Look At My Ex {irwin}

04

- Nem, van elég pólóm otthon. De azért kösz - fojtotta el a nevetését.
- Hát jó, te tudod - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne az egész. Igazából cseszettül érdekelt az egész, és rohadtul tudni akartam, miért szórakozik velem. Azért nem vagyok annyira idióta, hogy odasétálok az exemhez, a pólójánál fogva megragadom, és a képébe üvöltve kényszerítem a válasz adásra, majd lekeverek neki két pofont. Nem, ilyen szinten még nem állok. Mindenki tök kussban elfoglalta magát, egyedül Ash nézelődött úgy, mintha most járna itt először. - Oké, mi bajod?
Értetlenül meredt rám, nem értette mi a faszért robantam 10 percen belül harmadjára.
- Úgy viselkedsz, mint egy 9 éves kissrác a játékboltban, aki nem kaphatott meg valami hülye szivacs hülyeséget lövő fegyvert.
- Nem értelek - rázta a fejét. Calum és Luke elkezdtek vihogni. Jó látni, hogy valaki legalább jól szórakozik.
- Miért is lepődöm meg, te sosem értesz semmit - motyogtam gúnyosan.
- Hé - nyúlt felém, de én elhúzódtam tőle. Ashton mélyen, nagyon-nagyon kibaszott mélyen a szemembe nézett, a hasamban pedig a várva várt pillangó brancs őrülten bulizni kezdett. Amióta ismerem először. Hirtelen rámtört a hányinger, és berohantam a házba, egészen fel a mosdóig. Levágtam magamat a vécé és a fürdőkád mellé, és próbáltam nem elbőgni magam. Sajnos minden próbálkozásom sikertelen volt. Az ajtó kinyílt, és apu dugta be a fejét. Mikor meglátott keserűen elmosolyodott, és leült velem szembe, a fejét a falnak hajtva.
- Miután szakítottatok volt itt párszor - próbált vigasztalni.
- Megtennéd, hogy nem beszélsz róla? - szipogtam. Apu nem folytatta.
- Anyád tudná mit kell tenni.
- Anyu elment. Nem kíváncsi ránk, és ezt elfogadtuk, de attól még fáj, szóval ezt se hozd fel.
Az anyám meg a szerelmi életem tabu téma. Még apuval sem beszélek róla, csak Luke-kal, de az elég ritkán van. Viszont a bátyám nem jött utánam, én meg ki akartam mondani mindent ami a fejemben volt, fogtam magam és bármiféle bevezetés nélkül belecsaptam a középe. Rondábbnál rondább szavakkal dobálóztam, de egyszer sem szakított félbe valami cifra megjegyzéssel a szókincsemre utalva. Elmondtam neki, hogy 6 év után még mindig bennem van a tüske anyu miatt, és valahányszor szóba kelül, az a bizonyos tüske egyre mélyebbre hatol. Továbbá bevallottam neki, hogy igazából most szerettem bele Ashton-ba, de már túl késő, és nem merek semmit sem tenni. Apu jó hallgatóságnak bizonyult, mert miután kimondtam mindent amit akartam egy pár percig csendben ült, majd megkérdezte hol tanultam ezeket a szép szavakat. Erre felnevettem. Arról sem szólt semmit, hogy konkrétan egy utcalánynak tituláltam magam, amiért érzelmek nélkül belementem egy kapcsolatba Ash-sel.
- Hát, - szólalt meg néhány percnyi csend után - az a srác nem tudja mit veszített - ment ki a fürdőből. Elmosolyodtam, de 100%-ig biztos vagyok benne, hogy csak szánalomból mondta. Éljenek a huszonegyedik századi, magabiztos tinédzserek. Negyed óra után úgydöntöttem, elég lesz az önsajnálatból, ezért beviharzottam a szobámba, és lekaptam magamról Ash pólóját (igen, ma harmadjára terveztem átöltözni, és még Cal bulijára is ki fogom csípni magam). Az immár tiszta szobámat feltúrtam, és egy dobozba beletuszkoltam minden Ashton-hoz tartozó tárgyat. Ezt egy óra alatt le is rendeztem. A megtelt dobozt levonszoltam a lépcsőn, egészen ki a garázsig, azzal a szándékkal, hogy visszaszolgáltatom Ash-nek ami az övé. Oké, itt az ideje felkeresni egy pszichológust. A legnagyobb szerencsémre még ott volt, a fiúkkal valami bandáról beszélgettek, de annyira nem érdekelt. Megálltam előttük, és lihegve megpaskoltam a dobozt. Ahogy sejtettem, mindenki úgy méregetett, mintha nem lennék normális.
- Ez itt a tiéd - címeztem a mondatomat Ashton-nak. - Mivel láttam hiányzik neked a pólód, mivel kurvára szóvá kellett tenni, ezért összeszedtem mindent ami hozzád tartozik.
Még mindig ugyanúgy néztek rám.
- Szívesen - biccentettem Ash felé, majd Calum-hoz fordultam. - Neked nem kéne hazamenni? Bulid lesz meg minden.
- Mike, eldobsz? - fordult Michael felé Cal.
- Engem is - pattant fel Ash. Mike biccentett egyet a járgánya felé, és elköszönt tőlünk.
- Itt ne hagyd a dobozt - rúgtam meg az említett tárgyat mikor Ashton mellém ért. Nem tudom leírni mit éreztem, mikor egy nevetést visszafojtva, mélyen a szemembe nézett, felkapta a dobozt, de előtte végig simíott a felkaromon. Kicsit meginogtam a gesztus miatt. Lehuppantam Luke mellé, a fejemet a vállába fúrtam, és elkezdetem a térdemet csapkodni. Egy óriási vigyorral a képemen távolodtam el tőle.
- Szereted - közölte. Tiltakozhattam volna, de azzal csak megerősítettem volna, miszerint igen, egy héttel a szakításunk után fülig belezúgtam a volt barátomba. Helyette inkább a hajamba túrtam, és lesütöttem a szememet. - Az időzítésed még mindig csodálatos - röhögött ki, mire a vállába boxoltam.
- Tudom - suttogtam magam elé.
- És most mi lesz?
Felékaptam a fejemet.
- Hogy hogy mi lesz?
- Veletek - válaszolt. - Flörtöltök, mind a ketten úgy néztek egymásra, hogy még a bamba Michael is kiszúrta mi van, de az egótok akkora, hogy várjátok, hogy a másik lépjen. Amúgy megkérdezte érdeklődsz-e más pasi után, én pedig mondtam neki, hogy rástartoltál Alex Gaskarth-ra.
Erre a kijelentésére kapott még egyet a vállába.
- Hé, Alex-et hagyd ki ebből! - fontam össze magam előtt a karomat tettetett felháborodással, mire elnevette magát. - Alex Gaskarth szent, és sérthetetlen. A vesémet is odaadnám érte.
- Bocsánat, elfelejtettem, hogy a 10 évvel idősebb pasikra buksz.
- Szerintem itt az ideje, hogy másik keresztapát keressek a gyerekeinknek.
Luke-nál itt szakadt el a cérna, és konkrétan megfulladt a röhögéstől. Ezt onnan veszem, hogy két perc után a hátát vertem, ezzel segítve neki abbahagyni a köhögést.
- Nem értem mit tettünk ellened - ráztam a fejemet megbántottan.
- Mit veszel fel a bulira? - váltott témát. Megvontam a vállamat, mivel fogalmam sincsen mit kéne felvennem. Amíg együtt voltam Ashton-nal nem izgultam rajta, sőt, előtte se, de ez most más. Akik ott lesznek mind tudják, hogy szakítottunk, és mindenki a kinézetemből fogja megállapítani ennek az esetnek a hatását, rámvaló tekintettel. - El ne gyere szagatott farmerben, meg bakancsban.
- Más fiú örülne neki, ha a húga úgy járna buliba mint én - utaltam arra, hogy még sosem kellett összekaparni az árokból, mert én annyira leittam magam, és még sosem kellett megkérnem, hogy jöjjön értem, mert egy egyéjszakás kaland után nem akartam ribanc külsővel, fényes nappal a nyakamba szedni a várost.
- De én nem más fiú vagyok - vigyorgott rám.
- Sajnos - motyogtam, erre ő meglökött. - Bunyózni akarsz, Hemmings?
- Ne szólíts így, ezen a néven osztozunk.
Ezek szerint ő nem találta menőnek, esetleg ütősnek a semmiből szervált becenevemet.
- Visszatérve a bulira - vette vissza a "komoly" hangsúlyt -, mit akarsz felvenni?
- Még mindig nem tudom - terültem el a már alig álló kanapén, és a lábamat a bátyám képébe nyomtam.
- Ashton-nak akarsz tetszeni, ami könnyű lesz, hiszen beléd van zúgva - közölte rezzenéstelen arccal. Ezt lehet poénnak szánta, de a szívem kihagyott egy ütemet. - Egy krumpliszsák?
- Azt mondtad Ash belém van zúgva? - kérdeztem. Az előbbi mondandóját csak idáig hallottam, a többi szó teljesen értelmetlennek tűnt. Luke felém fordult, elmosolyodott, és megpaskolta a térdemet. - Ha most vicceltél, remélem tudod, hogy here nélkül mész el abba a buliba.
Nem szólt semmit, csak elsétált.
- Ezzel nem sokat segítesz! - kiabáltam utána. Nem kaphattam volna kevésbe összezavaró barátokat? Követtem Luke-ot be a házba, ahol apu és közte nagyban folyt a diskurzus a szerelmi életemről. Ennyit a magánéletről, én is szeretlek titeket. Igazából nem értettem semmit, csak apu olyanokat mondott, hogy "vigyázz rá", meg "fülig szerelmes belé", Luke-tól pedig a következőket hallottam: "szétverem, ha megbántja" (hm, már megtette, de mindegy), "nem akar csajozni". Ezekből a foszlányokból természetesen magamra következtettem, mert ki nem azzal tölti a szabadidejét, hogy rólam beszél? De mi az, hogy "fülig szerelmes belé"? Egy szóval nem mondtam ilyesmit, Ash meg csak szórakozik velem. Nem. Biztos másról beszéltek.
- Luke - léptem be a nappaliba. Mintha csak megállt volna az idő azonnal abbahagyták a beszélgetést, és felém kapták a fejüket. - Mikor indulunk?
- Komolyan velem akarsz menni?
- Miért?
- Azt hittem, hogy amikor 2 hónapja kijelentetted, hogy többet nem jelensz meg velem nyilvános helyen, mert egy undorító idióta vagyok kijelenteséd bulikra is vonatkozik.
- Calum-ék háza nem nyilvános hely - legyintettem. Hm. Ezt most szépen gondoljuk végig. Amióta az eszemet tudom Calum minden szarért bulit tartott. A házukban többen megfordultak mint a sarki kisboltban. - És te magas vagy, szóval ha beléd kapaszkodok nem fognak eltaposni - mondtam és a szobám felé vettem az irányt. Mielőtt bezártam volna az ajtót még kiszóltam. - Na?
- Háromnegyed óra.

Sziasztok! :) Először is elnézést kérek ezért a tákolmányért, de felvételi és félévi előtt állunk, ezért minden agysejtemmel arra koncentrálok (remélem szurkoltok nekem :D). Másodszor pedig nagyon-nagyon köszönöm Nektek, hogy olvassátok a könyvemet, és ígérem hamarosan beindul az élet Hemmings-éknél. ;) Addig is legyetek jók, meg minden. Puszi. ❤️