Look At My Ex {irwin}

10

Michael-nek körülbelül ezerszer el kellett magyaráznom a magánélet szó jelentését, mire felfogta, hogy eszem ágában sincs megosztani vele a történteket, különösen úgy, hogy Calum és egy ismeretlen szőke falják egymást két méterrel odébb.
- Menjetek szobára! - hajoltam előre, mikor a lány már negyedjére nyögött fel.
- Hé, ez az én házam. Azt csinálok amit akarok - szólt vissza Calum.
- Igazából a ház a szüleidé, de mindegy - motyogta Michael. Calum grimaszolt egyet, és eltolta az öléből a vendégét, aki értetlenül meredt rá.
- Nem indultam be - közölte, ezzel jelezve a lánynak, hogy leléphet. A szőkeség elvörösödve elrohant.
Miután tartottam egy előadást Calum-nak az erkölcsi értékekről, és Michael-nek is kifejtettem, hogy mi a baj azzal amit a barátja művel, úgy döntöttem megnézem a fiúkat, mivel körülbelül egy óra eltelt, és még egyikükről sem hallottunk. Az előszobai ablakhoz mentem, és tekintetemmel a két fiút kerestem. Ahogy sejtettem. Veszekedtek. Luke vadul gesztikulálva üvöltött Ashton-nal, aki pedig erősen védte magát. Ashton biztos valami rosszat mondhatott, mivel Luke ingerülten közeledett felé, az áldozata pedig ijedten hátrált. Ha ezek most komolyan összeverekednek én leugrom az operaház tetejéről, és ők is jönnek velem. Luke már emelte volna a kezét, amikor kirontottam a házból.
- Itt nem lesz semmilyen bunyó, világos?! - üvöltöttem el magam, mire mind a ketten felém kapták a fejüket, és a másik két fiú is kilőtt a nappaliból, és az ajtóból figyelték az eseményeket. - Azt mondtad, hogy nem fogod bántani! - szöktek könnyek a szemembe, miközben végig Luke szemébe meredtem.
- Hailee, az én... - indult meg felém Ashton, de Luke félbeszakította.
- Ott maradsz! - kiáltotta a bátyám, és felém fordult. - Hailee, ezt a te érdekedben teszem - mondta, és már repült is a jobb egyenes Ashton képébe. Ashton megingott, de meg tudta tartani az egyensúlyát, és az orrához kapta a kezét, Luke, mint aki jól végezte dolgát a kezét rázogatta, Michael és Calum egyből odarohantak Ashton-hoz, én meg tényleg kurva hangosan sírni kezdtem. Nem mertem odamenni Ashton-hoz, mert biztos voltam benne, hogy haragszik rám. Luke odasétált hozzám, és megpróbált megölelni, de én térdre rogytam, és a hajmba túrva sírtam tovább. Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, és nem is én szagoltam meg Luke öklét, de tudtam, hogy az egész az én hibám.
- Hailee... - guggolt le elém a bátyám.
- Hagyj békén! - kiabáltam rá. Ashton-ra pillantottam. Az orrából ömlött a vér, ami miatt Michael kifeküdt, ezért Calum-nak most két ember miatt kellett aggódnia. Felpattantam, és odasiettem az egyetlen felelősségteljes emberhez, és megkérdeztem, hogy én öntsem-e le Michael-t vízzel, vagy majd megteszi ő. Igazából nem tudom, hogyan kéne felébreszteni egy ájult embert, de segíteni akartam. Calum a kezembe nyomta a papírtörlőt, amivel teletömte az első számú sérült orrát, és Michael-höz rohant. Szuper, tehát én kaptam Ashton-t. Remélem érezhető volt a szarkazmus. Igazából olyannyira be voltam szarva, hogy emiatt véglegesen megutált, hogy rá se bírtam nézni, és mikor a papírtörlőt adogattam neki iszonyatosan remegett a kezem. Amikor nyújtottam neki a következő darabot, nem azt vette el, hanem a kezemért nyúlt, én még a könnyeimmel küszködve néztem a szemébe. Elmosolyodott. Ez kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Egy részt rettenetesen mardosott a bűntudat, más részt pedig nem értettem, hogy hogy lehet ilyen kedves velem, azok után, amiket műveltem.
- Azt mondtam neki, hogy sokkal nagyobb biztonságban tartalak, mint ő - motyogta. Nos, azt eddig is tudtuk, hogy Luke az ő szemében tökéletes, és annyira nem érdekli mások mit gondolnak róla, de ha a családi ügyeibe szólnak bele, azt senkinek nem tűri el. Úgy látszik Ashton-nal sem kivételezett. - Ha látnád a fejedet - vihogott. Jó tudni, hogy legalább valaki jól érzi magát.
- Örülök neki, hogy ti jól szórakoztok, de én itt egy emberi életért küzdök! - hordott le minket Calum, a földön fekvő Michael arcát bökdösve.
- Calum, a kurva anyádat - fordult felé Ashton, tök természetesen. - Látom jó erőben vagy. Fogd be, cipeld be azt a szivárványt a házba, és várd meg amíg felébred. Ha nem vetted volna észre, éppen próbálom helyrehozni a kapcsolatomat - darálta le, én pedig az utolsó mondatot hallva a kelleténél kicsit jobban elpirultam, ugyanis még a gyér utcai világításban is látszott a fejem. Ezt onnan szűrtem le, hogy Ashton elvigyorodott az arcomat látva. Egyébként elég nehéz volt komolyan venni, az orrából kiálló papír darabok miatt. Két kezébe vette az arcomat, és elkezdte húzogatni a bőrömet, mint ahogy a babáknak szokták.
- Ezt szedd ki - nevettem el magam, és megszabadítottam a papírtörlőtől. Egy kicsit még mindig vérzett az orra, de nem volt annyira vészes. Ashton szemei csillogtak, ami miatt a hasam görcsbe rándult. Megölelt, és arcát a hajamba temette.
- Azért moss majd hajat - dörzsölte meg a fejem búbját, miután eltávolodott tőlem. - Érvényes még az sz betűs szó? - kérdezte. Válaszra nyitottam a számat, de a telefonom csörgése megzavart. Apu volt az.
- Bocsi - sziszegtem, és elsétáltam. Fel voltam készülve arra, hogy apu ordítani fog, de amikor felvettem a telefont, akkora hangerővel kezdett a mondandójába, hogy majdnem kiesett a készülék a kezemből.
- Hailee Hemmings! Most azonnal megmondod, hogy merre vagy, és a bátyádnak miért véres a keze!
Gyorsan elhadartam apunak mindent, és félve vártam a reakcióját. Olyanokra számítottam, mint "felelőtlen vagyok", és "el vagyok tiltva Ashton-tól", de legnagyobb meglepetésemre egyből Ashton hogy léte felől érdeklődött, és kérte, hogy adjam át neki a telefont. Összeráncolt szemöldökkel tértem vissza Ash-hez, aki még nálam is értetlenebb arcot vágva, vette át tőlem a telefont.
- Igen? - szólt bele a telefonba. Felém pillantott, majd elsétált. Bementem a házba ahol Calum tehetetlenül rohangált.
- Mi bajod van már? - kérdeztem ingerülten, mikor már harmadjára lökött meg.
- Keltsük már fel! - mutogatott a kanapén fekvő Michael felé.
- Hülye, elájult. Hogy akarod felkelteni?
- Nem tudom, csináljunk valami zajt - rántotta meg a vállát. - Megvan! - kiáltott fel, és elrohant. Megnéztem Michael-t. Egy kicsit mocorgott, tehát kezd ébredezni. Kiabáltam Calum-nak, hogy jöjjön oda. - Felkelt? - kérdezte.
- Neked úgy tűnik? - mondtam unottan.
- Haver - rázta meg Cal a barátját. Michael mocorogni kezdett. - Haver! - szólt rá erélyesebben, mire Mike kinyitotta a szemét.
- Jól vagy? - másztam a képébe. Aprót bólintott.
- Ezt nem így kell - tolt arrébb Calum. - Meg kell néznünk, hogy nincs-e semmiféle agyi károsodása - okított ki, és Mike-hoz fordult. - Tesó, most jól figyelj! Mi Emma Watson mellmérete?
Hogy mi? Jó tudni, hogy a fiúkat ez hozza lázba.
- 32B - vágta rá csipőből a színes hajú.
- Minden oké - fordult felém Calum mosolyogva. Michael csöndesen pihegett a kanapén.
- A többiek? - kérdezte.
- Ashton kint telefonál, Luke meg azt hiszem lelépett - gondolkodtam. Tényleg, fel sem tűnt, hogy a bátyám időközben eltűnt. Ashton kicsapta az ajtót, és odasétált hozzánk. Visszaadta a telefonomat, majd levágta magát egy fotelbe.
- Haver, még mindig véres vagy - emlékeztette Calum. - Neked meg elkenődött a sminked - fordult felém, mire ösztönösen az arcomhoz kaptam a kezemet. A francba már a folyamatos bőgésemmel. - Pedig most egész jól ki tudtad húzni a szemedet - fürkészte az arcomat. Bevágtattam a fürdőszobába, azzal a céllal, hogy szemügyre vegyem magamat. Csoda, hogy eddig még nem szóltak meg, ugyanis a szemceruzám a szemem alatt kötött ki, a szempillám csomós volt, és az a kevés korrektor, amit igazi kínszenvedés közepette kentem magamra teljesen lejött. Őrült módjára engedtem meg a csapot, és fröcsköltem az arcomba a vizet. A sminkemmel együtt a bőrömet is ledörzsöltem, és jó kis vízszámlát csináltam Hood-éknak, de legalább nem néztem ki pszichopatának. Ash dugta be a fejét az ajtón.
- Végeztél?
Bólintottam.
- Akkor bejöhetek? - tárta ki az ajtót. Ezt inkább udvarias kérésnek szánta, ugyanis, arrébb tolt a csaptól, és elkezdett mosakodni. Visszamentem a nappaliba, ahol Calum éppen arról faggatta Michael-t, hogy milyen érzés elájulni. Michael nem tudott értelmes választ adni, mivel ugye elvesztette az eszméletét, ezért nem tudja mi történt vele, ami miatt veszekedni kezdtek, mivel Cal nem hitt neki. Leültem abba a fotelbe amelyikben Ashton ült.
- Hol van a lovagod? - vigyorgott rám Calum.
- Nem a lovagom - meredtem rá unottan.
- Tudod, összevérezte a pólóját, és hogyha mindjárt megjelenik félmesztelenül biztos vagyok benne, hogy véged lesz - nézett sejtelmesen Michael.
- Olyan hülyék vagytok - forgattam a szememet.
- Nem vagyunk azok, csak ismerünk - vigyorgott rám Cal. - Haza fogsz menni? - váltotta komolyra a szót.
- Nem tudom - túrtam bele a hajamba. - Dühös vagyok Luke-ra, és nem akarom látni, de apu aggódni fog.
- Ez a baj veled - ült fel Michael. - Mindig másokkal foglalkozol. Nagyon szeretünk, meg minden, de lehetnél kicsit önzőbb.
- Ja - bólintott Cal. - Haza akarsz menni?
- Nem tudom.
- Mit szeretnél?
- Nem tudom.
- Francba már - rázta a fejét röhögve Michael. - Szerintem maradj. Én is itt leszek, és Ashton sem megy haza.
- Nem, szerintem megyek - mondtam. Bármennyire is nem akartam látni a bátyámat, nem akartam aput még jobban megijeszteni, miután az egyik gyereke már hazaállított véres kézzel. Ashton megérkezett. Mike mellett foglalt helyet, és felrakta a lábát a dohányzóasztalra. Feljegyzés magamnak: beszélgessünk el a fiúkkal az illemről. Michael jóslata nem jött be, ezért győzedelmesen rávigyorogtam, mire egy aprót legyintett, és a mellette ülő fiú felé fordult.
- Kicsit olyan a pólód - bökött Ashton mellkasára. Ash lepillantott, és látta, hogy tényleg van egy kis cucc a felsőjén. - Nem akarod levenni? - érdeklődött Mike "finoman", mire Calum-mal felröhögtünk, Ashton pedig meglepetten nézett a barátjára. - Azt akarod, hogy megint elájuljak?! - játszotta a sértődöttet. - Gyerünk! Egy, kettőre megvan! Segítsek? - rivallt rá.
- Hülye, fogd már vissza magad - nevetett Cal. Michael elsuttogott Ashton-nak valamit, mire ő csak elnevette magát, én meg úgyéreztem itt az ideje menni, mert hamarosan előkerül a FIFA, és akkor nem lehet velük kommunikálni. Ennek az ötletemnek hangot is adtam, és már álltam is fölfelé, mikor Ashton lekapta a pólóját, én meg egyből visszaállítottam a seggemet ülő pozícióba. Michael-ből és Calum-ból kirobbant a vihogás, Ash pedig visszafojtotta. Megvártam, amíg lenyugodnak, és így szóltam:
- Azt hiszem maradhatok még egy kicsit.
És ennyi volt. Megállíthatatlanul röhögni kezdtek.