Rémes reggel. Azóta a bizonyos takarítós kedd óta semmi érdekes nem történt velünk. Egészen máig. Ma érkeztek Melbourne-ből a nagyszüleink. Mivel 9 óra autóval az út úgy döntöttek repülővel jönnek. És mikor landolna a gép a sydney-i reptéren, ha nem reggel ötkor? Apu természetesen nem akarta elmenni értük, ezért mi kaptuk azt a megtisztelő feladatot, hogy szedjük össze az öregeket. Mivel száz százalékig biztos volt benne, hogy nem leszünk képesek magunktól kimászni az ágyból hajnali négykor, csak azért kelt fel, hogy felverjen minket. Ezért tíz perccel négy óra előtt, se szó se beszéd elöntötte a szobámat a fény. Még káromkodni sem tudtam, mert apu már el is tűnt. A szomszéd szobából áthallatszottak Luke jókívánságai és morgása. Hirtelen kivágódott az ajtóm, és a bátyám morcos feje jelent meg.
- Keljél Törpe - mondta.
4 óra 20 perckor teljes puccban várakoztunk a ház előtt. El szerettünk volna indulni, de kizártuk magunkat, és muszáj volt visszajutnunk a házba, mivel Luke bent hagyta a kocsikulcsot. Apu nem reagált az üzeneteinkre, hívásainkra, és a csengőt sem sikerült meghallania. Vagy egyszerűen nem akarta meghallani.
- Faszom ki van, mindjárt nem megyek sehova! - túrt a hajába idegesn Luke.
- Nyugi már! Keressünk egy nyitott ablakot, és akkor bemászol, vagy nem tudom - ragadtam meg a karját, és körbejártuk a házat, hátha találunk valami bejutásra alkalmas helyet. Természetesen minden zárva volt, de ez a mi szerencsénk. - Hívjuk fel megint - húztam elő a telefonomat. Tárcsáztam a számát, és végre felvette.
- Gond van? - vágott bele a közepébe.
- Hát... Kizártuk magunkat - vakargattam a tarkómat kínosan.
- Megyek - sóhajtotta, majd bontotta a vonalat. Pár perccel később apu kómás fejjel várakozott a bejárati ajtóban Luke-ra, aki visszarohant a kulcsaiért. 4:40-kor végre elindulhattunk.
Szerintem rekordot döntöttünk, az állva elalvásban, ugyanis fél percenként rázogattuk a másikat, hogy felkeljen, miközben várakoztunk. Öt óra múlt pár perccel, és egyelőre nem érkeztek meg a nagyszüleink, habár lassan 10 perce bemondták, hogy landoltak. Ekkor kezdtek el az emberek szállingózni a csomag begyűjtő valami felől. Hamar megpillantottuk apu szüleit. Habár csak egy hétre jöttek, három bőröndöt hurcoltak maguk után, és teljesen úgy festettek, mint a turisták, pedig nem először járnak Sydney-ben. Luke egyből odasietett, és elvette a cuccaikat. Nagyi roppantul örült az unokájának, nem bírta ki, hogy ne kezdje el egyből puszilgatni. Rettentően energikusnak bizonyult ebben a hajnali órában is. Miután engem is kiszúrt elengedte Luke-ot, és egyenesen felém repült. Kitárta a karját és szorosan megölelt, és persze egy tonna puszit is kaptam. Nagyapát is megöleltem, ahogy illik, Luke viszont kijelentette, hogy a barátnőjén kívül nem ölel meg senkit, de őket ez nem igazán zavarta. Miközben a kocsi felé haladtunk a háromszáz mázsás bőröndökkel elkezdték faggatni Luke-ot Sandy-vel kapcsolatban, mivel nekik teljesen új volt a barátnős sztori. Luke folyamatosan mosolyogva mesélt a lányról, akivel lassan öt hónapja, hogy együtt vannak. Ettől nekem is vigyorognom kellett. Ez elég hülyén vette kimagát, mert nagyapa megkérdezte jól érzem-e magam. Luke bepakolt mindent a csomagtartóba, közben az öregek beszálltak az autóba, ezért kihasználva, hogy nem hallanak minket egyszerre sóhajtottunk fel, ugyanis hosszú hétnek nézünk elébe.
- Én pöcsön rúgom magamat - fújtatott Luke.
- Ez még nem is volt annyira vészes.
- Várj, amíg bemutatom nekik Sandy-t - csapta le a csomagtartó tetejét. Beültem az anyósülésre, Luke pedig elfoglalta a helyét a kormány mögött. Szerencsére reggel fél hatkor még Sydney is alszik, ezért negyed óra múlva otthon is voltunk. Hazaérve kipakoltunk a kocsiból, majd elvonultunk aludni. Egyébként, mivel nincsen vendégszobánk Luke-kal kénytelenek voltunk egy szobába költözni, ezért már tegnap este betuszkoltunk egy matracot az ő szobájába. A tesóm egyáltalán nem zavartatta magát, a matracra dőlt le, és egyből vissza is aludt. Nem megy nekünk ez a korán kelősdi.
Pár órával később (mi betudtuk reggelnek) arra keltem, hogy valaki folyamatosan ráz. Kinyitottam a szememet, és Calum-ra néztem. Cal befejezte a ráncigálásomat. Megtámaszkodtam a könyökömön, és körbenéztem a szobában. A matracon Sandy és Luke falták egymást, Michael a sarokban nyomorgott, Calum egy kupac ruha tetejére ült éppen lefelé, Ashton pedig akkor lépett be az ajtón.
- Ne már, én akartam felkelteni! - csettintett, mikor észrevette, hogy ébren vagyok.
- Igazából nem tudom, hogy nem tudott felkelni erre a nyáladzásra - szólalt fel Michael hanogsan, remélve, hogy a mondandója eljut a bátyámékhoz is. Ash keresztül verekedte magát az ember tömegen, és az óriási mennyiségű textílián, amit Luke az én tiszteletemte se volt hajlandó felszedni a földről, és leült mellém az ágyra.
- Szia - mosolygott rám. Gyorsan végigfutott a fejemben, hogy mennyire jól nézhetek ki a kómás fejemmel, és borzos hajammal. A kezemmel megpróbáltam helyrehozni a hajamat. Ash elterült mellettem, és szórakozottan figyelt.
- Már ezek is kezdik! Calum, mi lesz így velünk? - aggodalmaskodott Mike.
- Majd buzik leszünk - rántotta meg a vállát Calum. - Olyan régen basztam már.
- Ez most hogy jön ide? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Hát itt mindenki párzik... - kezdte, de közbevágtam.
- Nem mindenki.
- Mindenki párzik - folytatta, mit sem törődve a megjegyzésemmel -, és én meg régóta nem párzottam.
- Mi nem párzunk - szállt be Ashton is. - Valaki nem akar. De amúgy mi is párzanánk.
Automatikusan lendült a kezem, hogy akkor most beleütök a mellkasába, de Ashton kiváló reflexszel rendelkezik, vagy egyszerűen kiképeztem, hogy legyen résen, mert bármely pillanatban érkezhett tőlem valami, ezért lefogta a kezemet, mielőtt megüthettem volna. Összeráncolt szemöldökkel kirántottam a kezemet a szorításából.
- Ha csak én tartalak vissza, akkor áldásom rátok - pillantott felénk Luke, majd folytatta a smárolást. Calum hangosan morgott, Michael szenvedett, Ashton a hátsómat tanulmányozta, én meg azon gondolkodtam, hogy cseréljem-e le a farmeromat valami bővebb és kényelmesebb nadrágra. Hasra fordultam, mire Ashton kérdőn nézett a szemembe.
- Fáradt vagyok - dörzsöltem meg a szememet.
- Most keltél fel - értetlenkedett Calum.
- Készülj fel, hogy a héten nem alszunk - sóhajtott fel Luke.
- Hozzám jöhettek - ajánlotta fel Ashton.
- Ne röhögtess, neked csak Hailee kéne - röhögött Luke.
- Te mehetsz a nődhöz - vágta rá Mike. Erre a kifejezésére Sandy, én és Luke egyszerre hajítottunk el felé valamit. Én egy párnát, Sandy egy büdös zoknit, Luke pedig egy pólót.
- Nem akarom itt hagyni aput egyedül - ráztam a fejemet.
- Nincs egyedül - vágta rá Calum.
- Mármint egyedül a nagyiékkal - mondtam el újra, hátha most Calum is megérti hogy gondoltam.
- Egyébként nem mintha akkora társaság lennének - nyújtózkodott Luke.
- Amikor megjöttünk egész kedvesnek tűntek - szólalt meg aznap először Sandy.
- Te még nem ismered őket - nevetett Ash. - Tavaly megcsókoltam előttük Hailee-t, és a nagyapja meg akart ölni - emlékezett vissza arra az ominózus esetre, mikor nagypapa kissé kiakadt, és megkérdezte hozza-e a puskáját. Természetesen megnyugtattuk, hogy nincs szükség semmiféle puskára. Nagyi meg mintha szellemet látott volna, úgy meredt rám és Ashton-ra, ahogy éppen a derekát átkarolva, a fejemet a mellkasába fúrva álldogáltam. Elég konzervatívak, és jó keresztények lévén nem hívei az érzelmek nyilvános kimutatásának, ezért emiatt egy kicsit kaptunk.
- Ezért nem mondhattad, hogy Luke barátnője vagy - magyarázta Calum Sandy-nek. - Majd akkor beszélj velük, ha ő is ott lesz.
- Ja - biccentett Ash. Igazából fogalmam sincs miről volt szó, de annyira nem is izgatott.
- Nem fogjuk zavartatni magunkat - jelentette ki Luke. - És ti sem - bökött felém, és Ashton felé. Mivel látta, hogy annyira senki nem értette mire céloz folytatta. - Mármint, ne fogjátok vissza magatokat. De azért ne előttünk dugjatok már.
- Pont nem terveztük előttetek csinálni - szólt Ash.
- Dugni se terveztünk - folytattam.
- Én terveztem - fordult felém.
- Milyen jó, hogy téged senki sem kérdezett - fordítottam el a fejét.
- Mit cicóztok, mi már az első randi előtt dugtunk - mesélte Luke.
- Tudjuk. Hallottunk titeket - legyintett Mike.
- Most komolyan arról beszélgetünk, hogy miért nem húztam meg a tesódat? - fordult Ash Luke felé, kissé hitetlenül.
- Ne beszéljünk már ilyenekről - nyöszörögtem, és az oldalamra fordultam. - Úgy itt hagynálak titeket, ha lenne hova mennem.
- Hajrá - biztatott Luke. Felálltam, és keresztül verekedtem magamat a tömegen. Mielőtt kiléptem volna a folyosóra ellenőriztem, hogy egyik vendégünk se lézeng-e az emeleten, majd átsiettem a fürdőszobába. A lehajtott vécé tetőn ücsörögve meredtem ki a fejemből. Nyílt az ajtó, és Ashton lépett be rajta. Leült a fürdőkád szélére, és csak mosolygott.
- Mi az? - kérdeztem zavartan, mikor lassan negyed órája folyamatosan engem bámult. Ashton megrántotta a vállát.
- Csak figyellek.
- Inkább a mellemet figyeled - ábrándítottam ki. Elég feltűnő volt, hogy nem az arcom foglalkoztatta. Ashton értetlenül oldalra billentette a fejét, de látszott rajta, hogy erősen tartja visszafelé a nevetést.
- Attól még figyellek.
Felálltam a vécéről, és az ajtó felé vettem az irányt.
- Hová mész? - kérdezte, mikor már a kilincsen volt a kezem.
- Nem tudom - vontam meg a vállam. Lenyomtam a kilincset, és már éppen léptem volna ki, amikor visszarántott. Az ajtó hangosan bevágódott, én meg kérdőn fordultam Ashton-nal szembe. - Mi az?
Ashton magához húzott, és homlokát az enyémnek döntötte. A torkomban óriási gombóc keletkezett.
- Olyan rég csókoltalak már meg - motyogta.
- Még egy hetet bírjál ki - fontam a karomat a nyaka köré. Félmosolyra húzta a száját, és erősebben szorított magához. - Tudod, ha most kivágódna az ajtó, és becsörtetne valaki, az tökéletesen a mi formánk lenne - utaltam arra, hogy vonzzuk az ilyesfajta szituációkat.
- Az is a mi formánk, hogy egy budi mellett ölelkezünk - röhögött. Szerintem ennyi tökéletesen elég volt, ezért megpróbáltam eltolni magamtól, mielőtt a többieknek feltűnik, hogy látványosan sok időre tűntünk el, és elkezdenének kombinálni. És ha ők egyszer kombinálni kezdenek, akkor egy szimpla "merre voltatok?" kérdésből hamar eljutnak a pornó film forgatásig. Ashton nem akart elengedni. Mikor el akartam távolodni tőle, még közelebb vont magához.
- Ashton, menni kéne - próbálkoztam be mégegyszer. Felsóhajtott, és mégegyszer utoljára belemarkolt a fenekembe, majd elengedett.
