Look At My Ex {irwin}

47

Egészen zárásig ültünk a kávézóban, aminek a dolgozók, főként a tulajdonos igazán örülhetett, mert egy kisebb vagyont ott hagytunk. Michael beállt asztalt törölgetni az alkalmazottakhoz, amin egy ideig jót röhögtünk, aztán meguntuk, és ott hagytuk a személyzettel.
- Calum! - kapaszkodtam bele a karjába és a legcsábosabb mosolyomat elővéve folytattam - Én úgy szeretlek téged és az autódat.
- Én még most nem hazamegyek. Anyáméknak egy óra múlva száll le a gépük, annyi időre nem megyek haza - rázta a fejét Calum. - De azért még nyugodtan ölelgethetsz, nem haragszom érte.
- Én elviszlek - ajánlotta fel Ashton.
- Látod, ezért Ashton a kedvencem - engedtem el Calum-öt.
- Neki nem jár ölelés? - vonta fel a fél szemöldökét Cal.
- De. Neki még nagyobb jár, mert ő kedves - karoltam át a derekát. Ashton fél karral átölelt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a szituáció melyikünket kavart fel jobban.
- Fú gyerekek, mennyi emlékem tört elő hirtelen - mosolygott Calum.
- Most ne menjünk bele - húzódtam el Ashton-tól.
- Tudjátok - támaszkodott neki a falnak Calum -, nem igazán beszélek róla, de rohadtul hiányzik Jenna. És sosem mondtam el neki, hogy mennyire szeretem. Hónapok óta nem beszéltünk, már biztos tovább lépett, nem mondhatom meg neki most, hogy még mindig mennyire szeretem, és mennyire hiányzik.
- Tudom, milyen érzés - húztam el a számat. Miután tudatosult bennem, hogy az előbb mit mondtam egy kicsit megdermedtem, de próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Ashton egyből felém kapta a fejét, Calum pedig folytatta a lelkének kiöntését.
- És a legszarabb, hogy annyiszor mondta nekem, hogy szeret, én pedig mindig csak mosolyogtam.
- És nem akarod elengedni, mert félsz, hogy mást soha nem leszel képes úgy szeretni, mint őt - vettem át a szót.
- Pontosan! - biccentett felém Calum. - Belelátsz a fejembe - nevetett. - Na, én megyek. Sziasztok - lökte el magát a faltól és elindult abba az irányba, ahonnan Ashton összeszedett napközben, mert nem találtam a kávézót. Mi pedig a teljesen ellenkező irányba kezdtünk sétálni. Síri csendben. Nagyon jó volt.
- Van egy haverom, akit nagyon érdekelsz - törte meg a csendet Ashton. Megtorpantam és értetlenül néztem rá.
- És ezt miért mondod el nekem?
- Mert megkért, hogy kérdezzelek meg nem akarod-e megismerni - felelte.
- Először is - fontam össze magam előtt a karomat - miféle haver az, aki összejönne a volt barátnőddel? Másodszor pedig nem akarom megismerni - tettem zsebre a kezemet és tovább indultam.
- Miért nem?
- Az, hogy érdeklődik irántam, úgy, hogy együtt voltunk már egy mínusz pont.
- Emlékszel, mikor azt mondtam, remélem találsz valakit, aki jobban megbecsül? - kapta el a karomat, mire megálltam. Bólintottam, és nagyon nem tetszett amerre ez a beszélgetés tartott. - Végig néztem pár kapcsolatát, és...
- Ha most össze szeretnél hozni vele, akkor közlöm, hogy nagyon rosszul gondoltad, mikor azt hitted képes lennék az egyik haveroddal összejönni. Ez a lányoknál egy szabály. Barátnő volt pasijával nem kavarunk. Fiúknál is be lehetne vezetni.
- Rendben, csak megkért, hogy kérdezősködjek egy kicsit - hagyta rám.
- Üzenem neki, hogy nem érdekel - mosolyogtam. - Egyébként találkoztam már vele?
- Nem. Azután ismertem meg, hogy összevesztünk.
- És kevesebb, mint fél év alatt már végig nézted pár kapcsolatát. Tudod, vehetném sértésnek is, amiért azt gondoltad, hogy egy ilyen srácnak megadom magam.
- Miért? Én is ilyen voltam. Aztán jöttél te.
- Most el fogsz kezdeni nosztalgiázni? - pillantottam felé mosolyogva.
- Lehet.
Megérkeztünk a kocsijához. Miközben éppen beszállni készültem, egy világos barna hajú srác a semmiből előbukkanva rákiáltott Ashton-ra. Ashton lepacsizott vele, aztán beszélgetni kezdtek. A fiúnak pedig megakadt a tekintete rajtam.
- Szia, Bryan vagyok - nyújtotta felém a kezét. Egy mosolyt magamra erőltetve megráztam a kezét és bemutatkoztam neki. - Megkérdezted? - pillantott Ashton-ra.
- Hailee, ő az, akiről az előbb meséltem - felelte Ashton kelletlenül.
- Igen? - vontam fel a szemöldökömet. - És olyan biztos voltál magadban, hogy már egy randit is leszerveztél? - néztem Bryan-re, és most hogy kép is társult a leíráshoz határozottan leszögezhettem, hogy szívesen kilöktem volna a troli alá, ami elsüvített mellettünk.
- Nem. Gondoltam, hogy egy ilyen lánynak úgy sem tetszenék - próbált bókolni. Csak az volt a baj, hogy egyáltalán nem voltam kíváncsi rá, a stílusa, meg úgy a lénye felidegesített, más részt elememben voltam, szóval nem érdekelt, hogy Ashton-nal mennyire jó haverok.
- Kedves, Bryan - kezdtem. - Éppen az előbb mondtam Ashton-nak, hogy mennyire nincs kedvem megismerkedni veled, és most hogy beszéltünk pár szót csak még biztosabb lettem magamban. Ha azt hitted, hogy elmegyek amellett, hogy képes lennél a haverod volt barátnőjével kavarni, akkor rosszul gondoltad. Lehet Ash kihagyta azt az apró tényt rólam, hogy utálom a magadfajta embereket, de ez nem baj. És most ahogy elnézlek - mértem végig - látszik, hogy csak pár menetre kellettem volna neked. Lehet azt sem mondta el neked Ashton, hogy majdnem egy évig voltunk együtt és egyszer sem feküdtem le vele. Szóval szépen megkérlek, hogy addig menj el, amíg ilyen kedves hangnemben beszélek, mert van még pár gondolatom, amit szívesen megosztanék veled, de azok nem túl nőiesek - fejeztem be, majd Ashton felé fordultam. - És szomorú vagyok, amiért azt hitted belemennék egy kis kalandba ezzel a senkivel - húztam el a számat. Nem csak mondtam, tényleg zavart, hogy Ashton ezt kinézte belőlem. - Sziasztok, inkább megyek busszal - csóváltam a fejemet és ott hagytam őket. Még valamit utánam kiabált, de nem hallottam tisztán mi volt az, és nem is akartam megtudni. Már bekanyarodtam a sarkon, mikor Ashton utánam szaladt, és a vállamban megkapaszkodva a szemembe nézett.
- Teljesen kicsináltad - nevette el magát. - Lekurvázott, mire neki akartam menni, de elszaladt. Majd legközelebb - lihegett.
- Úgy látszik, gallyra vágtam a barátságotokat.
- Áh - legyintett -, inkább te, mint egy seggfej, aki csak kihasznált volna valakit, aki fontos számomra. Egyébként az előző miatt meg bocsi. Nem hittem én sem, hogy belemennél egy ilyen dologba, de nem voltam biztos benne. Aztán addig beszélt nekem, hogy végül csak megkérdeztem.
- Jól tetted.
- Bocsi, de most ment el a buszod - biccentett, mire megfordultam. Az utca végén lévő megállóból pont akkor indult el a járat, amivel haza tudtam volna menni. - Mint 5 hónapja - jegyezte meg.
- Miattad mindig elkések valahonnan - ráztam meg a fejemet.
- Akkor úgy látszik nincs más választásod; engedned kell, hogy hazavigyelek.
- Nem, megvárom a következőt - ellenkeztem szórakozottan.
- Nem. Velem jössz - ragadta meg a kezemet és elkezdett húzni. - Szerinted most mi lenne, ha egy éve nem szakítunk? - pillantott rám kíváncsian. A kérdés teljesen váratlanul ért. Sosem jutott még eszembe.
- Hát - gondolkodtam el -, most két évesek lennénk. Szerintem ugyanott tartanánk.
- És mi van a szexszel? - vonta fel a szemöldökét. Vállba ütöttem, mire felröhögött.
- Tudhattam volna, hogy ez érdekel - forgattam a szememet nevetve. - Hát, valószínűleg olyan dologban lett volna részed, amiről sosem álmodtál - fényeztem magamat egy kicsit túlságosan is.
- Wow, mit hagytam ki - poénkodott.
- Fogalmad sincsen róla - húztam össze magamon a dzsekimet.
- Én azon gondolkodtam, hogy talán már összeköltöztünk volna, de aztán rájöttem, hogy csórók vagyunk.
- Néha bébiszitterkedem, és egész jól fizetnek.
- A hangsúly a néhán van. Azzal nem mentünk volna sokra, mert senki nem olyan hülye, hogy rád bízza a gyerekét.
- Szeretnek a gyerekek. Harry is bír.
- Harry 13 éves, és azért bír, mert jó csaj vagy, és mindig lehet rajtad röhögni a szerencsétlenkedéseid miatt. Te a nála kisebb korosztályra vigyázol.
- Nem vagy jó társaság.
- Csak elmondom a véleményemet.
- Inkább ne tedd - húztam ki magamat a szorításából. Visszaértünk az autóhoz, és miközben beszálltam a telefonom csörögni kezdett. - Apu? - szóltam bele a telefonba furán.
- Neked is szia. Ne legyél bunkó, tessék köszönni - oktatott ki.
- Rendben, bocsánat. Szia. Miben segíthetek?
- Csak azt szeretném tudni, hogy hol vagy, kivel és mit csinálsz, valamint mikor szándékozol hazajönni, mert azt mondtad kilencre itthon leszel. Most pedig tizenegy lesz három perc múlva.
- Sajnálom, kicsit elszaladt az idő. Egyébként meg Ashton-nal vagyok a...
- Ashton-nal? - szakított félbe - Oké, akkor nem kell sietni. Nyugodtan beszélgessetek, vagy folytassátok, amit csináltok. Ó, egyébként add át neki, hogy már régen láttam, nézzen be hozzánk valamikor.
- Mindenképpen megmondom neki.
- Helyes. Szia - köszönt el és le is rakta a telefont.
- Apu üdvözöl - néztem Ashton-ra értetlenül. - És szeretné, ha benéznél hozzánk valamelyik nap, mert már régen látott.
Ashton elnevette magát.
- Fáradt vagy? - kérdezte.
- Nem igazán. Miért?
- Megvernél, ha nem egyből hazavinnélek?
- Igen, ha nem mondod meg, hová viszel - bólogattam.
- Remek - indította be a motort.
- Ashton, nem megyünk addig sehova, amíg nem mondod meg hová viszel - tartottam fel a kezemet.
- Milyen király, hogy én vezetek - pillantott rám egy vigyor kíséretében, majd egyből visszafordult az út irányába.
- Annyira idegesítő vagy - döntöttem a fejemet az ülésnek és lehunytam a szememet.