Look At My Ex {irwin}

28 (& 5 tény + 1 kép)

Valamikor 11 óra körül arra keltem, hogy óriási hangerővel üvölt a zene. Mellettem még ott volt Ashton. Őt egyáltalán nem zavarta a hangzavar. Luke már nem feküdt az ágyában. Jó, ő végigaludta az éjszakát. Felálltam, és kimentem a folyosóra. Letámolyogtam a lépcsőn. A nappaliban ott ült Luke és maximum hangerőn tévézett. Az érkezésemre lejjebb vette a műsort.
- Reggelt - biccentett.
- Innen jött az a förtelmes zaj? - vágtam a közepébe.
- Ja - nevetett. Luke a Felfedezetlent nézte, ami arról szól, hogy magukat tehetségesnek tartó embereket mutatnak be, és általában rémes mindegyikük. De mindenesetre a célközönség jót röhög rajtuk, ezért még mindig adásban vannak. Régebben a fiúk is gondolkodtak azon, hogy jelentkezzenek a műsorba, de ez a program annyira a nevetség tárgyává vált, hogy ezt az ötletet inkább gyorsan elfelejtették. Éppen valami metál banda kimázolt énekese fejtette ki az együttese profizmusát, ami már alapjáraton megmosolyogtatja az embert, mert az előbb hallottuk őket zenélni, de erre még tett egy lapáttal, mikor a következő jelenetben betekintést nyerhettünk az egyik próbájukba, ahol a frontembernek kinevezett tag cifra káromkodásokkal oltotta le a dalt állandóan elrontó társait.
- Na, nekem ennyi elég volt - tértem magamhoz, és inkább átsétáltam a konyhába. Ittam egy pohár narancslevet, majd visszamentem Luke szobájába. Ashton éppen úgy feküdt, hogy nem tudtam hozzáférni a ruháimhoz, csak ha egy elég érdekes pozícióban áthajolok fölötte. Minden mindegy alapon négykézlábra ereszkedtem, és áthajoltam Ash felett. Kihalásztam egy nadrágot, és éppen egy póló után kutattam, mikor Ashton megszólalt, rám meg egy kisebb szívroham jött.
- Gyakrabban kéne így lenned - mondta. Azonnal törökülésbe vágtam magamat, és elvörösödve kerülgettem a szemkontaktust. Ashton megtámaszkodott a könyökén, és vigyorogva figyelte, ahogy mindjárt elsüllyedek. - Ha jobban átgondolom, nem is kellett volna szólnom - vigyorodott el még jobban.
- Nem vagy vicces - kaptam el a fejemet sértetten. Ashton most már nem bírta ki röhögés nélkül. Én meg közben azon gondolkoztam, hogy ebből hogyan vághatnám ki magamat. Nem igaz, hogy ennyire hülye vagyok. - Befejeznéd? - csaptam fejbe egy pólóval, mikor feltűnően sokáig hallatott érdekes hangokat. Ash rázkódó vállal magába fojtotta a visítást, és a plafont bámulta.
- Nem akarod megismételni? - húzta fel a szemöldökét, és felém fordította a fejét.
- Hülye! Menj arrébb! - léptem át rajta, és megpróbáltam odébb tolni, hogy odaférjek a ruháimhoz. Ashton engedelmesen lemászott a matracról, és megvárta, amíg óriási kínszenvedés közepette kiválasztom az outfitemet. Mikor végeztem szó nélkül felkaptam a cuccaimat, és átmentem a fürdőszobába. Öltözés közben kicsit összébb rugdostam a Luke által szétdobált ruhacsomót, és néhány Ashton-hoz tartozó darabot is találtam. A fürdőszobából kilépve, immár friss lehelettel és kifésült hajjal, beleütköztem Ashton-ba, aki úgy látszik eddig kint várakozott. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig egy boxerben van. - Bocsi - álltam el az útjából. Ahelyett, hogy elfoglalta volna a fürdőt megpaskolta a fenekemet, és lerobogott a lépcsőn. Visszaléptem a fürdőbe, és a kupacból kihalásztam Ashton pólóját. Utána indultam. A kanapén ült Luke-kal, továbbra is azt az idióta műsort nézték.
- Hé - nyújtottam Ashton felé a fekete izomtrikót. Mindketten felém kapták a fejüket, és értetlenül meredtek a kezemben lévő anyagra. - Legalább ennyi ruha legyen rajtad - erősködtem, mire elvette tőlem a felsőt, és belebújt. Luke hitetlenül mosolyogva rázta a fejét, majd visszafordult a tévéhez.
- Lassan mennem kéne - nyújtózkodott Ashton.
- Menjél csak - szólt le se véve a szemét a képernyőről Luke. Mintha Ashton anyja megérezte volna, hogy miről van szó, a következő pillanatban megcsörrent Ash telefonja. Ash felpattant, és elvonult telefonálni. - Fú de menő a barátod - röhögött Luke.
- Nem a barátom - vörösödtem el teljesen. Esetlenül álldogáltam a kanapé mellett, és mint a legtöbb esetben, most sem tudtam mire várok. Luke a csatornák közt szörfözött, mert a Felfedezetlennek vége lett.
- Nem igaz, hogy nincsen semmi ebben a kibaszott tévében - kapcsolta ki végül, és sértetten lehajította maga mellé a távirányítót. Ashton visszaért a telefonálásból és megállt mellettem.
- Na lépek - simított végig a hátamon, majd visszaszaladt az emeletre, gondolom felöltözni.
- Te, - kapta felém a fejét Luke - apu?
A szám szélét rágcsálva megvontam a vállamat.
- Gondolom elvitte a nagyiékat valahova - fontam össze magam előtt a karomat.
- Enni kéne valamit - lépett egyből tovább. - Rendeljünk? - vette elő a telefonját.
- Állandóan rendelünk - ráncoltam a szemöldökömet.
- Mivel lusták vagyunk főzni ez az egyetlen megoldás - rágcsálta a piercingjét.
- Azért reggelit csak ne rendeljünk már - akadékoskodtam.
- Akkor mit egyek? - háborodott fel Luke. - Azt szeretnéd, hogy éhen haljak?!
- Eggyel kevesebb problémám lenne - motyogtam, és a konyhába indultam.
- Hallottam! - kiabált utánam.
A hűtőben kutakodtam, mikor valaki hátulról hozzám simult. Nagy lendülettel bevágtam a hűtő ajtaját és szembe fordultam Ashton-nal. Átkarolta a derekamat és homlokát az enyémnek döntötte.
- Komolyan itt hagysz Hisztikirálynővel? - kezdtem el panaszkodni.
- Holnap úgy is jövök - emlékeztetett, hogy nem három évre készül itthagyni.
- A próbáról ki vagyok tiltva - húztam el a számat.
- Ki mondta, hogy csak próbálni jövök? - vigyorodott el perverzül. Ennyit a szép pillanatunkról. Látta, hogy ez a kis megjegyzése nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért a fenekemre csúsztatta a kezeit. Hát, nem tudom, hogy ezt miért csinálta, ezért csak megilletődötten álltam vele szemben.
- Na - pakoltam vissza a mancsát a derekamra. Átkaroltam a nyakát, és lábujjhegyre emelkedve nyomtam egy puszit a homlokára. - Szia - távolodtam el tőle. Ash mosolyogva még utoljára végigmért, majd elköszönt.