Hát...
Látszott rajta, hogy nem akarja elmondani.
- Nyögd ki! - szóltam rá eréjesen.
- De nem akarod tudni...
- Luke Hemmings, a macska kúrjon meg, nyögd ki azt a retkes mondatot, és éljük tovább az életünket! - kiabáltam.
- Van egy barátnőszerűsége - vágta rá azonnal.
Úgyéreztem, hogy egy világ dől össze bennem.
- Mi? - kezdtem el sírni.
- A francba, tudtam, hogy nem kellett volna elmondaom - harapta be ajkát.
- Tudtam, hogy valamikor majd lesz egy másik lány, de ilyen hamar? - temettem arcom a tenyerembe.
- Ajj, leszarom, kapsz egy kis piát - azzal otthagyott.
Az asztalra hajtott fejjel bőgtem, és minden erőmmel azon voltam, hogy kiverjem a fejemből azt a gödröcskés mocskot, de ez nem nagyon akart összejönni.
Luke visszatért, egy üveg borral, és előszedett nekem egy poharat. Csak ültünk némán egymással szemben, az én szipogásom is alig hallatszott. Fájt. Nagyon fájt.
- Kinyitnád? - motyogtam.
Luke rutinosan - a betyárja, biztos alkoholista - felbontotta az üveget, és teleöntötte a poharamat. Le akartam húzni az egészet, de ki nem állhatom az alkoholt, ezért csak a felét ittam meg.
- Hidd el, neki is szar.
- Gondolom mennyire szarul lehet. A
kis ribi biztos nem akarta leszopni már első nap.
- Te már első nap... - kerekedett el a szeme.
- Nem! - néztem rá felháborodottan. - Te komolyan ilyennek ismersz engem? - húztam össze résnyire a szememet.
- Tudod mit? Legyél te az okosabb! - nézett mélyen a szemembe.
- Ezt hogy érted?
- Mutasd meg neki, hogy túl vagy rajta, de nem kellett neked senki meg semmi hozzá. Az baszottul fel fogja idegesíteni.
- A kacifántos Úristenit, ez eszembe se jutott! - csillant fel a szemem.