Look At My Ex {irwin}

40

Az egész úgy kezdődött, hogy reggel Jenna-val bementem a koliba pakolászni. Átküldött az egyik barátjához, valami cuccáért, én meg rendes gyerek módjára tettem, amire kért. Csak arra nem szamítottam, hogy a barátja egy fiú, aki egy kicsit tovább szóval tartott a kelleténél. Mikor már olyan sok ideig voltam távol, hogy Jenna-nak is feltűnt, utánam jött.
- Elvinném - karolt belém kelletlenül mosolyogva Jenna, a másik kezében egy cipősdobozzal.
- Ne már. Csak egy percet kérek még - alkudozott a srác, akinek mint közben kiderült Preston volt a neve. Belemarkoltam Jenna karjába, ezzel jelezve, hogy akár az élete árán is, de ráncigáljon ki innen.
- Sietünk. Este buli lesz, még el kéne készülnünk... - szólta el magát Jenna. Mikor rájött, hogy mit mondott beharapta a száját, én meg elsápadtam.
- Király. Baj lenne, ha benéznék én is? - hívatta meg magát egyből. És mivel annyira nem voltunk bunkók, hogy rávágjuk, hogy "nem, te pedofil barom" kedvesen mosolyogva lediktáltuk neki a címet. - Este találkozunk, csajok - mosolygott ránk egyet utoljára, mielőtt kiléptünk volna a szűk kollégiumi szobából.
- Mit keresett egy ilyen alaknál a cuccod? - kérdeztem egyből, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.
- Nem nála volt - rázta a fejét idegesen, miközben az ő szobája felé siettünk. - A szobatársának a barátnője Casey. Tudod, ki az, találkoztatok már. És Casey-nek adtam ezt kölcsön, de ő most hétvégén hazament a szüleihez, és azt mondta a pasijának adta a cuccot, hogy juttassa vissza hozzám.
- A te dolgaid mindig úgy túl vannak bonyolítva - jegyeztem meg.
- Mert a te életed olyan egyszerű. Túl agyalsz mindent, ezért mindig elbaszódik - kapta felém a fejét, mielőtt benyitott volna a szobájába. - Francba - rakta le a cuccát az ágyára, és mérgesen bámult az ablak irányába. - Ez a srác nem komplett. A gólyatáborban is nem tudom hány lányra próbált rámászni. A legrosszabb, hogy a legtöbben alá is feküdtek, pedig olyan pasik járnak ide, hogy rád néznek és orgazmusod lesz. Mondjuk a, hogy is mondjam kedvesen... Kevésbé szép rétegnek csak az ilyenek jutnak. A jó pasik miért a mini ruhában flangáló kis boszorkányokat szeretik? - kanyarodott el teljesen más irányba Jenna. És miközben elkezdtük részletesebben kivesézni a témát, és választ találni, az egyébként nagyon is jogos kérdésére elindultunk kifelé a kollégiumból, és egyenesen a buszmegállóig jól is ment minden. Aztán szembe jött velünk Ashton, aki fogalmam sincs, mit keresett a város ezen részén. Ezzel még nem is volt probléma, de, amit Jenna utána mondott, az eléggé érdekes volt. - Este rendesen figyeljetek rá, mert meghívtunk egy flúgos srácot, akinek bejön - utalt rám.
- Minek hívtátok meg? - szaladt fel Ashton szemöldöke és készen állt összebalhézni azzal az ismeretlen személlyel, akiről egyébként két másodperce hallott először.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet - néztem csúnyán Jenna-ra. Szokása kicsit túlreagálni a dolgokat.
- Hát nem tudom. Szerintem simán rád mászott volna, ha kicsit később megyek - vonogatta a vállát.
- Mi történt? - kapkodta a fejét kettőnk között Ashton.
- Tudod, Hailee kicsit hülye... - kezdett bele a történetbe, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy emiatt a megjegyzése miatt megsértődtem. És amíg Jenna kicsit kiszínezve ugyan, de előadta Ashton-nak a saját verzióját az esetről szinte észrevétlenül, de elindultunk vissza a kollégium irányába és mire észbekaptam, Ashton már az újdonsült barátunk ajtaján kopogtatott. Viszont nem az a srác nyitott ajtót, akivel én beszéltem. - Várj! - emelte fel a kezét Jenna, mielőtt Ashton beolvasott volna, feltehetően a Jenna által említett Casey pasijának. - Szia! Preston-t keressük.
- Engem? - lesett át a srác válla fölött Preston, majd eltolta a szobatársát az ajtóból és egy kicsit túlságosan is barátságosan ránk mosolygott. - Te vagy Calum? - nézett Ashton-ra. Jenna eltátotta a száját. - Nyugi Jenna. Hallok dolgokat.
- Nem ő az - vágta rá Jenna.
- Oké - biccentett Preston. Ezután kicsit megálltak a dolgok. Csak bambán pislogtunk egymásra. Aztán Ashton megszólalt.
- Emiatt vagytok beparázva? - nézett ránk lelombozódva Ashton. Nyílván nem egy vézna, göndör hajú srácra gondolt, aki körülbelül akkora volt, mint én. Neki ő nem volt konkurencia.
- Már megbocsássatok, de miről van szó? - próbált belefolyni a témába Preston. Ash arcán átfutott valamilyen megvilágosodás féle.
- Öcsém, te a másik irányba billensz, ugye? - kérdezte. És így utólag nem értem, miért nem jöttünk rá. A cseverészős, kedves és közvetlen stílusából egyből le lehetett volna vágni, hogy meleg.
- Aha - bólintott Preston teljes természeteséggel, és ezt olyan magabiztosan mondta, hogy azt még én is megirigyeltem.
- Akkor ki dugta a csajokat gólyatáborban? - ráncolta a szemöldökét Jenna.
- Hát én nem. Nyílván rosszul emlékszel, egész héten be voltál állva. Én kísértelek éjszaka hányni - mesélte. Jenna erősen grimaszolva próbált visszaemlékezni a gólyatáborra.
- Bocsi, nem rémlik - vonta meg a vállát végül.
- Akkor most minden oké? - terelte vissza a témát Ashton.
- Azt hiszem - bólintott Jenna.
- Te vagy Ashton Irwin? - nézett Ash-re Preston.
- Ja. És heteró - válaszolt Ash.
- Feldobott a Facebook - kezdett el csevegni Preston.
- Nekem a másik srácot dobta fel - szállt be a beszélgetésbe Ash.
- Jake-et?
- Azt - biccentett. - Mondd meg neki, hogy gáz a profil képe.
- Ezt hallottam - szólt ki a szobából Jake.
- Attól még gáz - válaszolt Ashton. Preston még egy ideig elbeszélgetett Ashton-nal, minden hülyeségről, mi pedig Jenna-val csendben figyeltük, ahogy összehaverkodnak. Vagyis én figyeltem, Jenna pedig szerintem még mindig a gólyatábort próbálta felidézni.
- Megvan! - csettintett, mire a fiúk abbahagyták a beszélgetést, és rá figyeltek. - Az a magas srác volt, a kutyás pólóban, ugye? - várta a megerősítést.
- Nem emlékszem semmilyen kutyás pólóra. De nézzük meg a képeken - ajánlotta fel Preston.
- Most? - húztam el a számat. Én már mentem volna haza.
- Itt vannak a gépemen - bólogatott Preston. Jenna követte Preston-t a szobába. Én és Ashton nem mentünk be, mert a helyiség olyan kicsi volt, hogy abban sem voltam biztos, hogy a bent lévő három ember elfért.
- Egész rendes ez a gyerek - jegyezte meg Ashton. - De nálam nem rendesebb.
- Azért nem vagy te annyira rendes.
Felém pillantott, amolyan "most hú de be fogok szólni" módon, de nem tudott mondani semmit, mert Jenna felüvöltött.
- Ő az!
- Ebben a pólóban nem tudom, hogyan hódította meg a csajokat - hallatszódott Jake hangja is.
- Hadd nézzem - lépett be a szobába Ashton is, és az asztalon lévő gép elé férkőzött. Majd röhögni kezdett. A fejét csóválva lépkedett vissza hozzám.
- Most mi bajotok van? - kérdezte Jenna.
- Azt hittem a lányoknak jobb ízlése van - érkezett a válasz bentről, feltehetően Jake-től.
- Mehetünk? - kérdezte Ashton és meg sem várta Jenna válaszát, hanem elindult a kijárat felé, én pedig követtem.
- Várjatok már! - rohant utánunk Jenna. Mikor beért minket majdnem fellökött. - Egyébként te mit keresel itt? - tette fel Ashton-nak a kérdést Jenna, ami nekem is eszembe jutott, de valahogy nem sikerült megkérdeznem.
- Calum azt mondta vegyelek fel titeket.
- És te mióta csinálod azt, amit Calum mond? - érdeklődtem, mert az az információ, hogy Ashton megteszi azt, amire kérik meglehetősen új volt. Ash válaszra nyitotta a száját, de Jenna sipákolása miatt nem mondott semmit.
- A gránátalmám! - kapta a szája elé a kezét Jenna kétségbeesetten. Sarkon fordult és eszeveszett tempóban kezdett rohanni a szobája felé. Ashton elképedten pislogott utána és próbálta elraktározni az eseményeket. Végül megvonta a vállát és tovább indult.
- Várjuk már meg - kértem, de Ash nem hallgatott rám.
- Ha csak te jössz, nekem már az is elég. Sőt... - folytatta volna, de mikor megláttam, hogy megcsillant a szemében a már jól ismert "most megdugnálak" pillantás, gyorsan félbeszakítottam, mert körülöttünk emberek voltak, és szerintem annyira ők sem szerették volna hallani Ashton nemi vágyait. A kocsijához érve aztán bevágódtam az anyósülésre, és pár perc múlva Jenna is megérkezett egy zacskót szorongatva a kezében, amiben felteszem a létfontosságú gránátalmája volt. Beült a hátsóülésre, és miközben Ashton besorolt a forgalomba, elkezdett arról mesélni, hogy mennyire megijedt, mikor látta, hogy nincs nála a nasija. - Engem is levert a víz - poénkodott Ashton.
- Ez nem vicces! - csúszott előre a két ülés között. - Ha otthagytam volna lenyúlja a szobatársam, meg ehettem volna Calum-nál a szar chipset. Nem is értem, hogy tudjátok megenni, tiszta olaj az egész - fintorgott. Jenna-val fél perc alatt sikerült összebalhéznunk egy rohadt chips-en és mivel Ashton-nak nem volt kedve közbeszólni, feltekerte a rádió hangerejét, amiben egy baba hangú lánybanda énekelgetett. Jenna-val egyből csöndbe maradtunk és értetlenül néztünk rá. Miután Ash a szemöldökét ráncolva átkapcsolt egy adóra, amin éppen reklám ment tovább folytattuk a vitát, egy kicsit nyugodtabban. Ashton-nak pedig nem volt más választása, mint elviselni minket. Körülbelül 20 perc múlva megkönnyebbülten lassított le Calum-ék előtt. Jenna kitámolygott a kocsiból, elköszönt, bevágta az ajtót és elkezdett rohanni a bejárathoz.
- Ma furák vagytok - jegyezte meg Ashton.
- Te mindig az vagy - vágtam vissza, miközben a tegnap este kifestett körmömet tanulmányoztam, amiről már elkezdett lepattogni a lakk. - Nincs nálad körömlakk lemosó? - tettem fel a lehető leghülyébb kérdést, amit egy fiúnak lehetett. Mondjuk amikor együtt voltunk minden szart benthagytam az autójában. Fésűtől kezdve bármit meg lehetett találni a kocsijában. De azóta már kiszedhette.
- Ha van még abból, amit hagytál... - kezdte és a szívem megdobbant. Mert lehet hülyeség, de nekem sokat jelentett, hogy nem hajította ki a szarságaimat, amivel teletömtem a kesztyűtartóját. Kinyitottam a kesztyűtartót és hirtelen elöntöttek az emlékek. Az összes kacattal tudtam volna mondani egy sztorit, és tisztán emlékeztem, hogy Ashton hányszor könyörgött nekem, hogy ne tároljam a lomjaimat az autójában, amihez tartottam magam egy ideig, aztán újra belepakoltam minden hülyeséget. Valamiért mégis eltűrte nekem. Egy kicsit elérzékenyülve nyúltam be egy félig kiürült fogkrémes tubusért. - Hailee, jól vagy? - kérdezte Ashton összezavarodva.
- Aha, miért ne lennék? - rántottam vissza magamat a való életbe és visszaraktam a fogkrémet oda, ahol találtam, majd inkább bezártam a kesztyűtartót.
- Nem kell az a fos? - utalt a körömlakk lemosóra.
- Nem - ráztam a fejemet. Ashton lehúzódott a házunk előtt és leállította a motort. Viszont egyikünk sem akart kiszállni. Éreztem, hogy most következik valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. És Ashton se nagyon tudta, hogy most mit kéne csinálnia. Láttam rajta, hogy valamit mondani szeretne, de nem tudta hogyan kezdjen neki. A fejemet hátradöntve vártam, hogy történjen valami.
- Tudod, sokat gondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha nem csesszük el - kezdte. A torkomban óriási gombóc keletkezett, és az izgalomtól erősen az ülésbe markoltam.
- Előbb-utóbb úgy is elcsesztük volna - mosolyogtam keserűen, mert ez volt az igazság.
- Ne mondj olyat, amit te sem gondolsz komolyan. Nekem tetszettünk együtt. De visszatérve. Azon gondolkodtam, hogy most hol tartanánk.
- Valószínűleg ugyan itt - feleltem. Ashton sóhajtva megrázta a fejét.
- Egy pillanatra próbálj már meg komolyan viselkedni! Még mindig szoktam gondolkodni azon, hogy mikor csesztük el és azért szeretném, hogy ezt beszéljük meg, mert másodjára nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát - hadarta el, majd kérdőn pillantott rám, hogy akkor most komolyan fogom-e venni. A számat beharapva bólintottam egy aprót és oldalra fordulva az ülésben, az arcomat az ülés támlának döntve hallgattam Ashton-t. - Köszönöm. Szóval, én tényleg nem tudom, mikor rontottam el...
- Rémlik, amikor szakítottunk? - szóltam közbe.
- Hogyne rémlene - mosolygott szomorkásan.
- Akkor annak is rémlenie kell, hogy én basztam el, nem te.
- Ez nem igaz - rázta a fejét.
- De - erősködtem. - Ha figyelmesebb vagyok és nem mindig csak a saját érdekeimet nézem, akkor nem történt volna meg.
- Ne állíts be ártatlannak, én is ugyanolyan hibás voltam - próbálta meg magára vállalni a felelősség egy részét, hamár a teljeset nem engedtem neki.
- Nem voltál - ingattam a fejemet mosolyogva. És a szemem előtt bevillant pár emlékkép arról, hogy Ashton mennyire kifogástalanul bánt velem a kapcsolatunk alatt és én mennyire nem becsültem meg.
- Nem kell, hogy megvédj - rázta a fejét. Pár percig csöndben voltunk, majd Ashton tehetelenül elröhögte magát. - Szerinted hol rontottuk el?
Éppen válaszoltam volna, mikor megkopogtatta valaki mögöttem az ablakot. Odafordultam és megláttam aput, amint összezavarodva nézett minket. Lehúztam az ablakot, mire odakönyökölt, és úgy látszott egy ideig nem fog elmenni.
- Pálinkás jó reggelt! - köszöntött minket a saját stílusában. Nem értettem, hogy mit keres apu otthon tizenegy órakor. Ezt szóvá is tettem. - Szombat van - felelte furán, majd mint aki el is felejtette az előbbi kérdésemet Ashton-ra nézett. - Ashton, hogy vagy?
- Jól köszönöm - biccentett Ashton mosolyogva.
- Megzavartam valamit? - érdeklődött körülbelül két perc után.
- Nem, miből gondolod? - hazudtam.
- Hailee, túl jól ismerlek. Most éppen azon gondolkozol, hogyan rázhatnál le - válaszolt apu, és be kellett látnom, hogy túlságosan nyitott vagyok az engem körülvevők felé. A számat rágcsálva próbáltam kitalálni valami értelmes választ, de apu tovább csevegett. - Miért ültök a kocsiban?
- Fáztunk - feleltem, és ez elég hülyén vette ki magát, tekintve, hogy tavasz van és körülbelül 25 fok. Apu szórakozottan figyelt.
- Én mondtam, hogy vigyél kabátot - emlékeztetett. - Nem akartok bejönni? - kérdezte körülbelül 10 perc kínos csend után.
- Nem, köszi - feleltem.
- De - vágta rá Ashton tökéletesen egyszerre és kikapcsolta a biztonságiövét. Összezavarodva pillantottam Ashton-ra, aki megkérte aput, hogy szálljon ki az ablakból, mert felhúzná.
- Mit csinálsz? - susogtam, miután apu ellépett az ablaktól. Ashton nem válaszolt, csak kiszállt a kocsijából és rám csapta az ajtót. Gyorsan kapcsoltam, és kimásztam én is. Ashton után siettem, aki apu nyomában haladt a bejárat felé. - Most megsértődtél? - ragadtam meg a karját óvatosan, nehogy apu észrevegye, hogy gáz van. Ashton nem válaszolt én pedig úgy döntöttem van jobb dolgom is annál, hogy a hisztije okát fejtegessem. Miután beléptünk a házba két teljesen más irányba indultunk el. Én a szobámba mentem, ő meg fene tudja hova. És ahogy azt gondoltam, körülbelül fél óra múlva megunta a duzzogást, és bejött hozzám. A bulira a ruhám már ki volt készítve, ezért mikor kopogott, villám gyorsasággal pattantam fel az ágyamból, rohantam keresztül a szobán és vágtam be azt a szekrény aljába, majd vissza oda ahonnan indultam. Elhelyezkedtem egy természetes pozícióban és szóltam neki, hogy bejöhet. Csak mert nem tudtam mivel kezdeni, már azelőtt megjegyeztem, hogy baromira idegesítő, mikor csakúgy megsértődik, és ha mégegyszer ez lesz golyón rúgom. Ashton fura fejjel bólintott, a székemet az ágyam végéhez húzta, leült és a lábát felpakolta az ágyra. Ez is egy megoldás.
- Nem sértődtem meg, csak rohadt vicces vagy, mikor felidegellek - mondta mellékesen. A tenyerembe temettem az arcomat, mire nevetni kezdett. - Mondom én.
- Hagyjál - feküdtem a hátamra és nem szóltam hozzá. Ashton tovább röhögött. Mikor abbahagyta, és csendben ült tovább, az rémesen bosszantó volt. Óvatosan felé pillantottam, figyelve arra, hogy lehetőleg ne vegye észre, hogy őt nézem, mert most éppen próbálom leszarni. Ashton nem is engem nézett, hanem a nyakát tekergetve vette szemügyre a szobám falán lévő posztereket, amik még így lassan 19 évesen is kint voltak, és egyelőre nem állt szándékomban leszedni őket. És fogalmam sincs miért, de ezt a tevékenységét rettentően idegesítőnek találtam. - Abbahagynád? - kérdeztem, mire Ashton teljesen összezavarodva fordult felém. Nem hibáztatom, igazából nem csinált semmit.
- Mit? - érdeklődött egy kis idő után.
- Nem tudom, csak hagyd abba - vontam meg a vállamat és törökülésben felültem az ágyamra, így szembe kerülve Ashton-nal.
- Oké - biccentett óvatosan, és kíváncsian fürkészte az arcomat, hátha sikerül leolvasnia valami értelmeset róla. A telefonom megcsörrent, de nem volt kedvem bárkivel is beszélni, ezért megvártam, amíg az illető lerakta. Körülbelül fél perc múlva, viszont újra csörgött. Unottan kiráncigáltam a telefonomat a zsebemből. A kontakt nevet látva még unottabban emeltem a fülemhez.
- Luke, itt vagyok a fal túl oldalán...
- Nem, nem vagy. A nappaliban vagyok, nem a szobámban - akadékoskodott.
- Jól van, mindegy. Mit szeretnél? - sürgettem, mielőtt még elkezdené leírni a ház felépítését, hogy én is tudjam, a nappali nem szomszédos a szobámmal.
- Valamit kérdezni akartam, de mivel ilyen rondán köszöntöttél, meg kellett neveljelek és elfelejtettem - szidott le. - Ja, megvan! Vegyem fel neked Az Éhezők Viadalát? Ma este adják, de nem leszünk itthon - tájékoztatott az esti programomról.
- Ezért most komolyan felhívtál? - botránkoztam meg azon, hogy a saját testvérem nem ismer engem annyira, hogy tudja, mindenképpen fel kell vennie nekem Az Éhezők Viadalát, még akkor is, ha igazából csak Liam Hemsworth pofijára voltam kíváncsi két és fél órán keresztül.
- Akkor felvehetem? - kérdezte.
- Vegyed - bólintottam határozottan. Mintha látná.
- Oké, szia - nyomott ki.