Look At My Ex {irwin}

06

Valahogy Ashton-nak sikerült kinyitni a kocsi zárját. A kérdés már csak az volt, hogy hogyan jutunk ki az utcából, mivel az egész be volt állva.
- Mindjárt jövök - simította meg a combomat. - Úgy nézel ki, mint aki fázik - azzal hátranyúlt és a kezembe nyomta a bőrdzsekijét. Mily meglepő, Ashton illatú volt. Nagyon nem jó, hogy egyre inkább kezdek beleesni. Lehajtottam azt a tükrös cuccot, ami a szélvédő felett van, és elkentem a szemem alatt húzódó szemceruzát. Ashton visszatért, egy csomó másik emberrel. Egyből adott vagy 10 zsepit, hogy megtöröljem a kezemet.
- Mit csináltál? - kérdeztem, mikor láttam, hogy a kocsik elkezdtek mozogni.
- Szépen megkértem őket, hogy álljanak el az útból.
- Szóval lecsarvartad a zenét, és megfenyegetted őket.
- Így is mondhatjuk - villantotta meg azt az imádnivaló mosolyát, és beindította a kocsit. Nekem akkor is bökte a csőröm, hogy mi történik. Most akkor hogy állunk? Ennek hangot is adtam. Ashton felsóhajtott, és a szemét az útra szegezve válaszolt. - Nagyon bírlak, de nem annyira mint te azt elvárnád - motyogta. A torkom összeszorult, mert ez egy burkolt vallomásszerű izé volt. - Mondom, nekem idő kell.
- Akkor jó lenne, ha felturbóznád az agyadat, mert eléggé türelmetlen vagyok.
Csak mosolygott a kijelentésemen, ami még jobban összezavart. Ha nincs esélyem, és nem is lesz, akkor azt mondja a szemembe, ne pedig moslyogjon a képzelgéseimen.
- Barátok? - kérdeztem félve.
- Barátok - ismételte utánam, mintha nem tetszett volna neki amit hallott. Ezután beállt köztünk a kínos csend. Én megkönnyebültem, hogy nem utál, ő pedig a vezetésre koncentrált, habár látszódott, hogy mennyire kattog az agya. A házuk előtt lefékeztünk. Ashton előhúzta a zsebéből a telefonját, és elhúzta a száját. - 1 óra van.
- És az miért baj? - értetlenkedtem.
- Hát így tuti nem fogsz itt aludni - vakargatta a tarkóját. Amúgy tök igaza van. 2 óra miatt nem fogok itt éjszakázni. A fejét hátradöntötte, és lehunyta a szemét.
- Menjünk be, fáradt vagy - simítottam végig a vállán, mikor már csak a szuszogását hallottam. Búcsút vettem a dzsekijétől, és kikecmeregtünk az autóból. A lehető leghalkabban surrantunk fel a szobájáig, mivel a tesói, meg az anyja már aludt. Az ajtaja előtt megtorpant, és felém fordult.
- Hallod, mosd le a sminked, mert úgy nézel ki mint akinek bevertek egyet.
Eltámolyogtam a fürdőszobáig, ahol szappannal és vízzel levakartam a valaha sminkként funkcionált vackot, és visszamentem Ashton-hoz. Óvatosan nyitottam be, mert lehet elaludt, de az ágyán feküdt és telefonozott. Esetlenül álltam a zárt ajtó előtt, mire megpaskolta maga mellett a helyet. Ledőltem mellé, ő pedig elrakta a telefonját, és az oldalára fordult, így szembe került velem. Végigsimított az arcomon, én meg hálát adtam amiért az utcáról beszűrődő világításban nem látszott mennyire elvörösödtem.
- Milyen szép vagy - suttogta.
- Ez most tök hízelgő lenne, ha látszódna valami az arcomból - nevettem.
- A barátok szoktak ölelkezni? - kérdezte, erősen megnyomva a barátok szót. Még mindig azt éreztem, hogy nem tetszik neki ez a szó.
- A fiúkat szoktad ölelgetni?
- Nem, de ők nem olyan, puhák, meg kicsik, és a szaguk sem olyan jó - simogatta a hajamat.
- Azt mondtad, kicsi vagyok? - tettem a felháborodottat.
- Tudod, hogy értettem - mászott közelebb, és magához húzott. Nem sokkal később már csak a szuszogását lehetett hallani. Óvatosan lefejtettem magamról a kezeit, és telefonom után kutattam, mivel az valahol kifordult a zsebemből. Az ágy alatt találtam meg. Háromnegyed kettőt mutatott. Leültem a szekrénye elé. Mellettem ott hevert a doboz, amit én adtam neki még délelőtt. Látszott, hogy nem nyúlt hozzá, csak lerakta valahova, ahol nem fog zavarni. Már vagy negyed órája ültem ott, és figyeltem ahogy Ashton alszik, igen embereseket horkantva. Nem éreztem egy kicsit fáradtságot sem, és ilyen hangzavarban egyébként is képtelenség lett volna elszunnyadni. Ash és az én telefonom is egyszerre villant fel, egy jó hangos pittyenés kíséretében. Michael írt a csoport chat-be.

Michael: hol van mindenki??!!!!

Calum: te szar, az én házamban vagy... Mi, az hogy nem találsz?

Calum: am a konyhában vagyok

Calum: de hol van a két Hemmo és Irwin?

Hailee: Luke hazavitte Rebecca Gordon-t, Ashton meg alszik.

Michael: lukE MEGFEKTETTE REBECCA GORDON-t???!!!

Calum: ne már, azt reméltem nekem hamarabb meg lesz :(((

Calum: te hol vagy?

Michael: nálad

Calum: nEM TE!

Calum: Hailee...

Hailee: Ashton-nal.

Calum: hm hm hm azt csináljátok amire gondolok? ;)))))

Hailee: Nem, te idióta. Alszik.

Calum: akkor már befejeztétek:))

Calum: gyors menet volt

Hailee: Bekaphatod.

Calum: :))))

Na ez is értelmes volt. Ashton a folyamatos pittyegésre felkelt, és megtapogatta maga melett az üres helyet, mintha csak keresne valamit. Megtámaszkodott a könyökén és körbenézett. Mikor észrevett elmosolyodott, és biccentett, hogy menjek oda. Leültem mellé, ő pedig a fejét az ölembe hajtotta. A szívem eszméletlen tempóban kezdett el dobogni. Benyomta a telefonját, és olvasni kezdett valamit. Felém fordította a kijelzőt, hogy én is lássam. A csoport chat-et olvasgatta.
- Szívesen csináltam volna amit Luke és Rebecca - mondta, én meg vállba ütöttem.
- Végülis bekapcsolódhattál volna harmadiknak. Biztos izgalmasabb lett volna, mint velem lenni. És Rebecca sokkal szebb nálam - erre én kaptam a vállamba. - Mi van?
- Karácsonyra kapsz egy zsák önbizalmat. És nem egy hármasra gondoltam, hanem kettőnkre - kacsinott. Én pedig csak a szememet forgattam. - De a barátok nem csinálnak csúnya dolgokat - nyomta meg a hangsúlyt megint. Felnevettem.
- Mi bajod a barátok szóval?
- Nincs vele bajom, csak többet szeretnék.
- Mennyivel többet?
- Egy kicsivel.
- Legjobb barátok? - vigyorogtam. Most ő forgatta a szemét.
- Pontosan tudod mire gondolok.
- Pontosan tudom, csak várom, hogy kimondd.
- Nem lehetünk többek még ennél is? - kérdezte.
- Mire gondolsz?
- Hát - ült fel -, a legjobb barátok nem csinálják ezt - összekulcsolta az ujjainkat -, sem ezt - az ölébe húzott -, és szerintem ezt se - végül megcsókolt.
- Nem leszek olyan, mint a többi lány akit dugsz - álltam fel, és csekkoltam az időt. - Negyed három van, szerintem lépek - mutattam felé a kijelzőt.
- Most mit csináltam? - túrt a hajába idegesen.
- Megmondom mit nem csináltál. Már megint nem vetted figyelembe a kérésemet.
- De kívánlak! - háborodott fel.
- Először rendezd el a fejedben a dolgokat, és majd utána kívánjál! - csaptam fejbe egy párnával.
- Ha csak egyszer beleegyeznél valamibe...
- Szerencsére szabad országban élünk, és azt tehetem amit akarok. Jó éjt - léptem ki az ajtón, de mielőtt bezárhattam volna az ajtót utánam jött. - Ashton! - sziszegtem ingerülten. - Döntsd el mit akarsz! - kerültem meg, és kiosontam a házból.