Look At My Ex {irwin}

46

Pár héttel később a nappaliban vártam, hogy Luke befejezze a készülődést és indulhassunk Michael-höz. Mióta elköltözött egyre többet találkoztunk a belvárosban, ahelyett, hogy mindig valakinek az otthonát foglaltuk volna el.
- Luke, gyere már! - kiabáltam türelmetlenül. A lépcső korlátjának támaszkodva kémleltem az emeleti folyosót, hátha így hamarabb megjelenik a bátyám.
- Várj még egy kicsit. Tudod, én hányszor szoktam várni rád? - érkezett a válasz.
- Nem, mert mindig te húzod az időt. Én mindig elkészülök - ellenkeztem. Mikor 10 perc múlva sem jött felmentem hozzá. Kopogás nélkül benyitottam.
- Mi van? - fordult felém a haját fésülgetve.
- Rosszabb vagy, mint én - ráztam a fejemet. - Siess!
- Miért, randid van? - gúnyolódott.
- Nekem éppenséggel nincs, de tudok, valakit, akinek háromnegyed óra múlva a városban kell lennie. Mire beérünk az egy fél óra, jobb esetben 20 perc. Ha szerencséd van negyed óra le is tudsz parkolni, utána meg még pár perc séta a helyig. Ha nem akarsz elkésni, akkor jobb, ha elindulunk - emlékeztettem a programjáról. Egyikünknek legalább van egy kis szerelmi élete.
- Oké, menjünk - bólintott. Keresztül vágtunk a házon, egyenesen a kocsiig.
- Mikor ismerhetem meg? - kérdeztem, miközben bekapcsoltam a biztonságiövet.
- Még egyáltalán nem komoly a dolog. Most találkozunk harmadjára.
- Egy harmadik randi nálad már jó jel. Mesélj, milyen a lány?
- Nem mondok neked semmit, amíg én sem tudom, hogy mit akarok pontosan. Inkább neked kéne mesélned. Mi van Ashton-nal?
- Mi lenne? - vontam fel a szemöldökömet.
- Minden olyan, mint régen?
- Olyan sosem lesz - csóváltam a fejemet.
- Miért? - értetlenkedett.
- Szerelmet vallott nekem, Luke! Én pedig nem reagáltam rá semmit. Ez így elég kellemetlen.
- Nem gondolod, hogy azért töri magát még mindig, hogy választ kapjon? - pillantott rám. Nem feleltem semmit. - Most akkor szereted, vagy mi van?
- Nem tudom - hazudtam. Hogyne szerettem volna. Csak nem mertem neki elmondani.
- Nem hiszek neked - nevetett. Felé kaptam a fejemet. - Ennyi idő után nem igaz, hogy nem tudod eldönteni. Most nem akarok érzelgős lenni, meg minden, de... - sóhajtott - ha elképzeled az életedet 10-15 év múlva: látod magad mellett?
- Mi? - nevettem.
- Jó, én mindig így döntöttem el - vonta meg a vállát. - Szóval?
- Nem mondom meg.
- Tessék? Miért?
- Mert egyből visszajutna hozzá! Egy kibaszott pletykafészek vagy. Nemcsak te, a többiek is.
- Azért csináljuk, hogy végre eldöntsétek mit akartok. Mióta is van már ez? Ja, megvan. 5 éve. Más ennyi idő alatt elvégzi az egyetemet. Megint más családot alapít. Ti mire jutottak? Az egyikőtök ki merte mondani az érzéseit. A másik még most is vár.
- Te könnyen beszélsz. Mindig eltudod dönteni mit akarsz.
- Te is ilyen vagy. Az egész családunk ilyen. Már rég tudod, hogy ennek az egésznek hogyan lesz vége.
- Inkább próbálj meg sietni, mert el fogsz késni.
- A dugó közepén állunk. Megmondanád hogyan ugrassak át a többi kocsi felett - mosolygott rám unottan. - Bazdmeg, tényleg késésben vagyunk. Felhívom - nyúlt a telefonjáért.
- De éppen vezetsz - fogtam le a kezét, mielőtt még előhúzta volna a telefonját.
- 10 perce itt állunk, azt hiszem túl éljük, ha gyorsan telefonálok egyet - rázta le magáról a kezemet.
- Legalább hangosítsd ki - alkudoztam.
- Miért?
- Hallani akarom a hangját.
- Ti lányok olyan furák vagytok. Amikor meséltem neki, hogy van egy húgom egyből kérte, hogy mutassak rólad képet. Csak olyan volt, amin Ashton ölében ülsz. Egyébként azt mondta szép vagy és aranyosnak tűnsz. Kiegészítettem azzal, hogy aranyosan béna vagy.
- Neked miért van olyan képed a húgodról, amin az egyik haverod ölében ül?
- Ő is ezt kérdezte. Neked is van olyan képed rólam, amin a gimis barátnőidet ölelgetem. Meg az is érdekelte, hogy kinek az ölében ülsz.
- Mit mondtál neki?
- Mit mondtam volna? - röhögött. - Azt, hogy szerinted a volt barátod, szerintem meg a srác, akinek sokszor fáj a feje miattad. Mondjuk, melyikünknek nem? Na, most már felhívom - nyomkodta a telefonját, majd a füléhez kapta. - Szia, kicsit megcsúsztam. Jó, akkor oda megyek. Nem tudom, még egy negyed óra lehet. Aha, rendben. Szia - nyomta ki. Ez hosszú beszélgetés volt. - Kijön elém a parkolóba. Elfelejtettem, hogy ahova megyek ott parkoló is van.
- Ha tudom, hogy találkozni fogok vele, valami normálisabbat veszek fel - néztem végig a sötétkék szaggatott farmeremen, a fekete pólómon és a bordó pulcsimon, a cipőmről nem is beszélve.
- Nem fogsz találkozni vele, mert amint oda érünk te kiszállsz és elindulsz a másik irányba.
- Az nem bunkóság? Mármint, biztos észre fog venni.
- Majd azt mondom, hogy késésben vagy. Az milyen lenne ha már a harmadik randin bemutatnálak neki? Csak elijeszteném.
- Ha bemutatkozok neki még nem fogja azt hinni, hogy feleségül akarod venni. Köszönök neki, aztán megyek.
- Jó, de ne húzd majd az időt.
Körülbelül 20 percen keresztül autóztunk még, mire megérkeztünk Luke randijának helyszínére. A parkolóban egy hosszú, barna hajú lány állt, és miután Luke kipattant a kocsiból mosolyogva elindult felénk. Mire ide ért nekem is sikerült kimásznom, annak ellenére, hogy túl közel parkoltunk a mellettünk lévő autóhoz és az ajtót annyira tudtam kinyitni, hogy a kocsi oldalának simulva éppen kifértem.
- Szia, Hailee vagyok - álltam meg a lány előtt esetlenül, és felényújtottam a kezemet.
- Jaj, ő a tesód? - kapta a szája elé a kezét és Luke-ra nézett.
- Igen - bólintott a bátyám.
- Szia, Kristen vagyok - rázta meg a kezemet. - Sokkal szebb vagy, mint a képeken, amit mutatott. Annyit mesélt rólad, hogy úgy érzem már ismerlek.
- Gondolom csak jót hallottál - vigyorogtam. Luke a szemét forgatta, Kristen pedig felnevetett.
- Hallottam a volt barátodról is - folytatta. Luke felé kaptam a fejemet. Kicsit nagyon sokat mesélt rólam. - Nem ismerem, de nagyon aranyosak voltatok a képeken, és remélem kibékültök.
- Majd ha megismered Ashton-t is, és látsz minket együtt rájössz miért nem vagyunk együtt. Na, de én nem is akarok tovább zavarni. Érezzétek jól magatokat, sziasztok - intettem mosolyogva és elindultam az egyik irányba, remélve, hogy jó utat választottam, mert Michael számomra teljesen új helyre csődített össze minket, és habár a címet elküldte sokra nem mentem vele. A mobilnetemet erre a hónapra már elhasználtam, ezért meg sem tudtam nézni, merre kéne mennem. Egy ideje már keringhettem a városban és kezdtem megijedni, mert egyre ismeretlenebb helyeket fedeztem fel, mikor valaki megfogta a vállamat. Óriási hévvel hátrafordultam, a kezét automatikusan leseperve magamról és készen álltam összeverekedni bárkivel. - Ashton! Szia - raktam vissza a kezét a vállamra. A verekedést így sajnos ki kellett hagynom.
- Mikor már harmadjára sétáltál el a kávézó előtt, úgy gondoltam elkaplak, mielőtt még jobban eltévednél - mutatott hátra, egy tömbház aljában kialakított kis kávézóra. Oda kellett volna mennem. - Michael és Calum azt mondták hagyjalak még egy kicsit, mert amúgy kurva jót röhögtünk rajtad, mikor majdnem átestél a virágágyáson és teljesen összezavarodva kerestél minket - mesélte, miközben visszasétáltunk a kávézóhoz.
- Már meg sem lepődöm - feleltem unottan. Ashton kinyitotta az ajtót és egy kicsit meghajolt előttem. Nevetve beléptem a helyiségbe, és egyből kiszúrtam Calum-öt és Michael-t, amint vigyorogva figyeltek minket. - Mi ilyen szórakoztató? - ültem le Michael mellé. Szemben velem Calum a telefonjára pillantott.
- Csak másfél órát késtél - jegyezte meg.
- Bocsánat, elfelejtettem, hogy ti mindig, mindenhová pontosan érkeztek - néztem végig rajtuk. - Egyébként meg Luke miatt csúsztam meg. Sokáig szarozott a hajával, aztán pont belefutottunk a csúcsforgalomba.
- Legalább szólhattál volna - szívta tovább a véremet szórakozottan.
- Szóltam! Vagy csak akartam? - ráncoltam a szemöldökömet bizonytalanul.
- Michael, legközelebb nem jövünk nyilvános helyre. Tudod mennyire szűk ez a nadrág? Olyan helyeken vág be, amik tizennyolc karikásak - fészkelődött Ashton a helyén.
- Miért nem jöttél el valami kényelmesebb nadrágban? - kontrázott Mike.
- Mert a kényelmes nadrágjaim mind rövidek, és ahhoz túl hűvös van.
- Mégis milyen helyeken vág be? - akadt fenn az őt érdeklő részleten Calum. - Elöl vagy hátul? - fogalmazott pontosabban, mikor látta, hogy Ashton nem igazán érti a kérdését.
- Inkább hátul, szerencsére.
- Akkor most már végre megbámulták a seggedet. Valamelyik nap pont azon hisztiztél, hogy most milyen jól néz ki, és senki sem értékeli - röhögött Mike.
- Ja, annak a jó csajnak feltűnt - biccentett Calum egy pár asztallal odébb ülő lányra. Egyedül ült az asztalnál a kezében egy könyv volt, amit inkább arra használt, hogy eltakarja az arcát, mikor az egész társaságunk felé pillantott, hogy megnézzük magunknak.
- Menj oda hozzá - szólalt meg elsőként Michael.
- Mi? Nem - rázta a fejét Ashton.
- Biztos? Mert, akkor oda megyek én.
- Nem érdemes, Ashton érdekli. Észrevettem, hogy figyelt minket, aztán Ashton elment. Utána nem nézett ide, egészen addig, amíg vissza nem jött - mondta Cal.
- Miért nem mész oda? - értetlenkedett Michael.
- Mert nem érdekel - felelte tök természetesen.
- Ne már, tesó! Nem látod, mekkora a... lelke? - változtatta meg a mondata végét, miután csúnyán ránéztem.
- Menj oda te, nekem nem kell - ellenkezett Ash és beleivott a kávéjába.
- Nem kell oda menned, mert ő jön ide - mondtam.
- Mi? - kapta fel a fejét Ash, de addigra a lány, már az asztalunk mellett állt.
- Sziasztok - mosolygott. Egy hamis vigyort magamra erőltetve próbáltam nem megtépni, mikor Ashton-ra pillantott, és közölte vele, hogy nem tudta nem észrevenni, hogy mennyire helyes. Calum ezt észre is vette és hátra dőlt a székén. Tudta, hogy jelenet lesz. Ashton kicsit elmosolyodott a bókon és csak annyit válaszolt, hogy próbálkozik. Majd rám nézett. Én pedig fel a lányra.
- Bocsi, de fontosabb dolgunk is van Ashton sármjának megtárgyalásánal, szóval ha csak azért jöttél ide, hogy ezt elmondd, akkor itt is hagyhatsz minket. Köszöni szépen, feldobtad a napját, ma már te vagy a huszadik.
- Szerintem tud beszélni ő is. Nem téged kérdeztelek - intett le a lány. Calum beharapta a száját.
- Ha pasizni szeretnél másik asztalhoz menj, mert itt rajta kívül - mutattam Mike-ra - egyiküket sem érdekled. Őt is a kosárméreted fogta meg, szóval...
- Mégis mit képzelsz, ki vagy te?
- Az apámé ez a kávézó, szóval ha nem lépsz le most rögtön, kidobatlak azzal a szexi pultos sráccal - ferdítettem el egy kicsit a dolgokat.
- Egyébként a fiúkat szeretem - tett még egy lapáttal az ügyre Ashton. A csaj sarkon fordult és kiviharzott a helyről. Akkora röhögésben törtünk ki, hogy mindenki felénk fordult.
- Már elfelejtettem, milyen jó páros vagytok - kapkodta a fejét kettőnk között Calum. Ashton teljesen elvörösödött, én meg kínosan lesütöttem a szememet. Ha valami más volt, mint 4 hónapja, az az ilyesfajta megjegyzések utáni reakciónk.
- Michael, még utána mehetsz. Szerintem nem jutott messzire - vigyorogtam.
- Inkább kihagyom. Lelepleztél, így már nem lenne jó - csóválta a fejét nevetve.