Az eső ömlött. Hallottam, ahogy apu a másik szobában telefonon üvölt valakivel, alapzajként pedig behallatszódott a fiúk próbája a garázsból. Lassan már fél órája bámultam ki az ablakon, arra várva, hogy történjen valami, de azon kívül, hogy apu egyre hangosabban szidta az anyját a vonal másik végén lévő tagnak, minden ugyanolyan volt. A beszűrődő zene hirtelen abbamaradt. Jó, a "zene" kicsit túlzás, mert szinte csak Ashton dobolása hallatszódott. A telefonom a zsebemben üzenetet jelzett, amit felcsillant szemekkel nyitottam meg, ugyanis végre valaki kereste a társaságomat. Egyébként csak Luke kérte, hogy vigyek ki neki valamit a garázsba. Felszaladtam a szobájába és megkerestem a füzetét, amibe a dalszövegeit írja. Luke rendkívül allergiás rá, ha valaki az engedélye nélkül belenéz a füzetébe. Ezt mindig tiszteletben tartottam, ezért most is felkaptam a füzetet és már vittem is volna át a garázsba, de kicsúszott belőle egy papír. Lehajoltam érte, és azonnal vissza akartam csúsztatni a többi szöveg közé, viszont megakadt a szemem valamin. A papír gyűrött volt, egy másik füzetből tépték ki, és nem Luke kézírása volt a lapon. Nem akartam ennek nagyobb figyelmet tulajdonítani, de miután végig futott a szemem az első soron lefagytam és kiesett a kezemből a füzet. "Fiatal szerelem, zárjuk le a fejezetet" - írta az első sor. Minél többet olvastam, annál tisztábbá vált előttem, hogy a szöveg csakis Ashton-é lehet. Miután végig olvastam gyorsan átfutottam rajta mégegyszer. Az arcomat megdörzsöltem, majd a szöveget visszanyomva a füzetbe kisiettem a szobából. A fülemben dobogó vér eltompította apa hangját, aki még mindig telefonált, és az ablakon kopogó esőcseppeket is alig hallottam. Az előszobában magamra kaptam a bakancsomat és egy kabátot (ami nem az enyém volt) a fejemre terítve átcsörtettem az udvaron a garázsig, miközben próbáltam nem szarrá ázni és sírni. Az ajtót feltépve rontottam be a garázsba, ahol mindenki egy emberként fordult felém.
- Ennyire esik? - kapcsolt először Ashton. A garázson nincsenek ablakok, ezért nyílván nem tudták, hogy kint ítélet idő uralkodik.
- Igen - feleltem rekedtes hangon, majd a torkomat megköszörültem és gyorsan Luke-hoz léptem. - Itt a füzeted - nyújtottam felé.
- Köszi - vette el és belelapozott, a fél szemét rajtam tartva. - Történt valami? - kérdezte hirtelen.
- Nem. Miért? - vontam fel a szemöldökömet és próbáltam elhitetni vele, hogy nem találtam meg a dalt, amit Ashton a kapcsolatunkról írt, és emiatt nem szakadt meg teljesen a szívem.
- Zaklatottnak tűnsz - felelte összehúzott szemekkel. - Mi történt? - zárta be végül a füzetet és összefonta maga előtt a karját.
- Semmi. Komolyan - ráztam a fejemet. - Csak megáztam és fázok - hazudtam.
- Kéred a dzsekimet? - mutatott a kanapén heverő darabra Calum.
- Nem kell. Hazudik - válaszolt Luke helyettem.
- Honnan tudod? - állt meg mellette Ashton. A hangja hallatán megremegett a térdem és a szívem gyorsabb ütemben kezdett el verni, de nem néztem rá, mert az egyet jelentett volna a kontrolálhatatlan bőgéssel.
- Ideges - felelte tömören. - Mi a baj? - faggatott tovább.
- Nem is tudom. Kérdezd meg Ashton-t! Vagy tudod mit? Nem is kell, már úgyis láttad - lett elegem a dologból, és már éppen megfordultam és készültem visszarohanni a házba, de Ashton elkapta a csuklómat és visszafordított.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett Luke. Köztem és Ashton között kapkodta a fejét.
- Én lehet tudom - emelte fel a kezét Michael. - Megtaláltad a dalszöveget? - nézett a szemembe. A szobára hirtelen óriási csend telepedett. Kirántottam a kezemet Ashton szorításából és hátráltam pár lépést.
- Király, akkor ti is tudjátok - bólogattam és nem tudtam, hogy sírjak vagy éppen nevessek. Végül az utóbbit választottam. A karomat széttárva néztem végig a társaságunkon.
- Hailee, tudom, hogy nem jó érzés... - kezdte volna a lelkizést Luke.
- Hogy milyen érzés? Úgy érzem magamat, mint egy használt rongy - kezdtem.
- Hailee, én... - tett felém egy lépést Ashton, mire ösztönösen hátráltam.
- Nem azzal van a bajom, amit leírtál. Vagyis, de.
- Mindannyiunknak máshonnan jön az inspiráció. Ashton-nak te adod. És használni fogjuk a szöveget, mert jó lett. A háttér sztorit úgy sem fogja tudni senki. Rajtunk kívül - tette hozzá Luke.
- Akkor sok sikert az új dalotokhoz - intettem és ott hagytam őket a garázsban. A könnyeim azonnal megindultak, de nem érdekelt az esőben úgy sem látszott. Hogy is írta Ashton? Ja, igen. "Magányos vagyok, mint egy száműzött." Valahogy én is így éreztem magamat. Az ég óriásit dörgött a fejem fölött, és azzal egy időben vágódott ki a bejárati ajtón apu, aki teli torokból üvöltve betessékelt a házba, majd a fiúkra is rászólt, hogy zárják be az ajtót.
- Mit keresel az udvaron ilyen világvége időben? Máskor mindig bent ülsz - érdeklődött idegesen, miközben bezárta az ajtót, én pedig unottan lerúgtam magamról a bakancsomat, és a kabátot visszaakasztottam a fogasra.
- Kivittem valamit Luke-nak - zártam rövidre és felmentem a szobámba. Mikor a lépcső tetején jártam, hallottam, hogy ismét kinyílt a bejárati ajtónk és a négy fiú sutyorogva belép rajta, ezért jó hangosan bevágtam magam mögött a szobám ajtaját. Csak hogy tudják, megsértettek.
A vihar még este tízkor is tartott. Én makacsul az egész napot a szobámban töltöttem. A programom abból állt, hogy a fülemben üvöltött a Bring Me The Horizon, mivel a kicsit keményebb és agresszívebb hangzású dalaik pont illettek a világutálatomhoz, közben pedig a plafont bámultam, teljesen érzelem mentesen. Nem terveztem elhagyni a szobámat, mert nem akartam összefutni a bátyámmal, miután érthetően a tudtomra adta, hogy leszarja az érzéseimet és magánszférámat, a karrierje jelenleg jobban érdekli. Ezt én megértettem és tiszteletben tartottam, de attól még nem fogadtam el. Viszont apu fél tizenegykor elhatározta, hogy ő leszarja a terveimet és szándékaimat, és berontott a szobámba, kirántotta a fülesemet, majd fapofával közölte, hogy azonnal menjek le és egyek valamit.
- Muszáj? - kérdeztem nyújtózkodva.
- Mi bajod van? - tárta szét a karját tehetetlenül. - Látványosan kerültél mindenkit egész nap! - emelte meg a hangját. A nappaliból felszűrődő kedélyes beszélgetés és nevetés hirtelen abbamaradt, és hallottam, ahogy a fiúk lepisszegik egymást, hátha meghallgathatják mit mondok apunak. Felálltam és bezártam az ajtómat.
- Lehetne, hogy halkan beszélünk? - kérdeztem suttogva. Neki dőltem az ajtónak és a könnyeimet elnyelve néztem rá.
- Fiam, megijesztesz. Mi történt? - kerekedett ki apu szeme és az arcán egy századmásodperc alatt végig futott a rémület. - A fiúkról van szó?
- Ashton írt egy dalt - túrtam a hajamba. - És, amit írt benne... hát, rosszul esett. Luke meg azt mondta nem érdekli, mert használni fogják - hadartam el gyorsan.
- Mi volt a szöveg? - érdeklődött apu.
- Nem tudom. Volt benne valami száműzött, meg amíg meg nem halunk - ráztam a fejemet. Természetesen tökéletesen emlékeztem minden szóra. Arra is, hogy melyik volt átjavítva, lehúzva.
- Elkérem tőlük - találta ki apu és elindult kifelé.
- Mi? Nem! Nem kell! - ellenkeztem.
- De. Ha ez ennyire megbántott, akkor látni akarom miről van szó - mondta, és arrébb tolt. - Komolyan, egyél már valamit - tette hozzá, aztán kisétált. Az ajtót résnyire nyitottam, úgy hallgattam ki, hogy apu mit mond a fiúknak. - Hadd lássam! - vágott a közepébe.
- Mit? - kérdezte egy értetlen hang, feltehetően Luke.
- A száműzött mindhaláligot - felelte.
- A Castaway-t? - szólalt meg Ashton. Persze az ő hangját egyből felismertem.
- Azt - mondta apu magabiztosan.
- Mit mondott neked? - komorodott el Luke.
- Nem számít, a lényeg, hogy nem tetszik neki, amit írtatok. Egész nap fent depizett miatta. Látni szeretném mire ez a nagy felhajtás - állt ki mellettem apu.
- Luke, ne csináld, mutasd meg! Csak egy dalszöveg - kérte Calum.
- Nem csak egy dalszöveg - kérte ki magának Ashton. - Nem is akartam megmutatni, mert tudtam, hogy Hailee-nek rosszul fog esni.
- Akkor hogy került a szöveg Luke-hoz? - zavarodott össze Michael.
- Megtalálta, mikor nálunk volt és megtetszett neki. Én nem akartam oda adni, de azt mondta Hailee-nek majd beadja, hogy nem az enyém - magyarázta Ashton.
- Jó, én csak a szöveget szeretném látni - sürgette őket apu.
- Tessék! - röhögött fel Luke idegesen és hallottam, amint valami papírral babrál.
- Köszönöm - válaszolta apu, majd egy ideig csak az időközönkénti hümmögése hallatszódott. - Ennyi?
- Igen - mondta Ashton.
- Valami ütősebbre számítottam. Mondjuk "Soha sem szerettelek", esetleg "Egy büdös kurva voltál" - magyarázta. - De ez arról szól, hogy a véget ért kapcsolatot még mindig nem zárta le magában, és még mindig szereti a lányt. Ez egy szerelmi vallomás - jelentette ki apu. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább becsukom az ajtómat. Leültem az íróasztalom előtt álldogáló székemre, majd pár másodperccel később apu elkezdte a nevemet kiabálni. Nem akartam lemenni, mert tudtam, mennyire kényelmetlenül fogom érezni magamat. Mikor már hívogatott is, inkább lementem. Megálltam a lépcső alján és próbáltam állni a kíváncsiskodó pillantásokat.
- Mi is volt a problémád a dalszöveggel? - kérdezte apu összeráncolt szemöldökkel, a papírt a kezében lengetve.
- Ezt nem veled szeretném megbeszélni - fontam össze magam előtt a karomat.
- Miért?
- Mert nem rád tartozik, hanem arra, aki írta - válaszoltam, aztán óvatosan Ashton-ra néztem. Ashton vette a célzást és feltápászkodott a kanapéról, arra számítva, hogy akkor ezt most négyszemközt megbeszéljük, de megállítottam. - Nem kell. Majd megbeszéljük később - feleltem, és inkább elvonultam a konyhába enni valamit.
