Look At My Ex {irwin}

11

Természetesen a FIFA is előkerült, szóval a fiúk a tévére tapadva játszottak, és üvöltöztek egymással, én meg bambán figyeltem őket, ugyanis semmit nem értek a játékhoz, vagy a focihoz. Pár menet után Calum és Michael kizárták Ashton-t, mivel állításuk szerint csalt, Ashton szerint pedig a kidolgozott teste szimplán elbűvölte a játékot. Szóval most már nem csak én, hanem Ash is unottan meredt a képernyőre, mert hiába ordított, hogy nem arra kéne, meg minden, a fiúk visszakiabáltak neki, és egymás anyját szidták, amiért mindig döntetlen lett az állás. (btw életemben nem fifáztam még, szóval nem tudom milyen:DDD - szerk. megj.)
- Oké, tényleg megyek - álltam fel a helyemről. - Sziasztok - köszöntem. Calum és Michael elóbégattak nekem egy gyors "szia"-t, Ashton pedig utánam jött, és szórakozottan figyelte, amint fél lábon ugrálva felszerencsétlenkedtem magamra a cipőmet. Miután mind két lábamra sikeresen felkerült sportcipőm kicsit megilletődve álltam, és vártam az igazából nem tudom mire. Ashton a fiúk felé pillantott, mivel egy óriási ordítás érkezett a nappali felől, majd vissza a szemembe.
- Akkor... - túrtam a hajamba zavartan. - Én megyek is. Szia - mosolyogtam, és lenyomtam a kilincset. Átléptem a küszöböt, de Ash megragadta a csuklómat, és maga felé fordított.
- Most akkor mi van velünk? - kérdezte. Oké, nem hittem volna, hogy majd pont ő fogja feltenni ezt a kérdést, de igazából nem bántam.
- Szerinted? - nevettem el magam.
- A bátyád most vert be nekem. Nem hinném, hogy bármit is akarsz tőlem - mosolygott szomorúan. - Pár szép szónál neked több kell. Tudom, elmondtad már ezerszer, de rohadtul idegesít ez az egész. Nekem kellesz. Nem csak szexuálisan, habár olyan téren is, de érted mire gondolok.
Kicsit megremegtem mikor ezt mind kimondta, és mivel úgy látszott komolyan gondolt mindent, mivel kifejezéstelen arccal meredt maga elé, és a válaszomra várt, nem tudtam, hogy a nyakába ugorjak, vagy sírva rohanjak haza, és kérjek egyet én is Luke-tól.
- Nem tudom - préseltem ki magamból 10 perc után.
- Na de mégis - erősködött. Megráztam a fejemet, ezzel megpróbálva aktivizálni az agyamat, ami úgy látszik szabadságra ment. Összeszorítottam a szememet, tapsikoltam, dobogtam, de igazából nem tudtam értelmesen válaszolni. Ashton pedig csak türelmesen várt.
- Nem fázol póló nélkül? - próbáltam terelni a témát. Lehet, hogy nyár volt, de én attól még fázom. A tervem, miszerint elterelem a gondolatait nem jött be, ugyanis megint feltette a "mi van velünk?" kérdést. Én meg természetesen nem tudtam mit kinyögni.
Van egyáltalán olyan, hogy mi? Mert szerintem nincs.
- Szerintem semmi nincs velünk - mondtam ki. Ashton elengedett, és próbált úgy tenni, mintha erre a válaszra számított volna.
- Én is így gondoltam - felelte.
- Hát akkor szia - fordítottam neki hátat, és elindultam. Ashton bevágta az ajtót, nekem meg összeszorult a torkom. Nem tudom mit vártam. Lehet azt reméltem, hogy utánam jön, vagy valami ilyesmi. Annyit tudok, hogy óriási hiányérzetem támadt. És már megint magamnak kerestem a bajt. Remek.

A házba belépve sötétség fogadott, és mivel az autó a feljárón állt, tudtam, hogy mindenki itthon van. Felosontam a lépcsőn, és a szobám felé vettem az irányt. Elhaladtam Luke szobája előtt is. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy benézhetnék hozzá, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegettem. Elsiettem zuhanyozni, majd mikor visszaindultam a szobámba minden mindegy alapon benyitottam Luke-hoz. Már aludt, de mivel a folyosón égett a villany, ami így a szemébe világított, hunyorogva felkelt. Mikor rájött, hogy csak én vagyok az nem csinált semmit, csak felült. A hajába túrva felsóhajtott.
- Nem akarsz beljebb jönni? - kérdezte. Átléptem a küszöböt, és óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót.
- Basszus, nálad nincsen villany? - tapogattam a falat a kapcsoló után kutakodva, mivel sötétben nem lehet beszélgetni. Erre a mondatomra felkapcsolta az éjjeliszekrényén lévő lámpáját. Leültem az ágya végébe, és vártam, hogy megmagyarázza a dolgokat.
- Azt mondta jobban tud rád vigyázni, mint én, nekem meg eszembe jutott hányszor bántott már meg, és ideges lettem. Mit akarsz még tudni? - vágott bele a közepébe.
- Megint elszúrtam - sütöttem le a szememet. Ismét a sírás határára kerültem.
- Te mindig elszúrod a dolgokat - röhögött fel. - Mi volt?
Elmeséltem neki az indulásom előtti beszélgetésemet Ashton-nal.
- A hülye egótok - rázta a fejét hitetlenül.
- Most akkor összebalhéztatok? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést. A torkomban óriási gombóc volt. Én elcsesztem a dolgaimat Ashton-nal, de ha az ő barátságukat is tönkretettem, azt nem fogom megbocsátani magamnak.
- Már beszéltünk - biccentett a telefonja felé. - Azt mondta nincs gáz, ő is hibás volt. Te meg hülye vagy.
- Mi? - háborodtam fel.
- Konkrétan szerelmet vallott neked, te meg elhajtottad - foglalta össze a vitánkat. Na jó, talán mégis hülye vagyok. - Ezt is az egódnak köszönheted.
- Hagyd már békén szegény egómat! - rúgtam bele, mire felnevetett. - Jó éjt - mondtam, és lemásztam az ágyáról.
- Neked is - válaszolt, és lekapcsolta a lámpát. A folyosón lekapcsoltam a villanyt, majd a szobámig rohantam, ahol sikeresen bevertem a lábamat a szekrényembe, ezért egy ordítást visszafojtva dőltem be az ágyamba. Megnéztem a telefonomon az időt. Negyed három. Szuper. Éppen lezártam volna, mikor üzenetem érkezett.

Ashton: Ébren vagy?

Hailee: Szerinted?

Ashton: Jól van na.

Ashton: Haragszol?

Hailee: Kéne?

Ashton: Nem hiszem.

Ashton: Inkább nekem kéne. :(

Hailee: Sajnálom. :(

Ashton: Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. ;)

Hailee: Ezt miből gondolod?

Ashton: Túl ideges voltál, és remegett a hangod. :)) ;))

Hailee: Mennem kell.

Ashton: Elásod magad?

Hailee: Szia.

Ashton: :DDD

Örülök neki, hogy jól szórakozik, csak ne rajtam tegye. Felraktam a telefonomat tölteni, és csak bámultam a plafont, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen lehet unikornisnak lenni. Igen, engem ilyen dolgok foglalkoztatnak. Amúgy meg szívesen elásnám magamat.

Másnap reggel Luke üvöltésére keltem. Úgy gondolta, hogy akkor ő most énekelni fog nekünk reggel 8-kor. Kikeltem az ágyamból, hogy megnézzem mit csinál. Tévedtem, ugyanis nem ő, hanem Vic Fuentes hörögte egyik saját szerzeményét, amit a bátyám óriási élvezettel hallgatott. Megkértem, hogy kapcsolja ki, de ehelyett inkább hangosabbra vette, ezért azt láttam a legjobbnak, ha leütöm. Mi már csak ilyen verekedős család vagyunk. Miután háromszor képen vertem a párnájával, és a haját is meghúztam végre kikapcsolta. Visszamásztam az ágyamba, azzal a szándékkal, hogy akkor én most alszok, de valaki őrült módjára nyomta a csengőnket. Faszom ki van az emberekkel, ki az aki nyáron felkel 9 előtt? Ezzel teljesen kiverték az álmot a szememből, ezért kénytelen voltam kimászni a szobámból. Lekecmeregtem a lépcsőn, és természetesen Michael állt a nappali közepén.

Sziasztok! Először is, szeretném megköszönni a több mint 1K megtekintést. El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig, és tudom, nem nagy szám, de nekem akkor is sokat jelent. A másik pedig, hogy őrületes hetem volt, és ez a péntek mindent felül múlt. Mindegy. A lényeg, hogy az osztályomból lehet ketten is rendőrségi ügybe keverték magukat, és imádkozzatok, hogy én meg ne legyek gazdagabb egy osztályfőnökivel a jövő hét folyamán, mert igen közel állok hozzá. Na, nem fárasztalak titeket.