Mikor ezt a nagy okosságot kimondta egy ideig nem szóltam semmit. Reméltem, hogy rosszul hallok, de sajnos Ashton halál komoly fejjel várta a válaszomat.
- Te most hülyéskedsz velem? - sóhajtottam, mire akkorát röhögött, hogy Michael átjött a szomszéd szobából, csak azért, hogy megtudja mi volt az az óriási poén. Miután Mike-ot elküldtük egy szimpla "semmi érdekes"-sel Ashton felült az ágyon és mosolyogva a szemembe nézett. - Megint el akarsz küldeni fürdeni? - kérdeztem unottan.
- Nem - rázta a fejét. - Mutatni akarok neked valamit.
- Ha el akarod böfögni az ábécét, akkor köszi, nagyon ügyes vagy, de Calum ma már előadta nekem - fintorogtam, amint feltörtek bennem a korábbi emlékek, vagyis amikor Calum Hood megmutatta a világnak, hogy képes még ennél is undorítóbb lenni. Nem is értem miért barátkozom fiúkkal. A lányok sokkal tisztábbak és értelmesebbek. Mármint a legtöbbjük.
- Ne bazd, már ő is tudja? - kerekedett ki a szeme. - Eltértünk a tárgytól - váltott vissza az eredi témára. - Mutathatok valamit?
- Fel kell kelnem hozzá?
- Ja.
- Akkor nem - fordultam az oldalamra. - Van most valaki a fürdőben?
- Nem t'om - rántotta meg a vállát.
- Akkor lefürdök - álltam fel, és előszedtem a pizsamámat.
- Mehetek veled? - vigyorgott rám.
- Anyádat jöhetsz velem - zártam rá az ajtót, de mire elértem a fürdőszobáig, Ashton már nyugodtan sétált felém. - Mit akarsz?
- Kint megvárlak - virított a képén az a letörölhetetlen gödröcskés mosoly, ami mindig levesz a lábamról.
- Nem bízom benned - húztam össze résnyire a szememet.
- Ne már. Minek mennék be?
- Azért, mert egy perverz idióta vagy - vágtam rá csípőből. Érzések ide vagy oda, a megjegyzéseim mindenkinek ugyanúgy vannak fogalmazva.
- Kötözz ide, ha akarsz - mondta, nekem meg akaratlanul is A szürke 50 árnyalata jutott eszembe. - Ugyanarra gondoltunk? - kérdezte vihogva.
- Azt hiszem - biccentettem kelletlenül, mire visítva felröhögött. Nem értettem annyira, hogy ezen mi ennyire vicces, de fiú humor, szóval ráhagytam. - Na oké. Bemegyek, de ha csak hozzá érsz az ajtóhoz, megverlek - léptem be a helyiségbe.
- Hailee.
- Igen? - álltam meg vele szemben, készen állva arra, hogy kizárjam a folyosóra.
- Kulcsra lehet zárni - emlékeztetett. Rendben, a saját otthonomban sem ismerem ki magam. - És amúgy jó a segged - kacsintott, én meg azzal a lendülettel bevágtam az ajtót, és elfordítottam a kulcsot zárban. Hallottam, ahogy Ashton kint nevetgél magának, aztán lehet elment, vagy nem tudom. A lényeg, hogy csöndben maradt.
A fürdőből kilépve automatikusan Ashton-t kezdtem keresni, aki az ajtó mellett ült a földön. Végigmérte a nagyon szexi Mickey egeres pólómat, és fekete rövidnadrágomat, és felállt.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte, én meg meglöktem a vállát. Elnevette magát, és közölte, hogy csak viccel. Meg hogy jó a seggem ebben a gatyában. Hát, köszi. A sok szemét kaja, meg csoki amit zabálok biztos megtette a hatását.
- Te nem zuhanyzol?
- De. Szeretnél bejönni? - biccentett vigyorogva a párás helyiség felé.
- Nem - vágtam rá kicsit hamarabb a kelleténél. Ashton a fél szemöldökét felvonva meredt rám. Lekapta magáról a pólóját és a kezembe nyomta. - Ezt minek? - meredtem értetlenül a kezemben tartott fekete darabra.
- Csak, hogy ne hiányozzak. Szagolgasd, vagy mit tudom én. Amit a lányok szoktak csinálni - vonta meg a vállát, és becsörtetett a fürdőbe. Boyfriend material, meg ilyenek. Visszacsoszogtam a szobámba, és kiterítettem a pólóját az ágyam végébe. Leültem a hátamat a falnak döntve, és onnan szemeztem a felsőjével. Ashton-nak körülbelül háromezer van ebből. A magam csöndességében szépen rájöttem, hogy egy ágyban fogok aludni Ashton-nal. És természetesen görcsbe rándult a gyomrom. Aput okoltam az egészért, elvégre milyen apa engedi, hogy a lánya egy szerszámossal aludjon egy ágyban. Amíg ezen agyaltam megérkezett Ashton, mindössze egy boxerben, a farmerjával a kezében. Lehajította a nadrágját a földre. Az ágyhoz sétált és összeráncolt szemöldökkel emelte fel a pólóját.
- Mi az?
- Semmi - hajította odébb a felsőt is. Kulturált, rendszerető fiatal. Mit is mondhatnék. Lefeküdt mellém, és a takarót a fejére húzta. Én is eldőltem és csöndben bámultam a plafont. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a takarómat, és magamra húztam. - Hé! Én vagyok a vendég! - háborgott.
- Na menj a picsába, itt csöveztek 24 órában - csaptam rá a karjára. Ashton vihogva megpróbálta lefejteni rólam a takarót, én meg egyre inkább belecsavarodtam az anyagba. Mikor rájött, hogy teljesen feleslegesen próbálkozik, hátulról átkarolt.
- Aludhatunk így is - hallatszódott a hangján, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Visítva elmásztam a közeléből, és óriási lendülettel le is fordultam az ágyról. Ashton kedvesen kiröhögött, apu pedig átjött, hogy megnézze mit visítozunk hajnali háromkor. Szerintem nem arra számított, hogy Ashton majdnem megfullad a röhögéstől, én pedig a földön fetrengve azt ordítom, hogy ez nem volt vicces, miközben kibogozom magamat a paplanból.
- Gyerekek, nekem holnap dolgoznom kell - kezdte fájdalmasan apu.
- Csak nyugodtan, minket nem zavar - vágott közbe frappánsan Ashton. Apu figyelmen kívül hagyta a megjegyzését, és folytatta.
- Szóval kérlek maradjatok csendben - zárta be az ajtót. Visszamásztam az ágyamra. A takarót erősen magamhoz szorítottam, hogy Ashton semmi képpen se tudja elvenni.
- Nem is voltunk olyan hangosak - gondolkodott hangosan. - Mármint, ha mást csináltunk volna biztos hangosabban visítoztál volna, meg más hangokat adnál ki - agyalt tovább. Fejbe vertem egy párnával. Nevetve a feje alá rakta a fegyveremet. Összekulcsolt ujjait a mellkasán pihentette, miközben a plafont tanulmányozta. - Hé, - kapta felém a fejét - egyszer úgyis megfektetlek - vigyorgott, én meg aznap már sokadszorra unottan felsóhajtottam. Komolyan, a fiúk nem tudnak másról beszélni? - Nem is kívánsz sok sikert? Hm. Ez azt jelenti, hogy te is szeretnéd.
- Nem!
- Megkönnyíted a dolgomat - hagyta teljesen figyelmen kívül az ellenkezésemet.
- Fáj tőled a fejem - döntöttem a fejemet a párnámra.
- Megérdemled. Nekem is sokszor fáj miattad - mondta, nekem meg a pillangók útnak indultak a hajnali sétájukra a hasamban. Lekevertem volna magamnak egy nagy pofont. Pár napja azon siránkoztam, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit, most meg amiatt rinyálok, hogy már megint belészerettem. A legrosszabb az egészben, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe kerültem. Nem értettem Ashton viselkedését. Elhiteti velem, hogy különleges vagyok, amikor ki tudja hány lánynak mond ilyeneket, mert azért nem kell félteni Ashton-t. Több okból is. Egy, mivel rohadt helyes, és ezzel tökéletesen tisztában van. Kettő, nem érzi magát zavarban semmilyen helyzetben. Három, a lányok minden szavára ugranak, amit ő ki is használ. És végül, de nem utolsó sorban, szeret szórakozni az érzéseinkkel. Nem csak az enyémmel, de mindenkiével. Legyen szó Lauren-ről, apuról, vagy esetleg az öreg bácsiról a sarki kisboltban. Na igen, Ashton Irwin bárkit képes összezavarni. - Hailee - rántott ki a gondolataimból egy perc alatt. - Nem vagy fáradt?
- Nem, miért? - ráztam meg a fejemet.
- Csak mert hajnali fél négy van - mutatta felém a telefonját. Ez az alvás dolog nagyon nem megy nekünk mostanában.
- Jó éjt - fordultam az oldalamra, és mostmár tényleg aludni készültem.
- Jó éjt - mocorgott, majd mikor kényelmes pozíciót talált már nem hallatott semmiféle hangot.
Valami óriási tehetségünk van a délutánkeléshez. Kettőkor Luke bejött felkelteni minket, mert mint kiderült Ashton is aludt még. Miután sikeresen kiimádkozott minket az ágyból úgydöntöttem kellene valami reggeli. Vagy ebéd. Előtte természetesen felöltöztem, mivel a fiúk már nem egyszer sérelmezték, hogy pizsamában flangálok.
A konyhában Michael éppen a hűtőnkben turkált, Calum egy bárszéken ülve figyelte, Sandy pedig a fejét az asztalra hajtotta. Ő is biztos most kelhetett fel. Megkértem Mike-ot, hogy keressen nekem valami kaját és leültem Sandy mellé.
- Mai program? - néztem a társaság egyetlen használható tagjára.
- Próbálunk - felelte Calum. Ashton és Luke is megérkezett. Az utóbbi hátulról átkarolta a barátnőjét, míg az előbbi odaszegődött Michael mellé. Hozzátenném, hogy Ashton egy szál boxerben nyújtózkodott és ásítozott nekünk, amit én kicsit sem bántam. Olyannyira lekötött ez a tevékenysége, hogy Calum kedvesen belém rúgott, ezzel visszarántva a valóságba. Ijedten körbenéztem a teremben, hogy ki az aki még észrevette mennyire elbambultam. Szerencsére kelés után mindannyian annyira kedves emberek vagyunk, hogy szarunk a másik fejére, ezért mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Michael hozzám vágott egy almát, amit reggelinek szánt, Ashton velem szemben támaszkodott a konyhapult túloldalán, és mosolygott, Calum a szemét dörzsölte, Luke és Sandy pedig nyáladzottak. Csönben elfogyasztottam a reggelimet, közben fél percenként Ashton-ra pillantva, aki ezt egy idő után kiszúrta, és vigyorogva integetett nekem, mikor megint rá akadt a tekintetem. Elvörösödve elkaptam a fejemet, és az almámmal átvonultam a nappaliba. Hamarosan Ashton is utánam jött.
- Öltözz fel - szóltam rá, amint beért a szobába. Ashton összeráncolt szemöldökkel lehuppant mellém, a kérésemet úgy leszarva, ahogy volt. - Öltözz már fel.
- Mer'? - kérdezte a tarkóját vakargatva. - Szerintem így is jól nézek ki.
- Ruhában is lehet jól kinézni.
- Kapok érte valamit?
- Te állandóan akarsz valamit - forgattam a szememet unottan.
- Csak mert megtehetem.
- Na, mit szeretnél? - néztem a szemébe. - Semmi mocskos dolgot ne várj tőlem.
Ashton mélyen a szemembe nézett.
- Egy randit.
