Másnap reggel nem emlékeztem, hogy mi történt miután otthagytam a fiúkat. Luke-kal szokott ez lenni. Mikor előző este nagyon fáradt, szinte semmire nem emlékszik az estéjéből a következő nap. Fél álomban meg akartam fordulni az ágyamban, jó nagy lendülettel, elvégre csak én voltam benne. Aha. Szép gondolat volt. Mert amint átfordultam a másik oldalamra és lendítettem a kezemet, valakit megcsaptam. Az a valaki pedig felmordult. Erre kipattantak a szemeim és mikor megláttam magam mellett Ashton-t háromszor megfordult velem a szoba. A könyökömre támaszkodtam és körbenéztem. Kicsit megnyugtatott, ugyanakkor nem értettem, hogy mit keresett a szőnyegemen Calum, aki úgy aludt mint a tej.
- Ashton - böktem oldalba a mellettem szunyáló srácot.
- Hm? - fordította felém a fejét.
- Mit keresel itt?
- Nem nálam vagyunk? - ült fel, majd amikor észrevette a földön Calum-öt megbizonyosodott róla, hogy minden bizonnyal tényleg nem a saját otthonában van, mert ott Cal nem férne el a földön heverő rumlitól. - Miért vagyok itt?
- Nem tudom.
- Dugtunk? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Ashton, teljesen fel vagy öltözve. Még a bakancsod is rajtad van.
- Calum! - szólt egy kicsit erőteljesebben Ashton, mire a földön Cal mocorogni kezdett. Szegény biztosan elaludta mindenét.
- Tessék? - motyogta a hajába túrva.
- Mit keresünk itt? - kérdezte Ash. Cal értetlenül felült és körbefordult.
- Miért, kinél vagyunk? - nézett felénk, majd mikor visszapillantott az ajtómra megpillantotta a Pete Wentz-poszteremet, ami egyből eloszlatta a kételyeket. Cal felállt és ledőlt az ágyra a lábunkhoz, miközben folyamatosan nyújtózkodott.
- Michael és Luke kettesben aludtak? - vigyorgott egyből Ashton, miután rájött, hogy a csapatunk nem teljes. Cal szuszogva megrázta a fejét.
- Valami rémlik, hogy Luke-ot kint hagytuk a kocsiban, mert bealudt.
- Pedig jó lett volna. Fel akartam lőni Snapchat-re - csettintett Ashton.
- Ez elúszott - döntöttem a hátamat a falnak. A következő pillanatban kinyílt az ajtó és Michael pillantott be rajta. - Jó reggelt - köszöntöttem.
- Reggelt - ült le közénk Michael.
- Neki jó reggelt kívánsz, engem meg felkeltesz? - kapta felém a fejét sértetten Ashton.
- Te hülye vagy - néztem rá rezzenéstelen arccal.
- Michael-t jobban szereted, mint engem? - folytatta.
- Ashton, hagyjál már a hülyeségeiddel!
- Kimennétek? - fordult Ash a kis reggeli szócsatánkat csendben figyelő haverjaihoz.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Én csak most jöttem - mondta Michael.
- Túlzottan nem érdekel - felelte Ashton.
- Nézzük meg Luke-ot - állt fel Calum.
- Tényleg, hol a tesód? - nézett rám Mike, mikor feltűnt neki, hogy a bátyám csakugyan hiányzik. A számba harapva elfojtottam a nevetésemet, amit az váltott ki, hogy megjelent előttem a kép, amint a két méteres Luke a kocsijának a hátsó ülésén horkol.
- Megnézzük - nyitotta ki az ajtómat Calum és megvárta, amíg Mike is kilépett a szobából, majd ránk csapta azt.
- Ne harapdáld a szádat - rázta a fejét Ashton, olyan stílusban, mintha valami óriási hülyeséget csináltam volna. - Te miért vagy pizsamában? - váltott témát hirtelen. Végig néztem magamon és tényleg hülyén nézett ki, hogy ő utcai ruhában és cipőben én pedig pizsiben ücsörögtem.
- Nem tudom - vontam meg a vállamat. Ashton közelebb mászott hozzám. Konkrétan a képembe lihegett. Ez nagyon romantikus és még így is örültem neki, de jobban éreztem volna magamat, ha ezt fogmosás után tette volna. - Miért küldted ki őket?
- Mert megsértődtem - rántott egyet a vállán sértetten és elhúzódott az arcomból.
- Aha - néztem rá furán. - Levennéd a cipődet? - pillantottam a lábára, mert eléggé zavart, hogy a tiszta ágyneműmet tapossa a piszkos bakancsával.
- Persze - húzódott az ágy szélére és lerángatta magáról a cipőjét. - Mit szólnál hozzá, ha megcsókolnálak? - szólt hirtelen, bennem pedig megakadt a levegő. Pár köhögés után a hajamba túrtam.
- Bizonyára elájulnék.
Miután ezt kimondtam vártam, hogy mikor ereszkedik le Krisztus az égből és kever le nekem egy bazi nagy parasztlengőt. Igazán megtanulhatnám kontrollálni magamat.
- De nem ütnél le? - kérdezte.
- Nem - ráztam meg a fejemet.
- És ha rácsapnék a seggedre? - nyírta ki a pillangóimat.
- Akkor nem leütnélek, hanem eltörném a kezedet.
- Nem vagy annyira erős.
- Ne becsülj alá.
És kivágódott az ajtó. Luke pedig fáradtan meredt ránk.
- Ez nem az én szobám - ingatta a fejét és elsétált, feltehetően a szobáját keresve.
- Na oké, hol tartottunk? - fordult felém Ashton, mintha mi sem történt volna.
- Visszajöhetünk? - óbégatta unottan Michael az ajtóban állva, majd a választ meg sem várva ledőlt a lábunkhoz.
- Elintéztétek, amit el kellett? - támaszkodott az ajtófélfának Calum.
- Nem kellett elintéznünk semmit, csak zavart a fejetek - vigyorgott rá kedvesen Ashton.
- Apuval nem találkoztatok? - néztem Calum-ra.
- Nem. Biztos dolgozik - rázta a fejét.
- Calum, szombat van - röhögte ki Ashton.
