Apuval az All Time Low dokumentumfilmjét néztük. Mert miután valamelyik nap körbetáncoltam a házat, mikor a banda bejelentette, hogy jönnek Ausztráliába, apu megkérdezte tőlem mi az az All Time Low, úgy döntöttem fejleszteni kell apámat, ezért leültettem, hogy nézze velem végig a filmet.
- Mit néztek? - robogott le a lépcsőn Luke. - All Time Low - üvöltötte, mikor meglátta a képernyőt, és levágódott mellénk. - Egyszer a 5 Seconds of Summer-nek is lesz dokumentumfilmje.
- Csss, nézném a filmet! - pisszegte le apu. Már a vége felé jártunk és apu eddig bármiféle reakció nélkül bámulta a tévét. Még akkor is, amikor a srácokon a cenzúra jeleként funkcionáló ikonon kívül nem volt más. Megpittyent a telefonom.
- Ki az? - kapta felém a fejét Luke.
- Nem tartozik rád - néztem rá értetlenül. Egyszer már megbeszéltem vele, hogy nem kell ennyire rajtam tartania a szemét, és ne kontárkodjon bele a dolgaimba. Körülbeül két napig tartotta is hozzá magát.
- Nem nézed meg? - érdeklődött.
- Nem - feleltem szárazan.
- Jó. De lehet, hogy fontos.
- Luke! Nem fogom megmutatni neked! - emeltem meg a hangomat.
- Gyerekek! - szólt ránk apu. - 5 perc van hátra, ennyit bírjatok ki. Utána ordítozhattok.
Felálltam a helyemről és átvonultam a nappali másik végébe, hogy megnézzem kitől jött üzim.
Ashton: Mit csinálsz holnap?
Hailee: Nem tudom, de úgy érzem mindjárt megmondod.
Ashton: Jó válasz.
Ashton: Elviszlek kajálni.
Hailee: Hova?
Ashton: Ismersz, szóval ne számíts túl nagy dologra.
Hailee: De azért mégis.
Ashton: Nem pizzázni megyünk.
Ashton: És nem is a Mekiba.
Ashton: Odáig még nem süllyedtem.
Hailee: Oké.
Folyamatosan mosolyogva zártam le a telefonom képernyőjét, és még az sem zavarta meg az örömömet, hogy a bátyám árgus szemekkel leselkedett a kanapéról.
- Min mosolyogsz? - kérdezte egyből. Szó nélkül visszaültam a tévé elé és végignéztem azt a pár percet, ami még maradt a filmből. - Na? - hajolt előre Luke, hogy rálásson apura, mikor a képernyő elsötétült. Apu megvakarta az állát.
- Nem tudom, miért kellett ezt megnéznem - vonta meg a vállát. - De ugye koncert közben van rajtuk ruha? Mert ha nincs, akkor nem mehetsz - nézett rám.
- Természetesen van rajtuk ruha - nyugtattam meg.
- De egy ATL-koncert tele van kanos és beállt csávókkal - mondta Luke.
- Most magadról beszélsz? Mert amikor két éve voltunk, akkor csak te voltál beállva, és egy idegen adott neked vizet, miután hánytál egyet a vécében encore után.
- Te pedig végig a gimis csávódon lógtál. Azon az idegesítőn. Mi is volt a neve?
Behúztam a nyakamat, mert nem emlékeztem én sem a srác nevére, de ő vitt el az első koncertemre, ezért mondhatni különleges helyet foglal el az emlékeim között. A neve már annyira nem volt fontos.
- Nem emlékszel a nevére? - röhögött fel.
- Kuss legyen! Te hány volt barátnődet tudod megnevezni? - húztam össze résnyire a szememet.
- Hármat. Mert három van.
- Nem kettő?
- Nem. Gina, Kendra és Sandy.
- Sandy? - szaladt fel a szemöldököm. Luke bólintott. - Nem is mondtad, hogy szakítottatok.
Luke maga elé meredve összefonta a mellkasa előtt a karját.
- Úgy éreztem, így lesz helyes - magyarázta meg a dolog okát, pedig még fel sem tettem a kérdést.
- Mikor volt ez?
- Emlékszel a pizzázós ügyre? Na, utána elgondolkodtam a dolgokon és másnap szakítottunk.
- De miért csináltad? Azt hittem jól megvagytok - szomorodtam el az arckifejezését látva.
- Jól megvoltunk. De a jelenleg legfontosabb emberek az életemben a barátaim, és ők nem tudták elfogadni. Így is sokáig visszafogták magukat. Meg egyébként is, nem sok közös témánk volt. A szülei nem szerettek, a tesója meg folyamatosan próbált rám mászni. Jó lesz ez így.
Inkább magával próbálta ezt elhitetni, mintsem velem. A kis beszélgetésünk után Luke hangulata erősen lelapult. Én meg tettem, amit egy átlagos lány tesz, ha hall valamit. Hívtam a legjobb barátnőmet. A garázsban járkáltam fel-alá, és már körülbelül 20 perce próbáltam elérni Jenna-t, aki nem vette fel a telefont, és a capsben írt üzeneteimre sem válaszolt. Még két perc próbálkozás után felvette.
- Most nem érek rá - szólt bele a telefonba.
- Erre rá fogsz. Luke és Sandy szakítottak.
- Két perc. Meglépek óráról, és visszahívlak - nyomott ki. Leültem a koszos kanapéra, és vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom. Egy kis idő múlva Jenna visszahívott. - Részleteket kérek - vágott bele. Miután elmeséltem neki a történetet szóról szóra, és néha félbeszakított a szokásos "mi?" "hogy mondta?" és "de miért?" kérdésekkel Jenna csendben próbálta felfogni az óriási információ mennyiséget, ami rá zúdítottam. Mikor végre megszólalt még egy óráig veséztük a témát. - Hát nem tudom - sóhajtott. - A haverjai miatt szakított a barátnőjével?
- Fura.
- Az. És mi van Ashton-nal? Tudtad, hogy a fiúk is olyanok mint mi? Tegnap Ash egész este Calum-nél volt és Calum azt magyarázta neki, hogyan szedjen fel téged. Ilyet mi szoktunk - nevetett. - Ú, elmesélsz mindent az elejéről?
- Mi? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Ajj, tudod! Mikor ismerkedtetek meg, hogy jöttetek össze, meg ilyenek.
- De elég hosszú...
- Ne hisztizz, csak mondjad!
- Oké, na!
És elmeséltem neki mindent, onanntól amikor kis 15 éves Luke és Calum gimnáziumba mentek, és megismerkedtek az akkor 10.-es Michael-lel, az egyik suli bulin pedig lerészegedtek a 11.-esekkel, akik között ott volt Ashton. És ekkor kezdődött a barátságuk. Ha valaki csinált valami hülyeséget, nem engedték, hogy az egyedül vigye el balhét. És csajoztak ezerrel. Emlékszem, amikor először találkoztam Michael-lel és Ash-sel. Ashton-nak már volt jogsija, és a bátyám kitalálta, hogy jöjjenek el értem a suliba. Mikor az utolsó órám után kiléptem a suli ajtaján és megláttam, ahogy Luke és Calum két ismeretlen sráccal támaszt egy kocsit és röhögnek valamin először nem értettem a dolgot. Miután észrevettek vadul integetni kezdtek és azt üvöltötték, hogy szedjem a lábam, mert kurva sok ideje itt várnak. Amikor pedig odaértem, olyan halkan köszöntem nekik, hogy szerintem nem is hallották meg. És akkor a két új arc bemutatkozott. Én meg tök esetlenül a nyakamat kitörve bámultam fel a már akkor is 180+ centis Ashton-ra, mikor beszélgetni kezdett velem. Először úgy kezelt, mint egy pisist, de rövid időn belül rájött, hogy egyébként viszonylag érettebb voltam a koromnál. És az első napomat a gimiben sosem fogom elfelejteni. Mindenki engem bámult, mikor a négy fiúval beléptem az ajtón. Az már kicsit kínos volt, mikor eljöttek velem a szekrényig, megvárták amíg bepakolok, közben úgy páztázták a tömeget, hogy akikkel szemkontaktust létesítettek egyből elkapták a fejüket, és azt is kicsit soknak tartottam, mikor elkísértek a teremig, és az ajtóban atyai jó tanácsokkal láttak el. Vagyis ne tegyem szét a lábamat, minden fiúnak, aki rám mosolyog, és vigyázzak, kivel barátkozom, mert a lányok jól álcázzák magukat. És az összes felsőbb éves lány megutált, mikor a leghelyesebb végzős, vagyis Ashton, szünetekben inkább az osztálytásaimat terrorizálta, ahelyett hogy őket szédítené. Tömören: a húgának tekintett. És igazából nem tudom, hogy mikor kezdett el rám úgy nézni. Luke egyszer azt mondta, hogy szerinte jóval azelőtt megtetszettem neki, hogy összejöttünk, csak úgy gondolta, hogy akkor még túl nagynak hatott a 3 év korkülönbség. Elmondtam milyen hirtelen dühbe gurult, mikor 10.-ben, a barátom, akinek elfelejtettem a nevét, szakított velem és sírva ültem az anyósülésén két órán keresztül, és hogy jobb kedvem legyen vett nekem fagyit. Szóval volt ügyeletes legjobb barátnő is. És arról se feledkezzünk meg, mikor a Blake-es eset után apu kivett egy hét szabadságot, és Ashton-nal egész nap a gimi parkolójából figyelték minden oké-e. Amikor 12.-be mentem tartottak nekem egy bulit, ahol Ashton egy kicsit becsiccsentett, és egész este ölelgetett. Sosem volt közömbös számomra Ashton, mert rohadt helyes volt, és mindig kedves volt hozzám, különösebb jelentőséget ennek sosem tartottam. Viszont a buli után ez igazán megváltozott. Onnantól kezdve folyamatosan közeledtünk egymás felé. Nem kell nagy dologra gondolni. Jobban figyeltünk egymásra és többet voltunk kettesben. Az érzéseim pedig egyre erősödtek iránta. Még emlékszem, amikor először megcsókolt. Luke-ot este bevittük a városba, mert valamit nagyon meg szeretett volna venni, és amíg vártuk, hogy végezzen az üzlet bejárata előtt Ashton megcsókolt. És onanntól kezdve együtt voltunk. Majdnem egy évig tartott a kapcsolatunk, egészen addig amíg nem sokkal a ballagásom után egy óriási vitánk közepette szakítottunk. És a többit Calum már úgyis elmesélte Jenna-nak. A monológom végén elkezdtem sírni. Mert miattam veszekedtünk aznap este. Ő dühös volt, mert az utolsó pillanatban lemondtam egy fontos programot családjával, ezzel teljesen beégetve és cserben hagyva őt. Én pedig dühös voltam, mert ő dühös volt rám. És így visszagondolva teljesen megértettem miért akadt ki annyira. Mert csináltam már ilyesmit egy párszor és akkor semmit nem mondott rá, de mikor ez folyamatosan megismétlődött, már nem tudta szó nélkül hagyni.
- Elcsesztem - szipogtam, és csak remélni tudtam, hogy Jenna telefonon keresztül is meg fogja érteni az alapból is nehezen érthető sírós beszédemet.
- Jaj, ne sírj! Vagy legalább várd meg, amíg odaérek hozzátok. Már el is indultam a buszmegállóba - szólalt meg Jenna.
- Kurvára elcsesztem - motyogtam.
- De helyre hoztad! Már tök közel vagytok. És ne sírj amiatt, ami 9 hónapja volt! Inkább amiatt sírj, hogy nem tudom melyik buszra kell felszállnom - mondta, mire elnevettem magamat. - Most komolyan. Hanyassal kell mennem? Várj, asszem' megvan.
Hallottam egy kis recsegést, zsivajt, egy cifra káromkodást, majd Jenna újra beleszólt a telefonba.
- Egyébként. Megkérdezhetnéd Ashton-t az ő verziójáról, mert vele is elmeséltettem a sztoritokat tegnap, és most a tied után azt kell mondanom, hogy hülyék vagytok.
- Köszi.
- Most komolyan. Ha a saját verziód miatt pityeregsz, akkor hallgasd végig az Ashton-ét, és úgy fögsz bőgni mint egy tehén. Választ kapsz egy csomó mindenre. De így belegondolva mégsem olyan jó ötlet meghallgatni Ashton-t, mert a világ legszemetebb emberének fogod érezni magadat.
- Utálom, hogy egy hónapja ismerlek, de már belelátsz a fejembe.
- Csak jó emberismerő vagyok. Hol is szállok le?
- Basszus, minek buszozol, ha azt sem tudod melyikre kell szállnod?
- Kussolj már! Legalább én beszélgetek veled.
